A korábbi sikerek árnyékában a komáromi kosarasok

A férfi-kosárlabdaextraliga alapszakasza a feléhez közele-dik, s az utóbbi években sikert sikerre halmozó MBK Rieker Com-therm Komárno csapata csak a hatodik helyet foglalja el a tabellán. Igaz, az Alpok– Adria-kupában való szereplés miatt két mérkőzéssel keve-sebbet játszott, mint a legtöbb riválisa. A jelenlegi helyzetről és a várható folytatásról a komáromiak vezetőedző-jével, Richard Ďurišsal beszél-gettünk.

Az ezüstérmes csapatot a szezon elején vette át, akkor derűlátóan nyilatkozott, és a fiúk is határozottan, kellő önbizalommal vágtak neki a bajnokságnak. Most hogyan értékeli a történteket?

Igen, derűlátó voltam, most is az vagyok. Az idény elején olyan körülmények alakultak ki, amelyek gátolták a csapat teljesítőképességének kibontakozását, aminek következtében meccseket vesztettünk. Ezek sérülések és betegségek voltak, amit nem tudtunk befolyásolni. Volt olyan meccs, hogy csak egy játékosom volt a kispadon, a többiek állandóan a pályán voltak. A helyzetet súlyosbította, hogy egyszerre esett ki mindkét irányítónk, akik nélkül játszani lehet, de győzni nem nagyon. A helyzet később mérséklődött, Farad Cobb majd utóbb Vuk Djordjevics érkezésével javult a csapat összetétele, s várjuk vissza a csapatba a tapasztalt irányítót, Tomicot is, aki januárban kezdi meg az edzéseket. A kupakötelességeink következtében kevesebb meccset játszottunk, mint ellenfeleink, mi húsz helyett csak tizennyolc találkozónál járunk.

Mely tényezőknek volt a legnagyobb szerepük abban, hogy a csapatteljesítmény ingadozik, elmarad a várttól?

Az azonos funkciót betöltő, meghatározó játékosok kényszerű kiesése a csapatból huzamosabb időre. Egy-egy ilyen posztot a más feladatokkal megbízott játékosok nem tudnak jól ellátni. De nem kis szerepe volt a pszichés labilitásnak is, amit a körülmények váltottak ki. Például a komoly sikerek után jelentősen átalakult a csapat. Védenceimben benne van, hogy jól kell játszani, mert mindenki győzelmet vár, és a nagy akarás néha bénít is. A lévaiak ellen úgy vesztettünk itthon, hogy a meccsből egytámadásnyi idő, 24 másodperc volt hátra 80:80-nál, Cobb csontnélküli hármast dobott tíz méterről, vezettünk 83:80-ra, meg lehetett volna akadályozni, hogy az ellenfél hármast dobjon, de nem akadályoztuk meg, és 83:83 után a hosszabbításban kikaptunk. Ez a tény a következő nehéz meccseken megtépázta önbizalmunkat.

Az Alpok–Adria-kupában viszont jobb teljesítményt nyújt a csapat, és továbbjutásra áll. Ez hogyan lehetséges?

A nemzetközi szereplés kitüntetés, presztízskérdés, a játékosok érzik, hogy bizonyítani kell. Otthonában vertük meg a jó színvonalú cseh bajnokság harmadik helyezettjét, a Děčínt 77:75-re, hazajöttünk, két nappal később pedig kikaptunk az újonc losonciaktól.

Hogyan képzeli el a folytatást, tervez változtatni az eddigi tapasztalatai alapján?

Úgy gondolom, hogy a csapatszellem él, mindnyájan azt gondoljuk, hogy helyreáll az a rendszer a csapatban, amelyet nagyon várunk már: hogy végre handicap nélkül játsszunk, behozzuk a mérkőzéskieséseket és felzárkózzunk az élbolyhoz. Tény, hogy hiányzott egy Alawoya típusú magas támadónk, aki a kosár körül felveszi a harcot a privigyei, interes, kassai magas játékosokkal, a 221 centiméter magas Boris Bojanovský érkezésével ez megoldódott.

Jelenleg hogyan ítéli meg a csapat hangulatát és teljesítőképességét, ismerve a konkurensek adottságait?

A játékosokkal nyílt, őszinte a kapcsolatom, a srácok között sincs lehangoltság, borúlátás. Én azt gondolom, hogy teljes bevetéssel, koncentráltan mindenkit le tudunk győzni.

Az alapszakasz vége még messze van, milyen eredményt minősítene elérhetőnek?

A tervezett 44 meccsből 18-at játszottunk le az alapszakaszban, 9 győzelmünk és ugyanennyi vereségünk van. Azt gondolom, ha kis lépésekkel is, de mérkőzésről mérkőzésre tökéletesedni fog a játékunk, és a különböző okokból eredő megingásainkat helyrehozzuk, s lelkes szurkolóinknak élményszerű játékot fogunk produkálni. Teljesen reálisnak érzem a negyedik-ötödik hely megszerzését a playoff előtt. Természetesen jobb is lehet!

Várható, hogy védencei előbb-utóbb belelendülnek, és megőrzik a csapat jó hírnevét a hazai élvonalban. Mivel lenne elégedett a szezon végén?

Nem vagyok az ígérgetés híve. Abban vagyok biztos, hogy a fiúk mindent beleadnak, és a teljesítőképességük határán fognak játszani. Úgy gondolom, a négy között ott leszünk, a többi később dől el. Ezért fogunk nagyon keményen és becsületesen dolgozni.

Sokan azt tartják, Komáromban nehéz győzni. Ha a csapat felveszi a ritmust és a szurkolótábor is belelendül, akkor a győzelem nem marad el. Ön is így látja?

A Duna partján a szurkolók hozzászoktak a győzelemhez, és meg is érdemelték azt. Józanul gondolkodva azonban óvatosnak kell lenni. Nagy változások voltak a csapat összetételében az idény elején, de most is jó csapatunk van, és szeretnénk szurkolóink töretlen bizalmára ebben az évadban is rászolgálni.