Bánki Bence bajnok a virtuális túraautó-Világkupában

A 19 éves nagyszarvai fiú már tavaly részt vett az Esport WTCC-ben, akkor a hetedik helyen végzett, idén pedig egyéves tapasztalattal a háta mögött meg sem állt a dobogó legfelső fokáig.

Jól indult számára a szezon, augusztus végén, az évadnyitó hungaroringi futamon megnyerte az első futamot, a második versenyen pedig az ötödik helyen végzett, ezzel azonnal a világbajnoki rangsor élére ugrott.

„A második helyen kvalifikáltam magamat az első, hungaroringi fordulóra. Rögtön a rajtnál átvettem a vezetést, de a riválisaim nagy nyomás alatt tartottak a futam ideje (25 perc) alatt. Végül alig egy másodperccel sikerült az üldözőim előtt célba érnem. Az első futam leintése után szinte szünet nélkül következett a második, ahol a valódi túraautó-Világkupa szabályai szerint az első futam nyertese a tizedik helyről indul, a második a kilencedikről, és így tovább. A mezőny közepéről való felzárkózás sohasem sétagalopp, ráadásul, ha nem elég óvatos az ember, könnyen balesetbe keveredhet. Szerencsére jól helyezkedtem, és néhány merész előzéssel egészen az ötödik helyig sikerült felkapaszkodnom. Ez azt eredményezte, hogy az első forduló után én vezettem a világbajnokságot. Gyorsan meg kellett szoknom az »esélyesség terhét«, hiszen attól a pillanattól kezdve mindenki engem akart legyőzni” – összegezte az idei első futamát a fiatal pilóta.

A következő német verseny viszont nem sikerült túl jól a szlovákiai magyar versenyző számára, egy hatodik és egy negyedik helyet gyűjtött be, így az összetettben megelőzte őt az angol Jack Keithley.

Keithley viszont kihagyta a következő, zandvoorti holland fordulót, és mivel Bence az első versenyen hatodik, a másodikon pedig harmadik lett, ismét élre állt a bajnokságban. Bence számára szeptember 23-án hazai verseny következett, ugyanis a szimulátoros túraautó-Világkupa sorozatában is beépítették a disförgepatonyi Slovakiaringet, ahol nem vallott szégyent, egy második és egy nyolcadik helyet zsebelt be.

Az ezt követő sanghaji időmérő nehezen indult, viszont sikerült megkaparintania a 10. helyet. Az első futam utolsó körében két előzést is bemutatott, amivel végül hatodik lett, majd jöhetett a második verseny, és a harc a győzelemért. Bánki ugyan végül nagy csatában második lett, ám a mínuszolással (mindenkinek kiesik a legrosszabb eredménye) így is meglett volna a bajnoki cím. Azonban az első futamon ütközött Kevin Rebernakkal, ami miatt ötpontos büntetést kapott. Szerencsére két fontos ellenfelét, Tim Jarschelt és Kevin Rebernakot is büntették, így az utolsó, makaói eredményektől függetlenül Bánki Bence lett az Oscaro Esport WTCR első bajnoka.

A nagyszarvai versenyző így értékelte egész szezonos teljesítményét:

„Ha objektíven kellene megítélnem a sikerem okát, akkor minden bizonnyal a kiegyensúlyozottságot emelném ki. A bajnokság 7 versenyhétvégéből – azaz 14 futamból – állt, s bár rajtam kívül mások is szereztek kettő futamgyőzelmet, én a »gyengébb napjaimon« is jól teljesítettem. Kimondottan rosszul sikerült versenyem nem is volt: tizenkét futamon indultam, ebből ötön dobogóra álltam, s a legrosszabb eredményem egy nyolcadik hely volt. Ez a stabilitás, a megfontoltság volt az, ami szerintem az én oldalamra billentette a mérleg nyelvét. Kulcsfontosságú volt az is, hogy az utóbbi időben rengeteg ismeretet szereztem az autó finomhangolásainak (rugók, stabilizátor, kerékdőlés, hasmagasság stb.) lehetőségeiről.”

De Bence azt is tudja, hogy még bőven van miben fejlődnie, hogy még jobb versenyzővé válhasson: „Bár a versenyeket megelőző gyakorlások során általában egy lépéssel a többiek előtt jártam, mégis, amikor igazán számított – tehát az időmérőkön, ahol csak három-négy próbálkozásra volt lehetőségem –, akkor nem mindig tudtam kihozni magamból a legjobbat. Ez talán az a terület, ahol legsürgősebben javulni szeretnék. Sosem szabad azonban hátradőlni, mindig keresni kell a lehetőséget a további fejlődésre. Aki a világ élvonalába akar tartozni, annak folyamatosan gyakorolnia kell, hiszen kőkemény küzdelem zajlik az utolsó tized és századmásodpercek megtalálásáért.”

Bár a szimulátoros versenyzésben szép eredményeket ért el, Bence mindig is hobbiként tekintett a versenyzésre: „Az utóbbi időben a szimulátorozásra jellemzően csak a hétvégéken tudtam időt szakítani: egy átlagos héten körülbelül 5–10 órát vezetek. Ma már nem ritka, hogy a legtehetségesebbek kizárólag az e-sportnak szentelik az életüket, ők pedig egy nap alatt foglalkoznak annyit az e-sporttal, mint én egy egész hét során tudok. Természetesen így sem lehetetlen velük felvenni a versenyt, ahogy az esetem mutatja, de hosszú távon ez a feladat egész embert kíván. Mindenesetre nem tervezek felhagyni az 
e-sporttal: ha időm engedi, szeretném a versenyzés más válfajaiban is próbára tenni magam. Jelenleg a sportautók és a Forma–1 felé kacsingatok, de ez még a jövő zenéje.”