A munkásfiú a mennybe ment

Pezsgőárban. Két spanyol dobogós társa, Pedrosa (középen) és Nieto öntözi az új világbajnokot.TASR/EPA-felvételA gyorsasági motorosok úgy tartják, hogy csak azok lehetnek világbajnokok, akik nagyon fiatalon kezdik a motorozást, akiknek tőkeerős szponzoraik vannak és akik nagyon jó csapatnál tudnak elhelyezkedni. Vincent azonban bebizonyította, hogy más út is van.

Az észak-franciaországi iparvárosban, Laxou-ban született motoros nem kisgyerekként kezdett el motorozni, ráadásul a vb egyik legszegényebb és legkisebb csapatának segítségével szerezte meg az első helyezettnek járó trófeát. És ehhez hihetetlen akaraterőre volt szüksége. A 160 centis és 57 kilós, munkáscsaládban született motoros – édesapja kamionsofőr volt, mielőtt a család áttért a nyúltenyésztésre, innen adódik egyébként Vincent vonzalma a nyulakhoz – egyszerű motorszerelőből lett a világ leggyorsabb 125-ös pilótája.

Vincent gyerekként az összes motorosújságot elolvasta, és a tévében minden motorversenyt végignézett. Tizennyolc éves koráig azonban csak ábrándozott arról, hogy ő is versenyző legyen. A szakmunkásiskola elvégzése után viszont már megvalósíthatta álmait: egy motorszerelő-műhelyben elhelyezkedve a fizetését arra fordította, hogy egy YZ80-as Yamaha nyergében motokrosszviadalokon vehessen részt.

Vincent azonban idővel a gyorsasági szakág felé kezdett kacsingatni. És ezt tudta a főnöke is, aki 1994-ben megajándékozta egy régi félliteres versenygéppel. A kis termetű és vékonyka gallnak sajnos túl nagy volt a félliteres motor, nem is tudta vezetni, úgyhogy lecserélte egy Yamaha TZ 125-ösre. Amely motorral először 1995-ben indult versenyen. Vincent tehetsége csakhamar megmutatkozott: 1996-ban második lett a francia 125-ös bajnokságban, egy évvel később pedig már nemcsak francia bajnok, hanem Európa-bajnok is lett a nyolcadliteres mezőnyben.

Az Eb-siker után egyből következett a vb-szereplés, ám a legjobbak között egészen eddig az esztendőig nem találta a helyét. 1998-ban 12. lett az összetettben, míg a négyszeres világbajnok Jorge Aspar Martínez apriliás csapatában 1999 és 2000 között két hetedik helyet gyűjtött be a végelszámoláskor. Ám hiába szerzett ezalatt a két szezon alatt két győzelmet és egy pole pozíciót, mégsem tartották a jövő nagy ígéretének: Vincent ugyanis csak esőben tudott gyors lenni – száraz pályán rendre leszerepelt.

Ezért aztán már-már úgy tűnt, hogy Vincent pályafutásának vége szakad. „A tavalyi összetettbeli tizedik helyezésem miatt hiába telefonáltam az apriliás Fontana- és Bossini-csapatnak, valamint az Italjetnek, mindenhol elutasítottak. A vébé kezdete előtt nem sokkal azonban hatalmas szerencse ért. Végső elkeseredésemben felhívtam Fiorenzo Caponerát, az olasz Imola Circuit Exalt Cycle Race csapat főnökét, aki a következőket mondta: ha úgy is leigazolsz a csapatomba, hogy nem kapsz majd fizetést és az Apriliád nem lesz a legütőképesebb, akkor tiéd az állás. Mindenképpen versenyezni szerettem volna, úgyhogy elfogadtam az ajánlatot, és utóbb kiderült, hogy ez volt életem legjobb döntése. Pályafutásom legjobb csapatához kerültem, és a jó eredményeim után az Apriliám is a legjobb lett, azaz már száraz pályán is megmutathattam a tudásomat” – lelkendezett Vincent, aki a bravúros és hihetetlen vb-címe után még azt is megengedte magának, hogy a MotoGP első világbajnokát, Valentino Rossit kritizálja. „Úgy érzem, én jobban megérdemlem a dicsőséget, mint Rossi. Én ugyanis vele ellentétben a saját erőmből lettem motorversenyző. Én keményen dolgoztam, hogy versenyezhessek, ő azonban már négyéves korában minimotoron ült” – mondta Vincent, akivel tökéletesen egyetért a színészóriás, Gerard Depardieu is. Aki szintén lentről kezdte, és aki direkt Vincent kedvéért utazott el Valenciába.