Bajnokok Ligája: A pénz majdnem mindig garancia a sikerre

2004 óta, amikor a Porto a Monacót győzte le a döntőben, egyszer sem fordult elő, hogy a négy topligán kívülről jövő csapat finálét játsszon. Ezt megelőzően az Ajaxnak sikerült döntőt vívnia még 1996-ban. Ez két finálét jelent 22 év alatt, amelyet nem a négy topliga csapatai vívtak egymás között. Ez a sorozat idén sem szakad meg: három spanyol, két angol, két olasz és egy német csapat lesz ott a legjobbak között. 

A legnagyobb hiányzó

A PSG lehet, hogy megkötötte a futballtörténelem két legnagyobb átigazolási üzletét Neymar és Mbappé megszerzése kapcsán, de úgy tűnik, a világ minden pénze sem elég ahhoz, hogy a Bajnokok Ligájában is sikeres legyen a csapat – még az elődöntőig sem sikerült eljutniuk a katari hatalomátvétel óta. A francia bajnokság feletti uralom természeténél fogva elkényelmesíti a csapatot, de legalábbis biztosan nem készíti fel a legnagyobb kihívásokra sem taktikailag, sem mentálisan. Nem csoda, hogy Marco Verratti már a harmadik kiállítását szedte össze a Bajnokok Ligájában, és szintén a harmadik esete volt ez a PSG-nek a sorozat egyenes kieséses szakaszában, amikor tíz emberrel fejezték be a mérkőzést. Neymar érkezése nemhogy javított volna a dolgok állásán, de még súlyosbította is a helyzetet azzal, hogy egyemberessé és ezzel kiszámíthatóvá tette a csapatot. Egy sérülés bármikor közbejöhet, és ahogy látjuk, közbe is jön, különösen olyan játékosok esetében, akiket egész évben rugdosnak. Emlékezhetünk, mi történt a brazil válogatottal a 2014-es világbajnokságon – ez történt most a PSG-vel is, csak kevésbé látványos volt az összeomlás. 

A Premier League  alulteljesítése

Nem férhet vita hozzá, hogy a világ legtehetősebb bajnoksága a Premier League, hiszen a világ húsz leggazdagabb klubjából tízet a szigetországban kell keresnünk. Az eredmények mégsem támasztják alá a gazdasági fölényt. A 2010/2011-es szezonban még három angol csapat volt a legjobb nyolc között, aztán sorrendben: egy, nulla, kettő, nulla, egy, egy. Idén rekordot jelentő, öt angol csapat képviseltette magát a legjobb 16 között, de a Tottenham, a Manchester United és a Chelsea is kiesett – ezek közül csak a londoniak búcsúja fogadható el minden további magyarázat nélkül. 

A Bayern hatalmas árnyéka

Amikor Jupp Heynckes csapatával bejutott a Bajnokok Ligájába, legalább a döntőig menetelt, és idén sem lenne váratlan teljesítmény, ha így történne. Különösen nem annak a fényében, hogy zsinórban tizenegyedik győzelmét aratta a csapat a Besiktas ellen, ami új BL-rekord, ráadásul összesítésben a bajorok jutottak tovább a legnagyobb különbséggel. Jerome Boateng és Mats Hummels párosa valószínűleg a legerősebb védőpáros a ligában – nemcsak a képességeik kiemelkedőek, de tapasztalatuk is, hiszen évek óta együtt futballoznak. Igaz, a Besiktas nem tette őket annyira próbára, mint tehette volna, hiszen Cenk Tosunt (Everton) még az egyenes kieséses szakasz előtt nagy pénzre váltotta a klub. 

A negyeddöntők legjobbja

A címre ismét nagy eséllyel pályázik Ronaldo, aki a PSG elleni első összecsapáson két gólt lőtt, majd a visszavágón is betalált egy fejessel. Igaz ugyan, hogy a jelenléte egyre kisebb hatást gyakorol a játék képére, de a befejezései sorsdöntőek: már 117 találatnál jár a BL-ben. 
A forduló legjobbja címet még inkább talán Lionel Messi érdemli ki. Az argentin zseni korábban még sosem lőtt gólt a Chelsea ellen, most viszont hármat is. Előbb idegenben megszerezte a biztonságot jelentő egyenlítő találatot, hazai pályán pedig pályafutása leggyorsabb góljával juttatta előnyhöz a Barcelonát. Góljai mellett is uralta a pályát, Ousmane Dembelének például zseniális gólpasszt adott, miután öt Chelsea-védőt is magára húzott, hogy aztán tökéletes passzal játssza meg az üres területet. 

Hegedűs Henrik

A NEGYEDDÖNTŐK PÁROSÍTÁSA

Liverpool–Manchester City

A Liverpool az egyetlen csapat, amelynek a jelenleg is zajló szezonban a Wigan mellett sikerült megvernie a Manchester Cityt. A januári, az Anfielden játszott 4–3-as meccs egyértelműen megmutatta mindkét csapat hibáit. A Liverpool és a City is szeret magasan letámadni, birtokolni a labdát és direkt módon befejezni a támadásokat. Ugyanakkor sebezhetővé válik a hasonló eszközökkel, elsősorban a letámadással és a kontrajátékkal szemben. Jürgen Klopp a két csapat utolsó összecsapása előtt azt mondta, a bekkelés a City ellen annyit ér, mintha a lottónyereményre várna egy csapat, és nem vizet prédikál. A német mester egyetlen csapatával sem ásta be magát Guardiola ellen, ennek is köszönhető, hogy neki van a legjobb mérlege a katalán zsenivel szemben: 12 összecsapásukon 6 győzelem, 1 döntetlen és 5 vereség Klopp mérlege. A mérkőzés esélyese ennek ellenére a City, de ha valaki meg tudja állítani a manchesterieket, akkor az a Liverpool. 

Barcelona–Roma

Az Ernesto Valverde vezette Barcelonát nehéz lenne összekeverni a 2009–2011-es időszak nagycsapatával, de még a 2015-ös BL-győztessel is. Ez a gárda nem a győzelmeiről híres, hanem inkább arról, hogy az istennek sem hajlandó kikapni. A Chelsea elleni párharc ugyanakkor megmutatta, milyen eszközökkel sebezhető a katalán gárda, melynek továbbjutása ugyan megérdemelt volt, de a különbséget elsősorban a szerencse okozta: amíg a Chelsea négy kapufát lőtt, addig a Barcelonának minden bejött, elsősorban a két köténygól, illetve a Stamford Bridge-en a semmiből szerzett találat. További aggodalmat jelenthet, hogy lábujjtörése miatt Sergio Busquets akár ki is hagyhatja a Roma elleni párharc első felvonását. Az olaszok számára az adhat reményt, hogy a kontrajátékban némileg erősebbek, mintha nekik kell irányítani a játékot, ezért akár borsot is törhetnek a pálya közepén meggyengülő Barca orra alá – ez természetesen óriási feladatot jelent majd Eusebio di Francesco csapata számára. De még mindig nem akkorát, mint Lionel Messi semlegesítése. 
 

Sevilla–Bayern München

Jupp Heynckes csapata számára az egyetlen ellenfelet igazából a Bayern München jelenti. 
A kérdés hasonló, mint ami a PSG kapcsán is felmerül: hogyan készül fel mentálisan és taktikailag is egy csapat, miközben 20 ponttal vezeti a Bundesligát? A választ a PSG elleni 3–1-es győzelem kiegyensúlyozott csapatjátéka adhatja meg – igaz, a párizsiak ekkor már továbbjutottak, vagyis változatlanul nehéz valós képet kapni a bajorok erejéről. Ami a várható eszközöket illeti: a Bayern vélhetően akkor jár a legjobban, ha agresszív támadójátékot mutat. A Sevillát nem szabad lebecsülni, ugyanakkor Vincenzo Montella irányítása alatt már három alkalommal is előfordult, hogy komoly téttel járó meccsen öt gólt kapott a csapat. Wissam Ben Yedderről ugyanakkor a mégoly erős Jerome Boateng–Mats Hummels-páros sem felejtkezhet meg. 

Juventus–Real Madrid

Már a negyeddöntőkben megismétlődik a 2017-es Bajnokok 
Ligája-döntő párosítása, még ha mindkét csapat jelentős átalakuláson is ment keresztül. A Juventus egyetlen igazi erényét, a kegyetlenségét csillogtatta meg a Tottenham ellen, a párharc jelentős részében alárendelt szerepet játszott, tompán és lassan futballoztak a „Zebrák”. Az olaszok azonban most bízhatnak benne, hogy a hiányosságaik nem fognak olyan fájóan kiderülni, mint az angolok ellen, hiszen a Real Madridtól jóval kevésbé számíthatunk intenzív letámadásra. Már csak azért sem, mert Cristiano Ronaldo erejére nem akkor lesz szüksége a madridiaknak, amikor a labda után kell rohangálni. Zinedine Zidane csapatának nagyon felemás a szezonja: bombaformát mutattak az Európai Szuperkupa döntőjében, aztán nem várt hanyatlásnak indult a csapat. A Real csak a 3–4. helyen áll a bajnokságban, nem nyerte meg a BL-csoportját sem, sőt, összességében csak egy pontot tudott elvenni a Tottenhamtől. Kérdés, hogy a PSG elleni továbbjutás kulcsfigurái, Mateo Kovacic, Lucas Vázquez és Marco Asensio helyet tudnak-e harcolni maguknak a kezdőcsapatban, ami egyben azt is jelentené, hogy a Real a 4-3-1-2-es formációról váltva 4-4-2-ben fejezné be a szezont. Luka Modric vagy Toni Kroos kihagyásával ugyan kevésbé tudná passzjátékkal kontrollálni a meccset a Real, ugyanakkor Vázquez és Asensio sokkal jobb kiszolgálásban tudja részesíteni Ronaldót.