„Az olimpián már a döntőbe jutás is nagy siker”

OROSKY TAMÁS

Tavaly a nyolcadik helyen végzett az ankéton, idén viszont ön lett az év sportolója, amihez gratulálunk. Milyen érzés a legjobbnak lenni?

Mindenképpen pozitív... Még akkor is, ha be kell vallanom, hogy az estélyiben nem érzem magam túlzottan kényelmesen, ráadásul másfél órát ültem a fodrásznál és a stylistnél. De mindenképpen örülök, szép lezárása ez az évnek, amelyben még a pozsonyi díjátadó napján esedékes világvége is elmaradt...

Számolt ezzel az elismeréssel?

Az igazat megvallva, a korábbi évek tapasztalatait figyelembe véve nem bíztam benne. Én a végül második Peťo Sagan elsőségére tippeltem, a nyári saganománia miatt. De úgy látszik, a feltételezésem nem bizonyult jónak. Örülök a tévedésemnek.

Össze lehet ezt az örömet hasonlítani azzal, amit Londonban a dobogó második fokán állva a traplövés eredményhirdetésén érzett?

Nem igazán. Épp az előbb jutott eszembe és nevettem rajta, hogy azért az olimpiai dobogón állni az ezüstéremmel jobb érzés volt... Anélkül, hogy megbántanám a hazai rendezvény létrehozóit, az ötkarikás játékokon szerzett medál egy más kategória. És nem csak az öltözék miatt, ott egyszerűen euforikus hangulatba kerültem.

Szétlövésben lett második az olimpián, megismételve így a négy évvel korábbi pekingi teljesítményét. Hogy emlékszik a döntő pillanatokra?

Videón már párszor láttam a finálét különféle rendezvényeken, ahol a közönséggel való beszélgetés előtt levetítették az internetről letöltött dolgokat. Elég sokat jár a fejemben az a néhány perc, mert a végső helyezésem egészen az utolsó lövésig bizonytalan volt, minden egy hajszálon múlott. Végül másodikként zártam, de születhetett volna más eredmény is. Nyolc hónapig mindig azt a kérdést kaptam, hogy mi lesz Londonban, négy hónapja pedig mindig azzal a felvetéssel keresnek meg, hogy biztos örülök, hogy így esett a dolog, így aztán ha akarnám, se felejthetném el azokat a napokat.

Vagyis akkor valószínűleg elégedett az eredménnyel, mert tavaly ilyenkor nem tudta megmondani, látatlanban kiegyezne-e Londonban is az ezüstéremmel?

Azt gondolom, bármilyen olimpiai medált szerezni szuper dolog, az, hogy az ember ott állhat a dobogón a játékokon. De már a döntőbe jutás is nagy siker. Én elsősorban a saját elvárásomnak akartam megfelelni, hogy bekerüljek a fináléba, a többi már bónusz. És hogy ez a második ezüstöm? Szuper.

A szlovák sportlövészet nemcsak az olimpián, hanem az év végi szavazáson is tarolt, Danka Barteková harmadik lett az újságírói ankéton. Megismételhető ez a siker jövőre is?

Szerintem igen, a 2012-es eredmények jó alapokat jelentenek az idei évhez. A közvélemény is a korábbinál többet foglalkozik velünk, de nem tudom, mi kellene még, hogy népszerűbb legyen a sportlövészet. Mi, sportolók megtesszük ezért a maximumot, eredményeink vannak, de valahogy mégsem tartanak minket számon az „igazi” sztárok között, még ha most ilyen előkelő helyen is végeztünk az Év sportolója-szavazáson. Szóval nem rajtunk múlik a dolog. A gyerekek érdeklődése egyelőre nem nőtt, talán majd az új idényben. Bár nem hinném, hogy annyi lenne az új jelentkező, hogy kitúrnánk egymást a lőtérről.

Édesapja még az ötkarikás játékok ideje alatt azt nyilatkozta, ajánlatot kapott a versenyzésre San Marinótól, ön viszont elhatárolódott attól, hogy más országot képviseljen a jövőben.

Egyszer és mindenkorra szeretném lezárni ezt a témát, azzal, hogy semmilyen ajánlatot nem kaptam semelyik államtól, vissza szeretném vonni azt, amit apám mondott. Nem kerestek meg ilyen ügyben, de ha meg is tennék ezt, én itt maradnék, ezt az országot fogom képviselni. Itt születtem, itt is akarok élni, ezen nincs mit morfondírozni. Lehet, hogy olyan feltételeket, amilyeneket nekem most Szlovákiában biztosítanak, sehol máshol nem kínálnának.

A jövőben más szabályok szerint fogják lebonyolítani a sportági versenyeket, így a technikás versenyzőknek nehezebb lesz a dolguk. Mi a véleménye a változásokról?

Szerintem szükség volt rájuk. Minden változtatás ellen tiltakozni szoktak az emberek, így a sportolók is ezt teszik, mert a jelenlegi állapotokat szokták meg. De egy év múlva még lesz rá esély, hogy valamit korrigálnak a dolgokon. De bármi lesz is, akceptálni fogják, csak idő kérdése, hogy a sportlövők megszokják az újat. A felkészülés módja emiatt nem fog változni, de majd meglátjuk a gyakorlatban. Meg kell tanulnom egy lövésre összpontosítani, amit vagy tudok, vagy nem, azt viszont nem tudom, be lehet-e ezt gyakorolni edzésen.

Mikor próbálja ki ezt először élesben? Mi lesz az elkövetkező időszak programja?

2013-ban elsősorban egyetlen dologra fogok figyelni: hogy sikeresen letegyem az államvizsgákat fizioterápia szakon, hogy már végleg letudjam az iskolai kötelezettségeket. A lövészetben pedig az említett változásokhoz kell alkalmazkodnom. Idén nem kell semmilyen versenyen sem kvótákért küzdeni, így lazább évem lesz.