A leköszönés évei

A nagy élményekről, a komáromi aranykorszakról nem lehet lemondani, kitörölhetetlenek életéből, a sportkrónikákból. Arról szólnak, amikor keze alatt lett világbajnok Szabó Attila, majd a még nagyobb és máig tartó olimpiai érem- és vb-aranygyűjtő korszak hősei ültek kajakba párosban és négyesben, s verték végig a világot: Riszdorfer Mihály, Juraj Bača, Riszdorfer Richárd, Tarr György és Vlček Erik. Mindannyian világbajnokok, nem is egyszer, Vlček már tízszer, amivel szlovákiai csúcstartó. És Soós Tibor mindig ott volt a közelükben tanácsaival, észrevételeivel. Ameddig szükségét érezte. Aztán félreállt, és átadta helyét a fiatalabbaknak. Az edzői poszton, a szövetségben, a klub élén. „Büszke vagyok rájuk, arra, hogy jól csinálják”, jegyzi meg a komáromi őrségváltásról. Azóta több időt tölthet unokáival, de a kajak-kenusoknak sem fordított hátat. Nincs olyan nap, amikor ne menne ki a csónakházba. Hátizsákjával biciklire pattan, és hajt kifelé. Ha kell, besegít valamelyik edzőnek, de csoportot már nem vállal. Naponta úszik egyet a Vág-Duna vizében, harmadik éve télen is. Eljár kosárlabdára, néha könyvbemutatóra, és sokat olvas. Mint azelőtt tette. Tovább éli hétköznapjait. A mai nap azonban más, eltér a többitől. A komáromi mester éppen hatvanöt éves. Az emlékek nem maradhatnak szó nélkül.Boldog születésnapot, Tibor!