A víváshoz fejben kell rendben lenni

Mióta vív, és meddig tervezi, hogy aktív marad?
Hét-nyolc éves korom óta, érdekes módon kezdtem el a sportot. Édesapám testvére sikeres öttusázó volt fiatalon, beszélt nekem a vívás szépségeiről, és ez megfogott. A vívás azért is fantasztikus, mert sokáig lehet űzni, vannak olyan vívók, akik negyvenéves korukig aktívak világszinten, olimpiai aranyakat szereznek, én is szeretném csinálni, ameddig csak lehet.

Mit jelentett az ön számára ez a bajnoki cím?
Nagyon örültem neki, már csak azért is, mert nem volt könnyű dolog, nincs sok időm a vívásra. Össze kell hangolnom a tanulmányaimmal és a munkámmal, ez nem egyszerű. A vívás mellett doktori képzésen veszek részt a Comenius Egyetem politológia szakán, a parlamentben pedig képviselőasszisztensként dolgozom, szerencsére a főnökeim megértőek voltak velem, és ez sokat segített.

Hogyan lett pont párbajtőröző?
Az első négy évben tőröző voltam, aztán átálltam párbajtőrre. Mindenki tőrözőként kezdi, mivel ez a legtechnikásabb fegyver, súlyra is a legkönnyebb, majd az edzőm a váltás mellett döntött, látva az adottságaimat. Elég magas vagyok, a párbajtőrben ez előny.

Hogyan lesz valaki jó vívó?
A vívás nagyon érdekes sport, állítom, hogy nem csak a fizikai felkészültségről szól, hanem fejben is nagyon rendben kell lenni, mindent összehangoltan kell csinálni. Már lassan húsz éve vívok, sokszor a fejemben tökéletesen elképzelem, mit és hogyan kellene csinálni, de ezt koordinálni a mozgással, és a gyakorlatban megvalósítani nem könnyű. A vívás az idegek sportja, gyakran kiegyenlítettek az asszók, és egy tuson múlik a győzelem. Nagyon fontos az, hogy ilyenkor az ember koncentrálni tudjon, ne legyen ideges, és képes legyen hozni az utolsó pontot is. Nem annyira a kondíció és a fizikai felkészültség a döntő.

Mi az erőssége, és mi a gyengéje?

Nagyon támadó, agresszív stílusom van, ami a fizikai adottságaimból, a magasságomból is ered. A párbajtőrben az egész testfelületet lehet támadni, én pedig messziről tudom elindítani támadásaimat, ez pedig meglepheti az ellenfelet. Nem kimondottan vagyok technikás típus, aki vár és védekezik. Másrészt, amikor kiegyenlítettek az asszók, túl ideges vagyok, és nem tudok úgy vívni, mint az edzésen. Jobban is koncentrálhatnék.

Mennyire becsülik meg a vívókat Szlovákiában, milyen körülmények között készülnek a versenyzők?
Sajnos nem túlságosan, ez az összes kis sport az átka. Kevés pénz folyik a vívásba, pénzforrások nélkül lehetetlen profi szinten űzni. Ráadásul ez nem egy népszerű sport, keveset látjuk a tévében, az emberek sajnos nem is nagyon értik, ami nagyon kár, mert valójában egy gyönyörű és nagy intelligenciát igénylő sport.

Mekkora a konkurencia?
Ha összejövünk, akkor ötvenen szoktak lenni a kategóriámban. Ez nem egy nagy szám ahhoz képest, hogy Magyarországon kétszáznál többen is lehetnek egy országos bajnokságon.

Mit kell tennie annak, aki vívó szeretne lenni?
A legjobb minél korábban elkezdeni, a 7-8 éves gyerekek vannak a legideálisabb korban. Pozsonyban a Mladosť sportközpont biztosítja a legjobb körülményeket - van egy tökéletes vívótermük, fél négytől foglalkoznak a kicsikkel, tudnak magyarul is, nincsenek semmilyen speciális elvárások vagy fizikai követelmények a kezdők számára.

Melyik volt a legemlékezetesebb időszaka?
Világviszonylatban akkor értem el a legjobb eredményeket, mikor utolsó éves junior voltam - akkor világszinten is a legjobb negyvenben voltam. Rendszeresen pontokat szereztem a Világkupaviadalokon, jó eredményeket értem el. Az átmenet volt nehéz, ott sokan megtörnek, és feladják. Nekem fontos volt az egyetem, hogy legyen valami más, amire építeni tudok a víváson kívül. A tanulmányaim idején abba is hagytam, aztán újrakezdtem. Van valamilyen példaképe? Nagyon felnézek Nagy Tímeára, aki kétszeres olimpiai bajnok, és mindig egy újabb baba után nyerte el az aranyat, ami szerintem fantasztikus teljesítmény. Kitűnő vívónak tartom a német Britta Heidemannt is, aki szintén olimpiát nyert. Ők az én példaképeim.

Mik a tervei a közeljövőben?

Minden sportolónak az az álma, hogy kijusson az olimpiára, ott pedig jól szerepeljen. Sajnos a vívásban a kemény kvótarendszer miatt nehéz feladat a kvalifikáció - a párbajtőröző lányok jövőre csapatban is kijuthatnak, meg egyéni ágon is lehet próbálkozni, itt kicsit talán nagyobb az esélyem. Egyéni úton kijutni nagyon nehéz, az embernek a világranglista csúcsán kell lennie, hogy minden gond nélkül teljesítse a kvalifikációt. Nekem elsősorban arra van szükségem, hogy jövőre ismét megvédjem szlovákiai bajnoki címemet, utána mehetek a selejtezőkre, és minden összejöhet. Ha az ember jó passzban van, miért is ne sikerülhetne?