Adam Žampa: koldulnom kellett, hogy sportolhassak

Milyen reakciót váltott ki környezetében a döntése, hogy végső esetben orosz színekben folytatja tovább a sízést?A hozzám legközelebb állók megértettek, hogy a jobb körülmények után akarok menni, és előbbre szeretnék lépni a karrieremben, hogy nem akarok beleszürkülni az átlagba. De a hivatalos közösségi oldalamon is hihetetlen sok rajongó állt mellém. Mekkora esélyt adott annak, hogy a „fenyegetés” hírére valami megváltozik itthon, és nem kell Oroszországba távoznia?Én már teljesen kétségbeesett voltam, és nem láttam erre semmilyen esélyt, mert mindig csak ígérgette a változást a Szlovák Síszövetség, és semmi sem történt. Nem volt mire támaszkodnom, így meghoztam a döntést, hogy a jobb feltételek érdekében országot váltok. A Szlovák Olimpiai Bizottság (SOV), a besztercebányai Dukla, a Nemzeti Sportközpont és az iskolaügyi minisztériummal kapcsolatban minden remekül működött, amit megígértek, azt be is tartották, de a szövetség részéről semmi sem történt. A kérvényemet nem írták alá, vagyis nem tették lehetővé, hogy más ország színeiben folytassam, ezért ha mégis váltanék, minden eddigi ranglistapontomat elveszíteném, és kétéves eltiltással sújthatnának. Ezt vállalni nagy butaság lenne részemről. Remélem, hogy ez az egész legalább arra jó volt, hogy a széles közvélemény is elkezdett foglalkozni az üggyel, és jó irányba fordulnak a dolgok, ami az összes hazai sportoló hasznára válna. Édesapja korábban kijelentette, hogy Magyarországon is jobb feltételeket biztosítanak a sízőknek, mint Szlovákiában. Reális lehetőség volt, hogy ott fogja folytatni?Én többé-kevésbé az oroszokkal egyeztem meg. De ismerem Samsal Dalibort, aki Horvátország helyett immár Magyarországot képviseli, és ő kitűnő feltételek mellett dolgozhat. Magyarország is támogatja a sportolóit, tudomásom szerint egész jól működik az ottani rendszer. És a Magyar Síszövetség részéről nem érkezett megkeresés?Nem. Milyen volt a hazai szövetség reakciója?Mersich úr (a szövetség alpesi szakágának vezetője – a szerk. megj.) úgy nyilatkozott, hogy el akarom árulni Szlovákiát, és el akarok menni. Én megírtam a szövetségnek a kérvényt, de Mersich úr ezt igyekezett ellenem fordítani, azzal, hogy én 400 000 eurót követelek, és ha ezt nem kapom meg, elmegyek. A legtöbb embert az összegek érdeklik, ezért ebbe kapaszkodott, azt nem volt hajlandó elismerni, hogy a rendszerben van a hiba. Nem akarok beképzeltnek tűnni, de ha szuperkombinációban a kilencedik vagyok a Világkupában, és nem kapok a szövetségtől egyetlen eurót sem, az nevetséges. Kaptam támogatást a Duklától, a minisztériumtól, az SOV-tól, de ez mind csak a szocsi olimpia után volt, ha nem értem volna el egy 5. és egy 6. helyezést, nincs pénzem a felkészülésre. Folyamatosan járni kell a cégeket és pénzt koldulni, hogy sportolhassak. Mit gondol, miért nem tette lehetővé ilyen körülmények között a szövetség a távozását?Valószínűleg tudják, miért tették, ugyanis a szlovák sízők eredményei alapján a szövetség a nemzetközi szervezettől és a minisztériumtól is kap bizonyos dotációt. Ha ebből leszámítjuk az én eredményeim után járó pénzt, az összeg fele marad csak meg. Hogy éli meg, hogy maradnia kell? Mi lesz a továbbiakban?Én mindig szívesen képviselem Szlovákiát, kiskoromtól erre készültem, és ez továbbra is így lesz. Az oroszokkal szóban megállapodtunk, hogy szeptember közepén csatlakozok hozzájuk és velük fogok edzeni. Anyagiak terén bizonyos részt én is vállalok, ám az oroszoknak fontosabb, hogy Alekszander Horosilovnak jó edzőpartnere lesz.