Baresi: „A Milannak türelmesnek kell lennie”

Franco Baresi sosem a nagyszájúságáról volt híres. Az AC Milan legendás védője 20 éven át tette a dolgát csendben középhátvédként, és most, 59 évesen is, az olaszokra nem jellemző módon visszafogott, nagy szavaktól és gesztikulációtól mentesen mondta el véleményét a labdarúgást érintő dolgokról a pozsonyi médiaeseményen – néha hosszas unszolásra, a rekkenő hőségben a legtöbbször csak néhány mondatra szorítkozva.

A héten zajlik a fővárosban az Italian Soccer Camp nevű edzőtábor 7–14 éves gyerekek részére. Önnek milyen emlékei vannak a focis kezdetekről?
A fiatalságot megszólítani nagyon fontos, nemcsak a labdarúgás szempontjából. Az kell, hogy legyen a cél, hogy emberileg is formáljuk a gyerekeket. Az ehhez hasonló edzőtáborokban megtanulnak kapcsolatot teremteni egymással, és megszokják, hogy bizonyos szabályokat tiszteletben kell tartani. Én is jóleső érzéssel gondolok vissza a kezdeteimre.

Mi jut eszébe a szlovák fociról?
Szlovákia ezen a téren is fejlődik. Olaszországban Marek Hamšík, Milan Škriniar és Juraj Kucka neve ismerős a rajongóknak.

Hamšík neve egy időben az AC Milannál is felmerült. Miért esett kútba a szerződtetése?
Hamšík Nápoly szimbólumává vált azokban az években. Biztos vagyok benne, hogy rajtunk kívül más kluboktól is kapott ajánlatokat, de ő úgy döntött, hogy a saját útján megy, azaz megpróbál valamit nyerni a Napolival. Most, a karrierje végén pedig már Kínába igazolt. De a nápolyiak nélküle is ugyanolyan jól szerepelnek.

Az AC Milan napjainkban messze elmarad a dicsőséges kilencvenes években elért eredményeitől. Mi ennek az oka?
Mint minden nagy klub, az AC Milan is különböző ciklusokon megy át. Nálunk most a generációváltás mellett tulajdonoscsere is zajlott, ami nehezítette a folyamatot. Türelmesnek kell lennünk, remélem, már nem kell túl sokat várni a javulásra.

Mi a hosszú évek óta egyeduralkodó Juventus titka?
Nehéz lesz velük felvenni a versenyt. A torinóiak jól invesztáltak, új stadiont építettek, remek játékosokat igazoltak. Igyekezni kell, ha konkurálni akarunk nekik.

Cristiano Ronaldo szerződtetése mit hozott a Juvénak és az olasz focinak?
Nagy személyiségről van szó, aki emelte a Serie A presztízsét is. Az olasz bajnokság hírneve megkopott, de most visszatérhet a régi dicsfény. Az angol vagy a spanyol klubok anyagi lehetőségei egészen mások, de ahogy jönnek a nevesebb játékosok, csökken a lemaradásunk.

A legnagyobb győzelmének az első BL-serleg megszerzését tartja. Hogy emlékszik a Steaua 4:0-ás kiütésére 1989-ben?
Különleges élmény volt. Húsz év elteltével diadalmaskodott a Milan a BEK-ben, nehéz leírni, milyen fontos esemény volt az újabb győzelem. Nekem az volt az első sikerem a legrangosabb kupasorozatban, amivel az álmom vált valóra.

Ki az olasz válogatott jelenlegi legjobbja?
Sok fiatal szerepel most a gárdában, remélem, egyre jobb eredményeket fognak elérni.

Roberto Baggio mellett ön is hibázott az 1994-es vb-döntő 11-espárbajában a brazilok ellen. Zavarja, ha erre emlékeztetik?
Nem emlékszem... (nevet)

Miért fulladt kudarcba a szerepvállalása sportigazgatóként a Fulhamben?
Lényegében el sem kezdtem a munkát sportigazgatóként. Valamiben megegyeztünk, amit az angolok nem tartottak be, így egy hónap után eljöttem Londonból.

Mostanra eléggé megváltozott a futball ahhoz képest, ahogy az ön idejében játszottak. Mit őrizne meg a múltból?
Fizikálisan sokkal többet kell nyújtaniuk manapság a focistáknak, és maga a futballmozgalom szervezettsége is egészen más szinten van. Sokkal nagyobb szerepe van a pénznek, ami minden más körülményt is meghatároz. 

Melyik csatár volt a legkellemetlenebb ellenfele?
Nagyon sok jó támadó ellen focizhattam a Serie A-ban: Batistuta, Völler, Maradona, Platini, Careca...

Testvére, Giuseppe Baresi az Inter legendás játékosa. Hogyan néztek ki a családi ebédek?
Maguk a derbik különlegesek voltak számunkra, aki vesztett, az fizette a vasárnapi menüt. (nevet)

Húsz évet töltött az AC Milan kötelékében...
Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ennyi ideig viselhettem a patinás klub mezét, nagy sikerként éltem meg ezt. A kemény edzések, az egymásra figyelés és a jó összjáték volt a titka, hogy ennyire jól megértettük egymást a védelemben Paolo Maldinivel, 
Alessandro Costacurtával és Mauro Tassottival.

Két olasz edzőlegenda, Arrigo Sacchi és Fabio Capello irányítása alatt is játszott. Hasonlítanak valamiben?
Mindketten nagyszerű trénerek. Amikor Sacchi a Milanban dolgozott, új filozófiát honosított meg, máshogy kezdtünk focizni, ezért jobbnak éreztem.