Antifoci két tételben – kiesett egy házigazda és továbbjutott egy topfavorit a vb-n

Először jöjjenek a tények: Marokkó 3:0-ra verte Kanadát, Franciaország pedig 1:0-ra Paraguayt, és egymással találkoznak majd a negyeddöntőben.

A puszta számokon túl két sokban hasonló, mégis teljesen más (végeredményű) nyolcaddöntőt láthattunk.

Nem tudni, Paraguayt mi vezérelte, amikor elutazott a világbajnokságra. Lehet, a játékosok és a szövetségi kapitány keserűséget érzett, amiért szabadságolás helyett meccseket kell játszani, mindenesetre a vb legunszimpatikusabb csapatát ismertük meg bennük. Focizni nem túlzottan akartak: az 5 mérkőzésük összesített xG-je mindössze 1,54 (!!) volt. Öt meccsen másfél gólnyi! Azaz a három rúgott góljuk még óriási túlteljesítésnek számít.

Jó, persze, láttunk a vb-n gyengébb képességű csapatokat, amelyek inkább betonoztak, de hogy a dél-amerikaiak miért ezt választották, rejtély. Főleg, hogy például a németek egyenlítése után – a legjobb 16 közé rendezett találkozón – kivételesen azért megmutatták, hogy tudnak támadni is, ha úgy hozza a szükség. (Igaz, az a meccs ezzel együtt is 11-espárbajjal zárult.)

A franciák ellen viszont nem szimpla defenzív taktikáról volt szó: kimondottan alattomos, gusztustalan provokációkkal vegyített megnyilvánulásokból állt a „játékuk”, amelynek semmi más célja nem volt, mint az ellenfél focijának elrontása. A kontrák teljes feladása mellett (lásd az első kapura veszélyes paraguayi akciót a 90. percben).

Teljesen pártatlanul ültünk le a képernyő elé, de amikor Mbappé a 70. percben berúgta a tizenegyest, ökölbe szorított kézzel ünnepeltünk, a vb-n először…

„Tudtuk, milyen mérkőzés vár ránk. Bebizonyítottuk, hogy nem csak látványos támadófocival tudunk nyerni. Ha be kell piszkítanunk a kezünket, akkor megtesszük – elnézést a kifejezésért. Nincs ezzel gondunk” 

– nyilatkozta a meccs után Kylian Mbappé, aki ismét egy gólra közelítette meg az örökranglistán Lionel Messit. – 

A paraguayiak azt hitték, hogy megjelenünk szmokingban és látványos mozdulatokkal, egy- és kétérintős passzokkal fogunk játszani. De mi is tudjuk, hogyan kell piszkosan játszani. Most ezt megtettük, nyertünk és még ebben is jobbak voltunk náluk. Ez az ő futballstílusuk, ők így játszanak. 

Mindenki a saját erősségeire épít, nincs jó vagy rossz módja a labdarúgásnak – csak egyféle módja van, és az a győzelem. Ők így próbáltak legyőzni minket, de mi így felülmúltuk őket.”

Csodáltuk az ő és csapattársai higgadtságát is, mert elképesztő mértékű (fogalmazzunk eufemisztikusan) szurka-piszka mellett kellett megőrizniük a hidegvérüket. Színészkedések, kisebb-nagyobb könyöklések közepette: amikor látszólag Dembélé készült a büntető elvégzésére, a verbális kizökkentés mellett az egyik paraguayi még a lábait is elkezdte finoman rugdosgatni hátulról. (Csattanóként aztán Dembélé átadta a labdát Mbappénak, amikor már „tiszta volt a terep”.)

Másra nem, konkrétan még a játékvezetőre sem számíthattak a franciák: az még hagyján, hogy üzbég Tantasevnek még az elsőre is egyértelmű tizenegyest VAR-ozás után kellett befújnia, de hogy a jegyzőkönyvbe három francia sárga lap mellett nulla (azaz 0) paraguayi került, arra nincsenek szavak.

Felejtsük is el Paraguayt, legalább négy évre, és nézzük meg Marokkót.

Amely az eredmény alapján simán hozta a Kanada elleni meccset. A látszat ennél nagyobbat nem csalhat: az afrikaiaknak szinte momentumuk sem volt az első félidőben, míg a társházigazda energikus letámadásaival, frissességével, lendületével igen szimpatikus csapat benyomását keltette (még ha nagy helyzete egyetlenegy volt is csak).

Aztán érvényesült a marokkói rutin: elég volt egyetlen tökéletesen végrehajtott, remekbe szabott begyakorolt figura (Hakimi a szabadot be/visszagurította Unahinak, aki szépen lőtt a kapuba).

Marokkó ezután is enervált maradt, rengeteget rontott, és nem igazán focizott (főleg eddigi teljesítményével összevetve) – de az ellentámadások lehetőségét nem adta fel, és végül két gólt is szerzett még kontrából. Bizonyos szinten antifocival, sok keménykedéssel, de alatomosság nélkül. 

„Nagyon sokat jelent nekünk a továbbjutás, de már egyáltalán nem meglepetés” – utalt Mohamed Uahbi arra, hogy csapata 34 mérkőzés óta veretlen, legutóbb tavaly augusztusban kapott ki.

Ám legyen, az eddigiekre való tekintettel szombat esti bűneik bocsánatot nyertek.