Balogh Zsolt: „Világsztárok nincsenek, csapat van”

11 év után nyert ismét bajnoki címet a Szeged. Milyen érzés volt ennyi idő után bajnoki aranyérmet ünnepelni? 

Leírhatatlan érzés volt. Mióta Szegeden játszom, ez volt a legnagyobb álmom, hogy megnyerjük a magyar bajnokságot. Nekem 12-13 ezüstérmem van, most végre sikerült begyűjteni ezek mellé az első aranyat is. Csodálatos érzés volt, egy nagyon nehéz szezon végén. Az idény elején nagyon lent voltunk, ahonnét sikerült visszakapaszkodnunk, jó formába lendülnünk és szépen befejeznünk a bajnokságot. 

A bajnoki döntő 120 percében alig-alig akadt olyan pillanat, amikor a Veszprém állt végső győzelemre. Ennél semmi sem dicséri jobban a Szegedet. De mi volt az, amivel sikerült ennyire Nagy Lászlóék fölé nőni?

Azt hiszem, amellett, hogy mi mennyire jól játszottunk, kellett a sikerhez az is, hogy a Veszprémnél valami nagyon rosszul lett kalkulálva, hiszen jócskán elcsúsztak a formaidőzítéssel. Ők tavasszal jutottak el arra a mélypontra, amelyen mi már túl voltunk az ősszel. Az év végére elfáradtak és formán kívül voltak. Ez egy nagyon nagy lehetőség volt számunkra, nekünk pedig sikerült élni ezzel az eséllyel, és elhódítani a bajnoki címet. 

Az aktuális idényben 6/6 a bajnokságban a csapat mérlege. Egyértelműen a címvédés a Szeged célja ebben a szezonban?

Természetesen. Az előző szezonokban mindig az volt az elsődleges célunk, hogy a Veszprémet letaszítsuk a trónról, vagy a bajnokságban, vagy a Magyar Kupában, de idén – a bajnoki cím után – csakis a címvédés lehet a legfőbb célunk a bajnokságban.

A Bajnokok Ligájában pedig 4/4 a mutató. A Zágrábot idegenben, a Nantes-ot otthon, a Zaporizzsját idegenben, a Celjét hazai pályán győzték le. Magyar bajnokként, ilyen impozáns eredményekkel mi a cél a nemzetközi porondon? A Final Four, vagy titkon azért a végső győzelem is megfordult már a fejekben?

Azt gondolom, hogy reálisan nézve már a Final Fourba is rendkívül nehéz bejutni, és nem kis adag szerencse is kell hozzá. Eddig még nem is sikerült eljutnunk idáig, rendre elbuktunk az azt megelőző körökben. Pont ezért hatalmas dolog lenne, ha idén sikerülne beküzdenimagunkat a négyesdöntőbe. Onnantól kezdve pedig bármi megtörténhet, hiszen láthatjuk, hogy szinte minden évben van valamilyen meglepetés. Ennek ellenére még senki nem gondolt a Bajnokok Ligája-győzelemre. Egyelőre lépésről lépésre haladunk, először is szeretnénk a csoportunkban minél jobb helyezést elérni, aztán pedig következhet a keresztbejátszás a másik csoport továbbjutóival. A másik csoport még talán a miénknél is nehezebb, így nehéz út vár ránk a BL-ben. Bár azt gondolom, hogy idén van a legjobb játékosállományunk, ami alkalmas lehet arra, hogy eljussunk Kölnbe. 

A szezon elején 6 új játékost szerződtettek. Kapusposztra Mirko Alilovic érkezett a Veszprémből, a jobbátlövő spanyol Jorge Maqueda és a szintén spanyol balátlövő, Joan Canellas a Vardar Szkopjétől jött. Dean Bombac a Kielcétől tért vissza Szegedre, míg a cseh Stanislav Kašpáreket a Balatonfüredtől igazolták. Nik Henigman szlovén balátlövő az RD Ribnicából jött. Elég sok az új név. Megint. Nem nehéz szinte minden idénynek úgy nekifutni, hogy több új érkezőt kell beépíteni a csapatba?

Igen, tényleg az lenne az optimális, ha nem kellene minden évben ennyi játékost cserélni. Talán, ha a csapat magja hosszú évekre együtt maradna, akkor még sikeresebbek lennénk, de nekünk, játékosoknak ebbe nincsen beleszólásunk, ezt az edző és a klub vezetői intézik. Az eredmények pedig őket igazolják, és az új játékosok többségben gyorsan beilleszkednek a csapatunkba, és be is válnak. Ez annak is köszönhető, hogy próbálnak olyan játékosokat igazolni, akik mind emberileg, mind taktikailag beleillenek a koncepciónkba. Továbbá olyan játékosokat keresnek, akik már játszottak abban a rendszerben, amiben a Szeged játszik, így nem teljesen idegen számukra a mi taktikai hadrendünk. 

A mostani igazolásokból kit tart a legnagyobb erősítésnek, akinek segítségével odaérhetnek Kölnbe?

Mindegyik érkező játékossal erősödött a csapatunk. Nem szeretném egyikőjüket sem kiemelni, hisz a mi erősségünk mindig is abban rejlett, hogy egységes csapatként tudtunk funkcionálni. Nálunk olyan kimondottan nagy világsztárok nem szoktak játszani. Nagyon jó játékosaink vannak, és, ha továbbra is igazi csapatként tudunk együtt dolgozni, akkor ennek köszönhetjük majd az eredményeket.

A Bajnokok Ligájában a Nantes ellen már 4 góllal is vesztésre állt a Szeged. A végén mégis önök örülhettek. A csapategységnek volt köszönhető a fordítás?

Abszolút, nagyon jól tudunk egymásért küzdeni, nincsen széthúzás, mindenki egy irányba megy, és ez a pályán is megmutatkozik. Főleg a nehéz helyzetekben. 
 

Nincs széthúzás annak ellenére sem, hogy a keret elég sokszínű, ami a nemzetiséget illeti. Magyar játékosból csak 4 van, csakúgy mint a Veszprém keretében. Nem tartja ezt kevésnek?

De. Annak örülnék a legjobban, hogy ha minél több magyar játszana mind Szegeden, mind Veszprémben. Azonban mindkét klub a világelitbe tartozik, eredménykényszerben vannak. Ezért természetesen hamarabb megvesznek egy érett, kész és elismert idegenlégióst, mint egy fiatal, feltörekvő, fejlődésben lévő magyar játékost, aki lehet, hogy egyszer eléri a kívánt szintet, de most még nincs ott. Nincsen idő arra, hogy fiatal magyarokat beépítsenek a Bajnokok Ligájában szereplő klubokba. Szerintem ez az oka annak, hogy ennyire kevés a magyar játékos mindkét csapatban. Azonban remélem, hogy az utánpótlásból majd jönnek fel olyan fiatal magyarok, akik meghatározó játékosaivá válhatnak a Veszprémnek és a Szegednek. 

Lehetséges, hogy az utánpótlás nevelésen kellene változtatni ahhoz, hogy több minőségi magyar játékos álljon készen arra, hogy a Veszprém és a Szeged húzóembere legyen?

Ezt a kérdést nem az én tisztem megválaszolni. Nem látok bele abba, hogy az utánpótlásnál hogyan, miként dolgoznak. Nem akarok nagy okosságokat mondani, hogy mit és hogyan kellene módosítani, de valamit azért kellene változtatni, mert feltűnően kevés a magyar topjátékos az utóbbi években. 

Ennek ellenére a magyar válogatott Szlovénia ellen kiharcolta a kijutást a 2019-es kézilabda-világbajnokságra, amelyet Németország és Dánia közösen rendez. Mire lehet képes a válogatott?

Szlovénia ellen megmutattuk, hogy a papíron erősebb ellenféllel szemben is helytállunk, és képesek vagyunk a bravúrgyőzelemre is. Bízom benne, hogy a világbajnokságon is képesek leszünk ilyen meglepetésekre. Nem tartozunk az esélyesek közé, de ezt ki is használhatjuk. Ha az ellenfél kicsit félvállról vesz minket, hogy „a magyarokat úgyis megverjük majd valahogy”, akkor az ilyen hozzáállásból mi jöhetünk ki jobban. Bízom benne, hogy mi leszünk az a meglepetéscsapat, amelyik eljut minimum a legjobb nyolcig, de nagyon nagy álmunk válna azzal valóra, ha bekerülnénk az első négybe. 

A csapatcélokról már beszéltünk. De mik az egyéni céljai a sportban és a magánéletben?

A karrieremmel kezdeném. Ahogy mondtam, nagy álmom, hogy a válogatottal egy világversenyen érmet szerezzek. Illetve a koromból kiindulva – 29 éves vagyok – reális célom lehet, hogy a 2020-as tokiói olimpián részt vegyek. Klubszinten pedig szeretnék egyszer eljutni a BL négyesdöntőjébe, a hazai bajnokságban pedig minél több aranyérmet begyűjteni. A magánéletemben pedig mérföldkőhöz érkeztem, hiszen januárban édesapa leszek. Így ott az a cél, hogy a babával minden rendben legyen.