Baccával került ismét trónra a Sevilla

KISS TIBOR NOÉ

Szerdán a Sevilla megverte a Dnyipro csapatát az Európa Liga fináléjában, ezzel a spanyol futball megint tett egy lépést a teljes uralom megszerzése felé az európai klubfutballban. A Bajnokok Ligáját már rég a spanyolok uralják (összesítésben 14 trófea), és a klubok közti versenyben is spanyol egyesület (Real Madrid, 10) áll az élen. Az Európa Liga (illetve az elődeinek számító VVK és UEFA-kupa) ranglistáit is átrendezte Varsóban a Sevilla. Az andalúz klub ellépett az Inter, Juventus, Liverpool triótól, és egyedüliként birtokol négy trófeát. A sevillai sikerrel ráadásul a spanyolok beérték az olaszokat – mindkét nemzet csapatai 9-9 alkalommal nyertek.

A varsói finálé kifejezetten szórakoztató játékot hozott – nem ez az első eset, hogy az Európa Liga döntője emlékezetesebb mérkőzésnek bizonyul, mint az adott idény BL-fináléja. (Bár várjuk ki a végét, a jövő heti Barcelona–Juventus találkozót.) Az első félidő közben bizonyára sokaknak beugrott a 2001-es döntő, amikor a Liverpool hosszabbítás után verte 5:4-re az Alavést. Kilenc gólt végül nem láttunk, de azért ez is emlékezetes mérkőzés volt. Az első félidő egészen krimiszerűnek bizonyult: az ukránok hamar vezetést szereztek, majd jött két sevillai gól, a félidő lezárásaként pedig egy Rotan-tekerés a hosszú sarokba, szabadrúgásból (2:2). Ha ehhez még hozzávesszük a magyar kommentátor beszámolóját arról, hogy a mérkőzés kezdete előtt egy újságíró zuhant mellette kétemeletnyit, akkor thrillerről is beszélhetünk.

A második félidő átláthatóbb játékot hozott, Unai Emerynek sikerült helyes mederbe terelnie játékosai hozzáállását. „Játsszunk higgadtabban, mert sokat kivesz belőlünk a fel és alá rohangálás” – mondta az öltözőben a focistáinak, akik meg is valósították a terveket. A második félidő közepén kaphattak volna egy tizenegyest, de Atkinson bíró nem akart belenyúlni a mérkőzésbe. Aztán lőttek egy gólt: az ide-oda pattogó labda végül Carlos Bacca lábán kötött ki, és a center külsővel a kapuba csavart. S a thriller a hajrában majdnem tovább fokozódott. Egy korábbi ütközés nyomán Matheus esett össze a pályán – valahogy úgy, ahogy egyszer Marc-Vivien Foé és Fehér Miklós is. Szörnyű jelenetek játszódtak le a gyepen, a stadionban néma csend honolt. A 32 éves futballistát hordágyon vitték le a pályáról, s később kiderült, hogy „csak” az orra tört el.

A Sevillát az ünneplésben már semmi sem zavarta. A klub másodszor duplázott az Európa Ligában, 2006 és 2007 után 2014-ben és 2015-ben is elnyerte a trófeát. Hatalmas fegyvertény ez, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy tavaly 194, idén pedig 195 csapat indult el a sorozatban. Közöttük mindkétszer elsőnek lenni: ez nem lehet véletlen. Nagy szerepe van ebben a kolumbiai Carlos Baccának, aki 2013 nyarán érkezett a klubhoz, és mindkét idény végén úgy örülhetett az EL-sikernek, hogy 7-7 alkalommal talált be a kapuba. A varsói döntőben kétszer volt eredményes, de csapattársai (a hetek óta szárnyaló Aleix Vidal, a „hazai pályán” játszó Grzegorz Krychowiak vagy a sokadvirágzását élő José Antonio Reyes) nélkül semmire sem ment volna. Az ukránoknál éppen ezek a jó egyéni teljesítmények hiányoztak: a jelenlegi legjobb ukrán futballistának számító Jevhen Konopljanka magához képest kifejezetten gyengén futballozott. A védekező középpályások (élén a grúz Kankavával) remekül játszottak ugyan, de a védelem nem bírta ezt a nyomást és tempót: a Sevilla harmadik gólját egy kétségbeesett gyertyalövés készítette elő az ukrán tizenhatosnál.

A Sevilla számára azért is fontos a siker, mert ez az első idény, amelynek végén a győztes a következő szezont a Bajnokok Ligája playoff-körében kezdheti (ezt a jogot a spanyol ligában a Sevillának nem sikerült kivívnia). Márpedig a BL az mégiscsak BL.