Bácsi érem nélkül – három győzelem kevés volt

A Pekingben ugyanilyen helyezést elérő Bácsi nem is nyilatkozott elkeseredésében, Sike András szövetségi kapitány a lebonyolítási rendszert okolta. Bácsi a legjobb négy közé a kolumbiai Jaramillo (9:0), a bolgár Alekszandrov (8:0) és az azeri Murzalijev (5:0) legyőzésével jutott. Úgy tűnt, akkora formában van, hogy az olimpiai aranyérem sem elérhetetlen számára. Az elődöntőben a dán Madsen sem csinált rajta pontot, azonban masszívabb és aktívabb birkózásának köszönhetően ő került a fináléba. „Ezen a vereségen túltette magát, nem ez volt a probléma” – nyilatkozta a bronzmeccs után Sike András szövetségi kapitány. Bácsi a bronzmeccsen az iráni Abdivalival csapott össze, aki az első körben kikapott Madsentől, majd a vigaszágon legyőzte a szerbiai Nemes Viktort. Az iráni rögtön lerohanta a magyar birkózót, az első tíz másodpercben máris előnyhöz jutott. „Tudtuk, hogy tolni fogja. Az volt a taktika, hogy ha az iráni kinyúl, Peti majd megpróbál az elején egy válldobást. Az a csípődobás, amit végül csinált, már csak vészmegoldás volt. A másik fontos dolog pedig az volt, hogy nem tudott egy intést sem kiharcolni Peti, hogy leküldjék az ellenfelét, pedig az emelés a fő fegyvere” – magyarázta Sike, aki maga is nagyon csalódott volt védence elveszített bronzmeccse miatt.  „Azt gondoltam, hogy nyolc év után a sors igazságot szolgáltat, és visszaadja a Pekingben eldobott bronzérmet, de ez nem lett meg. Én is nagyon szerettem volna, ha van egy érme – sóhajtott a kapitány. – De ez a lebonyolítás sincs rendben, hogy a bronzmeccs előtt Petinek négy meccse volt, az iráninak meg kettő. Az iráni két megnyert meccsel bronzérmes, Peti meg hárommal ötödik. Ugyanez volt Pekingben is, agyrém.”