Ambros Martín csak annyit mondott: „Futsal attitűd!”

Hogyan értékelné Vardar ellen hosszabbítás után 27:26-ra megnyert meccset?

Haha, nem emlékszem semmire! De természetesen ez egészen csodálatos. Nem is álmodtunk ilyen meccsről. Ezt a mérkőzést a Vardar kivételével mindenki élvezhette. Nagyon kemény, defenzív meccs volt, és azt is megmutatta, milyen szép játék is a kézilabda. Ez a nehéz, nagyon bonyolult szezon nem is végződhetett volna szebben. Megérdemeltük a kupát. Nemcsak azért, ahogyan ezen a hétvégén játszottunk, hanem azért, mert minden egyes nehézséggel csak erősebbek lettünk.

A Vardar a rendes játékidő vége előtt 21 másodperccel egy góllal vezetett, a Győr ráadásul emberhátrányban volt. Mit mondott akkor az időkérésnél?

Azt mondtam a lányoknak, itt az esély! Van húsz másodperc, kapus nélkül fogunk játszani, próbáljunk meg egyenlíteni. Azokban a percekben éppen kezdtünk feljavulni támadásban, úgyhogy igyekeztem ezt is hangsúlyozni a lányoknak. Nem emlékszem pontosan, de valami ilyesmit mondhattam.

S mit mondott a csapatának a hosszabbítás előtt?

Ezt vissza tudom idézni. „Tudjuk, mi következik, tavaly is átéltük ugyanezt. Úgyhogy ugyanazt fogom mondani, mint egy évvel ezelőtt: futsal attitűd!” A lányok hét közben szoktak focizni is – persze nem tudják, hogyan kell ezt játszani, de nagyon élvezik, képesek gólokat rúgni, és helyenként nagyon jól is futballoznak. És mindig győzni akarnak, még egy futsalmeccsen is.

Ez volt a legnehezebb BL-döntője?

Nem, az a CSM elleni volt, két évvel ezelőtt, amit elvesztettünk. Azt nem felejtem el soha. De talán ez volt a legboldogabb. A csapategység, ahogyan mindenki hozzátette a magáét a sikerhez, egészen elképesztő volt. Ez számomra még többet ér, mint az aranyérem, ahogy láttam, hogy mindenki fontos szerepet játszott ebben az eredményben.

Mi döntött?

Nagyon kiegyenlített meccs volt, mind a két csapat óriásit játszott. Talán az volt a döntő, hogy amikor kihagytuk a nagy helyzeteket, akkor ahelyett, hogy idegesebbek lettünk volna, valahogy még nyugodtabbak lettünk, és továbbra is oroszlánként védekeztünk.

Két nap alatt két nagyon kemény meccset játszott a csapat, az egyik ráadásul csak hosszabbításban dőlt el. Honnan volt még erejük az utolsó percekhez?

Szív és fej kellett a győzelemhez. Amikor egy játékos már teljesen üres, akkor a szíve viszi előre. Amikor már nincs erőd, energiád, akkor valahogy máshogy kell mozgósítanod magad. A szívet nem lehet edzeni, ez a hozzáállás a játékos génjeiben van. Az agyat viszont lehet, fontos, hogy akkor is kordában tartsuk az érzelmeinket, amikor éppen frusztráltak vagyunk, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk. Mind a két meccsen voltak ilyen pillanatok, de soha nem veszítettük el a reményt, és megtaláltuk az utat a kapuig. Igaz, a hosszabbításban már elmentünk három góllal, a végén mégis majdnem egyenlített a Vardar. De hát ez egy olyan meccs volt, hogy talán a játékosok sem akarták, hogy vége legyen. (bt)