A ligetiek is kínlódják a futballt

A ligeti Suchánek Lászlónak (fehér mezben) volt egy-két jó megmozdulása a Petržalka–FC Košice (1:0) vasárnapi futballmatinén TASR-felvétePozsony. Változnak az idők. A tavaszelőn nem tudtunk betelni a ligetiek játékával; lendületesen, offenzív felfogásban, kellő agresszivitással, gyorsan kombinálva futballoztak. Tegnap (de már korában is) valahogy mindez elpárolgott játékukból, és mivel kreativitásban sohasem jeleskedtek, maradt a kínlódás, a gyötrődés. Élvezhetetlen labdarúgást produkáltak, mezőnyjáték és befejezetlen akciók nélkül. Rugdosták becsületesen előre a labdákat (átívelve ezzel a két, fantáziával is rendelkező középpályásukat, Zvarát és Šoltist), amelyeket a jól megtermett kassai védők rendre hárítottak. A ligetiek mintha ellesték volna a Slovantól a sehová sem vezető, mindenkit lehervasztó játékfelfogást.

De vissza a vasárnapi meccshez. Az első 30 percben az okosan futballozó, rövidpasszos mezőnyjátékkal kirukkoló kassaiaknak nyolc lövési kísérletük volt, ellenfelüknek egy sem. Kozák vezetést is szerezhetett volna, a felezővonaltól egyedül húzott kapura, a védők hátráltak előtte, de 20 méterről gyengén Lipčák kezébe küldte a labdát. A szünet után is a két 16-os között zajlott az unalmas játék, a kapusoknak alig-alig akadt dolguk. Amikor a gyér számú közönség méltatlankodni kezdett, a ligetiek csipkedni kezdték magukat, a tőlük megszokott „beszorítós” játékhoz kezdtek, de az elképzelést valószínűleg a kabinban hagyták, igyekezetüknek csak eleje és közepe volt, vége, befejezése nem. Aztán a segítségükre sietett Micheľ játékvezető, benne volt fantázia: a 86. percben Zajcev és Vácha futott versenyt a labdáért, az utóbbi elesett, és a bíró nyugodt határozottsággal 11-est ítélt (Obšitník berúgta). A kérdés csupán az, miért esett el Vácha, hiszen egyforma testhelyzetben kergették a labdát. Hiába no, többféleképpen ítélhető büntető. ĺgy is. Micheľ nyugodt határozottságának apró bibije volt, hogy később, a 93. percben hatalmasat tévedett: nem adta meg a kassaiak egyenlítő gólját (és előtte „nem látta” a kezezést). A labda nyilvánvalóan áthaladt a gólvonalon. Persze ezt elsősorban a partjelzőnek kellett volna látnia. De nem látta. Micheľ sem. Pedig ő közel állt az esethez. És ez súlyosbítja a másik méretes tévedését. Néhány másodperccel az ominózus jelenet előtt a kapu előtti kavarodás során a kétségbeesetten védekező hazaiak közül Kusalík kézzel ért a labdához, megváltoztatva annak útját. A vak is láthatta. Micheľ nem. Nem volt bátorsága 11-est ítélni. Vagy másképpen fogalmazva: határozottan gyávának bizonyult. Tíz másodperc volt hátra, a vendéglátók ellen kellett volna ítélkeznie, ezzel két pontjuk fuccsba megy. Nem ment. Nincs igazság a futballban...