„A legjobbkor vonultam vissza”

A 2016-os Eb-t Pozsonyban rendezik, egy évvel később Ostrava lesz a házigazda. Nem sajnálja, hogy az ön pályafutása csúcsán sem Szlovákia, sem Csehország nem adott otthont világversenynek?

Nagyon jó lett volna, másrészt ismerem már magam, és tudom, hogy óriási nyomás is lett volna. Nem tudom, hogyan viseltem volna az egészet. Pozsonyban mindig szerettem versenyezni, többször korcsolyáztam ott, mint egész Csehországban együttvéve, és biztosan nagyszerű lesz a pozsonyi Eb-n, de én szívesebben versenyeztem távol az otthonomtól.

Nem érzi úgy, hogy túl korán vonult vissza?

Egyáltalán nem. 27 éves voltam, amikor a 2014-es vb után befejeztem az amatőr pályafutásomat, ez a mai világban nem korai. A fiatal srácok sokkal jobban bírják a terhelést, a négyfordulatos pedig teljesen természetes számukra, kiskoruktól fogva erre készülnek. Amikor én felnőttem, a négyfordulatos azt jelentette, hogy az ember top 5-ben van a vb-n. Ma egy vb-kűr 24 résztvevője mind tudja a négyest. Szerintem épp a legjobbkor vonultam vissza, a sportágunk egyre nehezebbé és megterhelőbbé válik, szerintem a jövőben egyre korábban és korábban fognak visszavonulni a korcsolyázók.

Jelenleg mivel foglalkozik?

Több show-ban is fellépek, az egyik a „No, megállj csak” című mese, ami egy cseh produkció, de szerepelek Pljuscsenko Hókirályában és a szintén Pljuscsenko nevéhez fűződő Kings on Ice-ban. Dolgozom a Cseh Olimpiai Bizottságban is, alapiskolákat látogatunk, emellett megalapítottam a saját korcsolyázó-akadémiámat, a múlt héten adtam le a diplomamunkámat marketing és menedzsment szakon, és éppen most készítek elő egy másik projektet is az olimpiai bizottság számára.

Hiányzik önnek valami a versenyek világából?

Kétféle korcsolyázó van, az egyik imádja a versenyek légkörét, tele stresszel és adrenalinnal, a másik pedig nem. Én ez utóbbi csoportba tartoztam. A versenydrukk egyáltalán nem hiányzik, a közösség azonban igen. A lehető legfantasztikusabb csapat tagja voltam, Kopřivová asszonnyal, Michael Huthtal és Carolina Kostnerrel.

A rajongóktól kapott egyik beceneve „Sluníčko”, azaz napocska, mert mindenkivel mindig nagyon jól kijött. Megmaradtak a régi barátságok?

Csak egyetlen srác volt, akivel nem voltam jóban, a többiekkel tényleg jól kijöttem. Brian Joubert például máig az egyik legjobb barátom, ha összefutunk Pljuscsenkónál, a Hókirály előadásain, mindig roppant mód szórakozunk. Ezekben a pillanatokban tudatosítom, milyen szerencsés vagyok, hogy abból élek, amit imádok.

A Hókirályról az interneten szemkápráztató fotókat találni. Van rá esély, hogy ez a nagyszabású show egyszer a környékünkre is ellátogasson?

Ez egy nagyon nagy formátumú előadás, de sajnos úgy gondolom, hogy a kisebb államokba nem fog eljutni, mert anyagilag, szervezési szempontból és logisztikailag is nagyon komoly igényeket támaszt. A Hókirálynak nem éri meg eljönni Prágába, két előadás után pedig menni tovább Ostravára, ez a produkció nagy stadionokat kíván. Eddig csak három helyszínen, Szentpétervárott, Moszkvában és Szocsiban mutattuk be. Eleinte tényleg az volt a terv, hogy ez az előadás turnézni fog, de most már látszik, hogy ez kivitelezhetetlen. Kevesebb korcsolyázó lép fel ugyan benne, mint a „No, megállj csak”-ban, de vannak benne akrobaták, bűvészek, komoly videótechnika, jobb, mint a Madonnáé volt. Ez a legjobb show, amiben valaha felléptem.

És a korcsolyázónak ugyanúgy teljesítenie kell, mint egy versenyen?

Nagyon sokat számítanak a részletek, csakúgy, mint a versenyeken. Egy Eb vagy vb előtt az edzések már nem a mennyiségről szólnak, hanem a részletek csiszolásáról, és ugyanezt éreztem a Hókirály bemutatója előtti néhány hétben is. Az előadás producere Jana Rudkovszkaja, Pljuscsenko felesége, aki pontosan kiismeri magát a sportágban, nagyon jól tudja, mit jelent egy dupla axel vagy egy tripla flip, és kőkeményen megköveteli, hogy mindenki ugorjon legalább öt különböző triplát. Neki producerként el kell adnia ezt a produkciót, és ez nem egy olyan show, amiben csak tripla toeloopokat ugrálnak. Tehát itt is van rajtam nyomás, saját magammal szemben is. Pljuscsenko minden előadáson ugrik legalább egy tripla axelt, én sem akarok elmaradni mögötte.

Négyfordulatost ugrik még?

Négy-öt hónapja ugrottam négyfordulatost egy edzésen, mert meg akartam mutatni a tanítványoknak, hogy ez tényleg megy. Jól éreztem magam, sikerült is. Számomra a négyfordulatos teljesen érzelmi dolog, ha nem érzem jól magam, akkor felesleges is megpróbálni, és most nem nagyon akaródzik ezzel kísérletezni.

Pljuscsenkót egyébként a barátjának mondhatja?

Amióta csak ismerjük egymást, barátként kezeljük egymást. Sosem voltam olyan beképzelt, hogy azt hittem volna, én az ellenfele vagyok. Szerettem volna természetesen eljutni az ő szintjére, de reálisan ez sosem történt meg, vagyis a rivalizálás nem nyomhatta rá a bélyegét a barátságunkra. Másrészt ők Brian Joubert-rel is jó barátok, pedig Joubert legyőzte őt a 2004-es Eb-n.

Ha együtt vannak, megvitatják a jelenlegi versenyeket? Szóba jön önök között például Juzuru Hanju világcsúcsa?

Néha igen, de inkább csak heccből, Briannel ugratjuk Jevgenyijt. Én és Brian már nem akarunk visszatérni, Jevgenyij viszont igen, ezért néha előhozzuk neki ezeket a dolgokat. De nem diskurálunk a műkorcsolya modern irányzatairól, arról beszélgetünk inkább, hogy éppen ki hol építkezik. Jevgenyij új szenvedélye a vadászat, a múltkor elmesélte, hogy elejtett egy 80 kilogrammos hódot. Én nem is tudtam, hogy egy hód ekkorára nőhet, de aztán felszolgálták nekünk Szentpétervárott a show után. Az ízéről inkább nem nyilatkozom.