A kapusok közti különbség döntött Rimaszombatban

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

A gömöriek jól kezdtek az újonc ellen, az első öt percben Kuráknak két helyzete is volt: kisodródva közelről a kapusba lőtt, majd a védelem mögé kerülve ziccerben nem találta el a kaput. A vendégek ugyan amatőrök, dolgoznak a foci mellett, de ez a pályán nem látszott, a 6. percben egy szöglet után majdnem gólt fejeltek. De közel álltak a gólszerzéshez a hazaiak is, Kurák szögletét követően a gólvonalról (vagy amögül?) vágták ki a labdát a vendégvédők. A szurkolók most nem bánták volna, ha Rimaszombatban is van gólbíró-technológia... A szünet előtt Kostolanský kapus hozta a frászt a nézőkre, mert egy ártatlannak tűnő beadás után majdnem a saját kapujába ütötte a labdát.

A meccset viszont a vendégek hálóőrének, Packónak a hibája döntötte el. Kezdettől fogva sokat bizonytalankodott, kijöttek róla a labdák, a 65. percben pedig egy hazaadást követően pontosan Válovčanhoz passzolt, aki élt a lehetőséggel, és 35 méterről az üresen hagyott kapuba ívelt – 1:0. A rimaszombatiak a gólszerzőre ugrottak örömükben (pedig nem szokásuk az ilyen féktelen ünneplés), bizonyára ők is érezték, hogy mezőnyfölényük dacára ezen a meccsen más módon nehezen találtak volna a hálóba.

A vendégek majdnem egyenlítettek, de megmutatkozott a kapusok közötti különbség: Sekereš vinklibe tartó fejesét Kostolanský parádés mozdulattal szögletre tolta. A rimaszombatiak pedig a hátralévő percekben már minden tapasztalatukat latba vetve megőrizték az előnyt.

„A hazaiaknak voltak helyzeteik, de a góljukat a semmiből rúgták. Így is megérdemelt a győzelmük” – értékelt röviden Štefan Zaťko, a vendégek vezetőedzője. Karol Praženica, a rimaszombatiak trénere már bőbeszédűbb volt: „A felázott talajon 15–20 perc elteltével már jókora sárdarabok voltak, nem volt egyszerű adogatni, a szép foci helyett a harcosság dominált. Voltak lehetőségeink, de a gólunkat az ellenfél kapusának köszönhetjük. Boldogok vagyunk, hogy zsinórban harmadszor nyertünk.” (bt)