A puhói csoda

Több volt a barcelonai meccsben. Nem a gyámoltalan vendégek, hanem a katalánok részéről. Több gól, mint amennyit lőttek. Különös azt mondani, hogy a puhóiak nyolc góllal megúszták, pedig ez az igazság. Tavaly egy hatost kaptak Bordeaux-ban, idén nyolcat Barcelonában, jövőre kerek szám következhetne, ha valamilyen csoda folytán feltámadna a híres Corgoň Liga sereghajtója, s jövőre újfent hadat üzenhetne Európának.

Nyolc-null után különös azt mondani, hogy a hazaiak elszórakozták a ziccereket. Hogy lezserül, olykor fegyelmezetlenül játszottak. Hogy látszott rajtuk, nem hajtják ki magukat ezen a meccsen. Hanem csak könnyedén, mosolyogva járatták a labdát lábról lábra, néha pedig – a hecc kedvéért – lőttek egy gólt. Ha a középkezdéseket meg a szabadrúgások körüli pihenőidőt leszámítjuk, cirka tízpercenként. Esernyőcsel, pimasz kötény, indítás külsővel, sarokkal, és közben mosolyognak. Luis Enrique, Ronaldinho. Öröm volt nézni őket. Hogy lehet ezt így is.

Most érdemes felidézni Štefan Zaťko sorsolás utáni nyilatkozatát, ahogy a szlovák edző arról beszél, régi álma vált valóra: edzőként a Nou Camp kispadján ülhet. Vajon tényleg erről álmodhatott?

A puhóiaktól (akik a nagyszombati 1:1 után már-már elhitték, hogy...) talán csak a Real Madrid drukkerei szomorúbbak. Mert Zidane ide, Raúl oda, azt ők is belátják: aligha adatik meg számukra, hogy az ősi riválishoz hasonlóan nyolc gólt rúgjanak az ellenfélnek nemzetközi kupameccsen. Már csak azért sem, mert szlovák csapat egyhamar nem jut be a BL csoportkörébe.