Hatodszor BL-győztes a Győri Audi ETO KC

Az MVM Dome-ban igyekeztek lázba hozni a szurkolókat és erről a győriek edzője, Per Johansson is tett, aki fél órával a kezdés előtt egy rövid interjú után magyarul köszöntötte a drukkereket és az ő szájából is elhangzott, hogy: „Hajrá, Győr!”. A hangpárbajt kis híján az újra 8-10 dobbal felszerelkezett bietigheimiek nyerték, de a Rába-parti létszámfölény meghozta hatását és az övék lett a leghangosabb tábor. Érdekes módon a szurkolói dalok alatt a magyar drukkereket kevésbé hozta lázba Az éjjel soha nem érhet véget című örökzöld, mint a németeket a vonatos slágerük, melynek címe kb. úgy fordítható, hogy A vonat, amin nincs fék. A csarnokban lévő több mint 18 500 néző nagy része azért remélte, hogy Győrben megáll majd a bietigheimi gyors.

Ahogy minden meccs előtt, a finálét megelőzően is egy zenés, táncos produkcióval készültek a házigazdák, amelyben a nézők is részt vehettek, ha letöltöttek telefonjukra egy alkalmazást. Így minden eszköz egy showelem, pontosabban egy fényforrás volt, amely a zenének megfelelően villogott és változtatta a színét. Bár a tapsot a fellépők is megkapták, be kell vallani, hogy még a román játékvezetők bemutatása is jobban lázba hozta a lelátón helyet foglalókat. Hát még, amikor megérkeztek a pályára a játékosok.

A kezdésre csak a legfelső sorokban maradt számottevő számú üres hely, így hatalmas hangzavarban kezdődött a meccs, amely Brattset és Kristiansen góljánál csak fokozódott. Összességében a hangulat némileg elmaradt az egy évvel korábbitól, amikor a Ferencváros legendás szurkolótábora buzdította sajátjait a döntőben, de a drukkerekre ezúttal sem lehetett panasz. Némi meglepetésre a németek edzője már az 5. percben 3:1-nél időt kért, bár tény nem a legjobb ritmusban kezdték a meccset Kudlacz-Glocék. Az ETO kapujában nem a szombaton remeklő Toft, hanem Silje Solberg-Oesthassel kezdett, de az első percek alapján nem volt érezhető visszaesés a kapusteljesítményben. A 10. percben 5:2-re vezetett a magyar csapat.

Jót tett a szurkolásnak, hogy a győri kemény maggal szemben, a harmadik szinten is volt egy hangos magyar tábor, a két oldal között pedig rendre bekapcsolódtak a többiek is a biztatásba. A német szurkolókat az előző nappal ellentétben, csak elvétve lehetett hallani. Negyedóra után 9:4-re vezetett a Győr. Nem sokkal később Solberg hetest védett, Győri-Lukács Viktória belőtte második gólját és az volt az érzésünk, itt nem kaphat ki ma az ETO. Hat perccel a szünet előtt először nőtt hatra a külöbség, 15:9. Az elődöntőben kilenc gólt szerző Xenia Smits csupán egy gólt lőtt, így nem volt meglepő, hogy a Bietigheim nem tudta felvenni a versenyt a győriekkel. A szünetben 17:12 állt az eredményjelzőn.

A szünetben négy kislány is átélhette, hogy milyen érzés pályára lépni az MVM Dome-ban. A jövő reménységei kapuradobásban mérték össze tudásukat és mindannyian egy ajándékcsomaggal tértek vissza a lelátóra. 

A második játékrész első gólját a bietigheimi kispadról beszálló Faluvégi Dorottya szerezte, de erre háromal tudtak válaszolni a hazaiak, 20:13. Előbb Győri-Lukácsot, majd Kristiansent is kiállították, miután fejbe találták a kapust. Utóbbinál kissé szigorúnak tűnt az ítélet, hiszen lökték az átlövőt. Ekkor öttel vezetett a magyar csapat és még bő 16 perc volt hátra, így a németek mestere időt kért, hátha sikerül felzárkózniuk ellenfelükre. Kapkodóvá vált a játék, helyzetek maradtak ki itt is, ott is, de a különbség nem csökkent, tíz perccel a vége előtt 25:18-at mutatott az eredményjelző.

A Bietigheim mindent megpróbált, de ahogy fáradtak egyre több hiba csúszott a játékukba és az idő múlása sem tette őket nyugodtabbá, így csak egy-egy fellángolásuk volt a hajrában. Az utolsó két és fél percben már elkezdett talpra állni az oldallelátók népe is, míg a győri b-középben aranyszínű lufikat fújtak a drukkerek. Solberg az utolsó pecekre is tartogatott még bravúrokat, így a huszonöt gólt sem érték el a németek. A Győr remek játékkal 30:24-re megnyerte a 2024-es női kézilabda Bajnokok Ligája döntőjét.