Amihez csak hozzáér Zidane, az arannyá változik

Zinedine Yazid Zida­ne ötgyermekes családban született algériai bevándorlók legkisebb fiaként Marseille északi részén 1972-ben, a La Castellane nevű külvárosban. A környék riasztó körülményeihez képest átlagos gyerekkora volt, ép családban nőtt fel, de bizonyos tetteiben mégis érezhető a külvárosi szocializációja. Származása és gyerekkora komoly hatással volt pályafutására – különösen annak negatív pillanataira – legtöbbször csak azokat a konfliktusokat vállalta fel, amelyeket kontroll alatt tarthatott. Pályafutása során számos egyéni díjat nyert, évtizedes távlatokban mérhető a klasszisa, a Complex amerikai médiaplatform a tíz legnagyobb muszlim sportszemélyiség közé is beválasztotta. Gyerekként is más volt, mint a többiek Zidane a castellane-i lakótelepen kezdett futballozni, ahol elmondása szerint voltak nála tehetségesebbek. Ő azonban annyira elhivatott volt, annyira sikeres akart lenni, hogy mindent a futballnak rendelt alá, és ez a tehetségnél is többet számított. „Ami annak idején megkülönböztetett másoktól, az az, hogy rettenetesen tudtam koncentrálni a döntő pillanatokban, sokkal jobban, mint a többiek” – mondta Zidane egy korábbi interjúban. Játékosként a Juventusszal kétszeres olasz bajnok, a Real Madriddal spanyol bajnok és Bajnokok Ligája-győztes, a francia válogatottal pedig Európa-bajnok és vb-győztes Zidane-t edzőként is ez a tulajdonsága teszi sikeressé. Zidane beszél, mindenki más hallgat 2016 januárjában egy zúgolódó szupersztárokkal teli csapatot vett át, amelynek nem volt játéka, és a Barcelona és az Atlético Madrid mögött csak a harmadik helyen állt a bajnokságban. „A két legfontosabb dolog, amit megtanultam tőle, hogy csak a győzelem számít, és hogy a játékosokat mindig formában kell tartani” – nyilatkozta kinevezését követően Carlo Ancelottiról, akinek segítőjeként megnyerte a BL-t 2014-ben. A Real öltözőjében vannak a futball legnagyobb egói, akikkel csak nagyon kevesen tudnak szót érteni. Zidane az egyik. Ha ő beszél, mindenki más hallgat. Ronaldo is. Minden meccs előtt az az utolsó szava a játékosokhoz, hogy „élvezzétek”. A 2016-os BL-döntő előtt, amikor mindenki a csapatra nehezedő nyomásról és feszültségről beszélt, Zidane csak annyit mondott: „bárcsak játszhatnék”. Beteljesült a prófécia „Nem hittük volna, hogy valaha is edző lesz – mesélte Álvaro Arbeloa, a Real korábbi védője. – És most nézzenek rá.” A média azt mondta róla, hogy túlságosan befelé forduló ahhoz, hogy jó edző legyen belőle. Zidane a győzni akarásával mindenkire rácáfolt. Szemléletes példa, hogy a Real a szezon közben 15 meccsből 10-szer is hátrányba került aktuális ellenfelével szemben, de csak két meccset veszített el (és a Bayern München elleni BL-visszavágót, de ott az elég volt a hosszabbításhoz). Minden sorozatot figyelembe véve 50 gólt lőtt a csapat a meccsek utolsó negyedórájában, és több alkalommal is ebben az időszakban mentett pontot (például az őszi 1–1-es El Clásicón, ahol Ramos a 90. percben egyenlített), vagy nyerte meg a meccset (például a Deportivo elleni 3–2-es hazai bajnokin, ahol a 84. percben még az ellenfél vezetett).  A szezon végére – amikor a csapat sorsa már a saját kezében volt –, mindez megfordult. Az utolsó kilenc meccsen a Real első góljának időpontja (kivétel az Atlético elleni BL-visszavágó): 1., 27., 10., 3., 10., 10., 2., 20. perc. A madridiak már az első félórában megszerezték a vezetést minden alkalommal, két esetet leszámítva pedig már az első tíz percben náluk volt az előny. „Hogy mi a siker titka? A győzelem” – mondta Zidane, aki másfél év alatt bajnokcsapatot csinált a Realból – öt év után először – és megvédte címét a Bajnokok Ligájában, ami a sorozat 25 éves történetében még senkinek sem sikerült. A BL-döntő napján a spanyol Marca előkereste azt az interjút, amit még Real-játékosként készítettek vele 2003-ban. „Meg akarom nyerni a tizediket, aztán a tizenegyediket és a tizenkettediket is” – nyilatkozta a francia egy évvel az után, hogy a Real az ő góljával győzte le a Leverkusent a BL-döntőben. Tizenöt évvel később, mindössze 17 hónapos edzői tapasztalattal a háta mögött beteljesítette a próféciát. A döntő után meg is kérdezték tőle, hogy jelenleg ő-e a világ legjobb edzője. „Nem, egészen biztosan nem én vagyok” – mondta szerényen. Ronaldót is meggyőzte Zidane ismeri a futballt, a legmagasabb szinten játszott, pontosan tudja, hogy hogyan kell irányítania az öltözőt: hagyja a játékosainak, hogy önmaguk legyenek, hogy fontosnak érezzék magukat, de közben egyengeti is őket. „Hisz bennünk” – mondta Ronaldo, akinek menedzselése talán Zidane legnagyobb edzői sikere. 2016 nyarán beszélt Ronaldóval, elmondta neki, hogy 30 fölött már több pihenésre van szüksége ahhoz, hogy fizikailag és mentálisan is bírni tudja a szezonhajrát. Nemcsak az idei szezonhajrát, hanem a jövő évit is és az azt követőt is. Rávette, hogy elengedje a gólkirályi cím üldözését, helyette azt tanácsolta neki, hogy a gólok mennyisége helyett azok minőségével foglalkozzon. „Nem kell, hogy minden meccsen a pályán legyél, elég, ha csak a nagy meccseken játszol” – győzködte őt Zidane. Ronaldo az utolsó 10 meccsén 16 gólt lőtt: ebből ötöt a Bayern Münchennek, hármat az Atléticónak és kettőt a Juventusnak. Tizenkét góllal ő lett a BL gólkirálya, de most nem a Malmö és a Sahtar Donyeck ellen szedte meg magát, hanem a negyeddöntőben, az elődöntőben és a döntőben. Nem könnyű elmondani egy játékosnak, hogy lépjen egyet hátra. Amikor ősszel Zidane lecserélte Ronaldót a Las Palmas elleni bajnokin, a portugál megsértődött. „Muszáj pihennie” – mondta az edző, aki játékoskarrierjének utolsó éveiben átesett mindazon, amin most Ronaldo. Zidane beszélt, Ronaldo hallgatott. „Az idei évre gyökeresen megváltoztak a dolgok – ismerte el a portugál. – Az elmúlt négy-öt évben teljesen elkészültem az erőmmel, ezért idén főleg a nagy téttel bíró meccsekre koncentráltam.” Edző, aki barát is egyben Zidane a „mindenki egyért, egy mindenkiért” elv alapján tartotta frissen és éhesen a Real keretét, amelyet Isco nemrégiben a világ legjobbjának nevezett, mondván „23 kezdőjátékosa van”. Mindenki megkapta a lehetőséget: a semmiből felbukkanó Marco Asensio, aki a Real első és utolsó gólját lőtte a szezonban, Pepe, akinek nem hosszabbították meg a szerződését, Danilo, aki néha botrányosan futballozott, vagy Isco, aki az utolsó két hónap nyerőemberévé vált.Zidane-t nem tartják akkora taktikai zseninek, mint Guardiolát, de valamiben mégis hasonlít rá: egyszerre az öltöző vezetője és a játékosok barátja, aki megérti őket. „Egész nap bezárva lenni egy hotelszobában, szörnyű érzés, utáltam. Dolgozik benned az adrenalin, már mennél focizni, de nem mehetsz” – mesélte a francia, amikor pihentetés céljából nemcsak a keretből hagyta ki Ronaldót, de el sem vitte magával az idegenbeli mérkőzésekre. Zidane empatikus és ösztönző vezető. Elődje, Rafa Benítez például azt kérte Luka Modrictól, hogy változtassa meg a játékát. Zidane ellenben felajánlotta neki a csodálatát. „Még az ellenfelek is megtapsolják” – mondta. De a csodálat kölcsönös. A BL-döntő után Modric Zidane-nak tulajdonította a sikert, mondván, ami a második félidőben történt, az kizárólag az ő érdeme. Amihez hozzáér, arannyá változik 2016 januárjában Graham Hunter, spanyol szakíró nyílt levélben kérte meg Zidane-t, hogy ne vállalja el a Real Madrid irányítását, mert csak egy újabb báb lesz Florentino Pérez elnök kezében, aki a Bernabéu közönségét akarja elcsitítani. Zidane vállalta a kockázatot, gátat szabott Pérez megalomán költekezésének, és másfél év alatt kétszer is megnyerte a Bajnokok Ligáját, ugyanannyiszor, ahányszor Pep Guardiola, José Mourinho és Sir Alex Ferguson. „Ő a legemblematikusabb igazolásom” – mondta Pérez Zidane-ról, akit Jacques Chirac korábbi francia elnök a „szív és a meggyőződés emberének” nevezett. Jacques Santini, a francia válogatott korábbi szövetségi kapitánya azt mondta róla, hogy „sosem bújik ki a felelősség alól, a pályán és azon kívül sem. Ezért vezéregyéniség: sosem fél”.Zidane játékosként is azt vallotta, hogy csak a győzelem számít. Edzőként szintén.  A spanyol bajnoki cím és a BL-címvédés után csak idő kérdése, hogy mikor merül fel a neve a francia válogatottnál. Frank Leboeuf szerint már nem kell sokat várni: „Mindnyájan úgy gondoljuk, hogy Didier Deschamps után ő következik – nyilatkozta a BBC-nek Leboeuf, aki Zidane csapattársaként 1998-ban világbajnokságot, 2000-ben Európa-bajnokságot nyert a franciákkal. – Látni fogjuk őt a francia kispadon, ebben biztos vagyok. És úgy tűnik, hogy amihez ő hozzáér, az arannyá változik.” Florentino Pérez: A győzelem, és ami mögötte van A Real Madrid tizenkettedik BL-győzelme után Florentino Pérez klubelnök hosszabb nyilatkozattal jelentkezett a klub hivatalos oldalán, értékelve a csapat mögött álló időszakot.  A Zidane-projektről„Hihetetlen győzelmet aratott a csapat, de ez nem meglepő, hiszen elképesztő a keret, olyan vezérei vannak, mint Sergio Ramos vagy épp Cristiano Ronaldo. Nem beszélve az edzőről, a zseniális Zinedine Zidane-ról. Ez a győzelem a játékosok és a szurkolók közötti összetartásról szólt. Nagyszerű munkát végeztek. Úgy gondolom, a projekt ragyogóan működik: nálunk játszanak a világ legjobbjai, köztük számos fiatal. Ez az év ennek a következetes munkának a gyümölcse. Amikor a sztárok nem játszottak, akkor játszottak helyettük a kölykök, és ők is nagyon jól teljesítettek. Ez mind Zidane érdeme, aki 2001-ben is sokat segített a csapatnak játékosként, most pedig edzőként teszi ugyanezt. Mindannyian köszönettel tartozunk neki.” Az ellenfélről„Gratulálunk a Juventusnak, nagyszerű szezonjuk volt, megérdemelten jutottak a Bajnokok Ligája döntőjébe. A szurkolóik is hihetetlenek voltak, példaértékűen viselkedtek, ez pedig nagyon jó a futballnak, és annak, amit a futball reprezentál a világban. Ami minket illet: továbbra is Zidane marad az edző, hiszen élő szerződése van. Ha nem nyertünk volna Cardiffban, akkor is ő maradt volna a csapat edzője. Még csak 17 hónapja van itt, és már kétszer megnyerte a Bajnokok Ligáját, elhódította a bajnoki trófeát, nyert egy Európai Szuperkupát és egy klubvilágbajnokságot. Azt hiszem, nehezen lehetett volna ennél jobban csinálni. Kalapot kell emelni Zidane munkája előtt.” A csapatról„Nagyszerű csapatunk van, remélem, hogy még sok évig együtt maradnak. Keylor fantasztikusan védett az egész szezonban. Pontosan ezért van itt, hogy megmutassa: ő a világ legjobb kapusainak egyike. Nemsokára leülünk az edzővel, és megbeszéljük a jövővel kapcsolatos dolgokat. Ő fog dönteni mindenről, hiszen folytatni akarjuk a kemény munkát, hogy jövőre még több rekordot dönthessünk meg. Zidane ennek a nagyszerű zenekarnak a tökéletes karmestere.” Cristiano Ronaldóról „Mit is mondhatnék róla? Szerintem meg fogja nyerni az ötödik Aranylabdáját is, ebben biztos vagyok. Egyszerűen nincs más, aki nála jobban megérdemelné. Elképesztően látványosra sikeredett az idénye utolsó szakasza.” A legendáról„Ez egy történelmi nap, köszönetet kell mondanom a játékosoknak és az edzőnek is ezért a ragyogó szezonért. Emellett a szurkolóknak is köszönöm, hogy mindvégig a csapat mellett álltak. A szurkolók és a játékosok közötti láthatatlan kapcsolat diadala volt ez. Azt szeretnénk, hogy – ahogy eddig is – közösen írjuk tovább a Real Madrid legendáját.” Kovács Gábor