Bátky nem csalódott

Egyáltalán nem vagyok csalódott. Keményen dolgoztam a sikeres olimpiai szereplésért, de ezúttal ennyire futotta. A kiegyensúlyozott, húszas mezőnyből tizenöten pályáztunk dobogós helyezésre. Elismerem, a svéd színekben versenyző Abrahamjan jobb volt nálam.

Pedig a biztató rajt után kedvezőnek tűntek a kilátásai.

A kirgiz Kanejevvel vívott nyitómeccsen 0:1-ről fordítottam 3:1-re. Aztán következett a kulcsfontosságú Abrahamjan elleni összecsapás, mivel a rendes játékidőben csak egypontos előnye volt az esélyes skandinávnak, hosszabbításra került sor. Sajnos, a rájátszás mindössze 5 másodpercig tartott, a kapaszkodásban az örmény származású Ari klasszishoz méltó fogással legyőzött. Hogy nem véletlenül, ezt bizonyítja, hogy a következő két ellenfelét is hasonló módon, pillanatok alatt intézte el, s végül az ezüst-éremig jutott.

Ezután váratlanul Macumotótól is kikapott...

Nem tagadom, a japán vetélytársammal vívott találkozón hiányzott belőlem a tűz. Tudtam, ha nyerek is, legjobb esetben is csak hetedik lehetek. ĺgy is egy ponttal vezettem, de a hajrában már csak szinte az órát figyeltem, s könnyelműségemért vereséggel fizettem.

Milyen emlékekkel tért haza Athénből?

Összesen tíz napot voltam az olimpiai faluban, ennek felét edzésekkel és versenyzéssel töltöttem. Utána viszont szerettem volna mihamarább hazatérni, hiszen a sok edzőtáborozás miatt alig találkoztam szeretteimmel. Sajnos, csupán az Argentína–Paraguay focidöntőre kaptunk be-lépőt, a további viadalokat mi is csak a televízióban láthattuk.

További tervei?

Mivel már nem tartozom a tinédzserek közé, úgy döntöttem, a jövő év nagy részét kihagyom. Az szinte biztos, hogy a tavaszi Európa-bajnokságon nem indulok. Mivel az őszi világbajnokságnak Budapest ad otthont, valószínűleg ott rajthoz állok.

És a pekingi olimpián?

Az még jóval odébb van. Majd elválik, mit hoz a jövő.