„A játékosnak nem kell videón látnia a hibáit”

Mennyit tudott a magyar kézilabdáról, mielőtt a szövetség megkereste?
Már korábban is részletesen követtem, hiszen a magyar kézilabda sok-sok éve magas színvonalú. Figyelem az európai kupákat és a nemzetközi világversenyeket, szóval ismertem a játékosokat, de nem sokat tudtam az itteni kultúráról.

Találkozott valami meglepővel Magyarországon, amire egyáltalán nem számított?
Egy kicsit elcsodálkoztam, milyen sokat és milyen keményen edzenek a magyar játékosok. Lenyűgözött, mennyit dolgoznak. Norvégiában a kézilabda inkább hobbi, itt viszont munka. Norvégiában csak néhány csapat játékosai tudnak megélni a kézilabdából, ők jól is keresnek, de még számukra is inkább szórakozás a játék. A magyar kéziseken nagyobb a nyomás, mert ők munkaként élik meg az egészet, s néha nagyon nehéz ezt a terhet feldolgozni. A norvégok viszont a saját örömükre játszanak, nem stresszelnek annyit.

S a norvégok olimpiai bajnokok, a magyarok pedig nem.
De nagyon közel voltak hozzá! 2000-ben majdnem azok lettek. Negyedórával a meccs vége előtt hat góllal vezettek a dánok ellen... Egyértelmű, hogy a magyaroknak kellett volna megnyerni az olimpiát, de nagyon pechesek voltak azon a meccsen.

A sydneyi döntő a magyar kézilabda-szurkolók legnagyobb traumája.
Én is pontosan emlékszem rá. A magyarok vezettek már 22:16-ra, majd 23:17-re is, aztán az egész megfordult, s végül a dánok négy góllal nyertek. Az utolsó tizennégy percet tíz góllal vesztették el a magyarok... Pedig ha százszor játszanák le azt a meccset, százból egyszer sem kapna ki a magyar válogatott. Akkor egyszer viszont szörnyen balszerencsés volt. Látva az itteni kézilabda-kultúrát viszont kijelenthető, a magyarok fel fognak jutni a csúcsra. Nem tudom, hogy én leszek-e az, aki ezt eléri, de előbb vagy utóbb megtörténik.

A 2000-es olimpiai döntő óta sok drukker úgy véli, magyar specialitás az utolsó negyedórában elveszteni a meccseket.
Nem így van. Ez nem mentális probléma. Egyszerűen nem volt szerencséjük. Csak véletlenek összjátéka folytán vesztették el az olimpiai döntőt.

Csakhogy a magyar válogatott a 2003-as világbajnoki döntőt is hétgólos vezetésről veszítette el...
Igen, tudom, láttam azt is, emlékszem is rá. Ha a bíró rendesen végezte volna a munkáját, biztosan nem kapnak ki a magyarok. Van ilyen, amikor minden összefog egy csapat ellen. De az élet a földön még évmilliárdokig fennmarad, mi pedig most itt tíz évet vizsgálunk. Csak várjanak egymillió évet, és a magyar válogatott a csúcson lesz! Türelmesnek kell lenni. Tetszik nekem, ahogyan a magyarok kézilabdáznak, ahogyan gondolkoznak a kézilabdáról, és tudom, hogy a válogatott nagyon erős lesz.

Szerződése a 2016-os riói olimpiáig szól. Mik a céljai?
Jó eredményeket kell elérnem, különben jóval az olimpia előtt kirúgnak. De én szeretek keményen dolgozni, szeretem a csapatot, a szövetséget, mindent, szóval remélem, sikeresek leszünk együtt.

Két győzelemmel debütált, Azerbajdzsán illetve Fehéroroszország ellen. Milyen pozitívumokat és negatívumokat mutattak meg ezek az Eb-selejtezők?
Csupa pozitív dolgot vettem észre: a lányok nagyon fegyelmezettek, mindig a legjobbat akarják nyújtani. Természetesen azt is láttam, hogy még sok munka van előttünk, hiszen mindig van min javítani. Ám szerintem ez is pozitívum, elvégre ha azt látnám, minden tökéletes úgy, ahogy van, nem én lennék a megfelelő ember erre a posztra. Ebből a két meccsből önbizalmat és motivációt merítettem.

A csoportelsőség a németek elleni mérkőzéseken fog eldőlni, amelyeknek külön pikantériát ad, hogy éppen a németek ejtették ki a magyarokat a vb-selejtezőben. Mit gondol, miért nem sikerült a magyar válogatottnak kijutni a világbajnokságra?
A németek elleni visszavágó egy volt azok közül a meccsek közül, amikor semmi sem sikerül. Láttam az első mérkőzést is, Németországban a magyarok játszottak jobban, s csak két góllal kaptak ki. Azt gondoltam, hazai pályán kiharcolják a továbbjutást, de nagyon rossz napjuk volt. Azt viszont megígérhetem, hogy többet a magyar válogatott nem fog itthon kikapni a németektől.

Az első számú célkitűzés most a 2012-es Eb-n való részvétel kiharcolása?
Igen, sőt, mondhatnám, jelenleg ez az egyetlen célom. Ha ez sikerül, 2012 decemberéig biztosan lesz munkám.

Vetési Iván, a magyar szövetség elnöke egy interjúban azt mondta, elképzelhetőnek tartja, hogy feláldozzák a következő Eb-t és vb-t is annak érdekében, hogy a 2014-es hazai rendezésű kontinensviadalra építsenek egy jó csapatot.
Nem, nem. Ki kell jutnom minden világversenyre, mert ha nem, keresnek helyettem mást.

Mi az edzői hitvallása?
Magyarországon rengeteg jó játékos van, de amikor együtt van a válogatott, az a legfontosabb, hogy harcoljanak egymásért és pozitívan gondolkodjanak. A filozófiám, hogy mindig száz százalékot kell nyújtani, hatvan percen át koncentrálni és küzdeni kell. Akkor is, ha nálunk van a labda, és akkor is, ha éppen elveszítettük. Ez egy nagyon egyszerű dolog, de ha a magyar válogatott mindig ezt fogja csinálni, nagyon nehéz lesz megverni, mert ez a csapat tényleg tud kézilabdázni. Mindig azt a legnehezebb legyőzni, aki a legkeményebben harcol. Persze szeretem én is a játékrendszereket, amelyekben mindenki tudja, mi a dolga, hiszen egy csapatsportban óriási előny, ha valaki tudja, mit fog csinálni a csapattársa, s egy lépéssel az ellenfél előtt jár.

Nem tart attól, hogy azok a játékosok, akiket kihagy a keretből, megsértődnek, önt pedig többen kritizálni fogják, hogy nem jól állította össze a csapatot?
Ez a munka nehéz része. Nagyon sok a jó játékos, valakiknek mindig ki kell maradniuk. Igyekszem mindig a legjobbakat behívni, de én is tévedhetek. Nehéz mindig kiválasztani a legmegfelelőbb embereket, és igazán csak a meccs után tudja az ember, helyesen döntött-e. A hétfői edző mindent tud, csakhogy a meccs szombaton vagy vasárnap van. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, tudom, hogy lesznek problémák is, de mindig olyan csapatot fogok összerakni, amelyikben feltétel nélkül hiszek.

Az aktuális forma alapján dönt majd, vagy lesznek olyan játékosok, akiknek stabil helyük lesz a válogatott keretben?
Fontosnak tartom, hogy adjunk a játékosoknak egy kis időt. A tizenhatos keretből tízen-tizenegyen mindig ott lesznek a csapatban, a fennmaradó helyekért pedig kemény verseny folyik majd. Sok kézilabdázó pályázik ezen helyek valamelyikére, s majd az adott forma dönti el, ki kerül be a keretbe. Egy-két helyet mindig olyan fiatal játékosoknak tartok fenn a bő keretben, akikben látom a potenciált, s hosszabb távon számolok velük.

A közhiedelem szerint nehéz női csapatot edzeni, mert a nőket sokkal inkább befolyásolják az érzelmeik.
Ó, a nőket nagyon jó edzeni! Ők mindig mindent kiadnak magukból. A férfiak csak azt lesik, hol vághatják át az edzőt, a nők ezzel szemben mindent megcsinálnak, amit kérek tőlük. Persze beszélgetni kell velük, tisztelni kell őket.

Sokat beszélget a játékosaival?
Mivel nem beszélek magyarul, a részletek elmagyarázásával néha gondok lehetnek, de igyekszem kedves lenni hozzájuk, növelni az önbizalmukat. Ők is bármit elmondhatnak nekem, azt is, ha valami tetszik nekik, azt is ha nem. Elvégre ők vannak a pályán, ők játszanak, ők érzik, mi a legjobb.

Az első két meccsen nem jelentett fennakadást, hogy nem beszél magyarul?
A lányok nagyon jól tudnak angolul, így a nyelvi korlátok végül is kisebb gondot jelentettek, mint hittem. Működtek a figurák, működött a játékrendszer. Ráadásul nekem van a legjobb másodedzőm Siti Bea személyében. Egyszerűen csodálatos nő. Mindent tud a kézilabdáról. Jó csapat vagyunk így együtt, én és Siti.

Miért pont őt választotta?
Sokszor láttam játszani, de nem ismertem személyesen. Nagyszerű játékosnak tartottam, s óriási plusz, hogy minden neves magyar edző keze alatt dolgozott, vannak tapasztalatai. Mindemellett másodedző a fehérvári Alcoában, tehát ismeri a játékot, benne él. Kiválóan beszél angolul és egy kicsit dánul is, ami megkönnyíti a dolgomat. Nem is számítottam rá, hogy ilyen magas színvonalon dolgozik, Siti több, mint amiről valaha is álmodtam.

Egy technikai stábbal is együtt dolgozik.
Motivációs klipeket készítünk a mérkőzések legjobb pillanataiból. Egy barátommal összevágjuk a legszebb gólokat, akciókat, párharcokat. Aztán megmutatom a lányoknak, milyen jók is voltak.

A hibákat sosem elemzi?
El kell gondolkodnom azon, hogy hogyan kerülhetjük el őket legközelebb, de nem szeretem videón megmutatni a hibákat a csapatnak. Tudom játékoskoromból, milyen érzés visszanézni egy egész meccset, megszégyenülten azt várni, mikor leszünk már túl azon a részen, ahol hibáztam. A játékosnak nem kell videón látnia, mit csinált rosszul, a hibákat az edzésen kell kiküszöbölni. Ha nagyon reménytelen egy eset, talán segíthet a videó, de semmiképpen sem az egész csapat előtt, csakis négyszemközt.

Hogyan reagáltak a játékosok erre az új mentalitásra?
Azt hiszem, tetszik nekik. Mosolyogtak legalábbis. Persze a sportban nem lehet az ember pozitív, ha mindig veszít, szóval ehhez a mentalitáshoz az is kell, hogy majdnem minden meccset megnyerjünk.

Mit szól a magyar kézilabda-szurkolókhoz?
Imádom őket. A kézilabdának élnek, mindent megtesznek a csapatukért. Norvégiában a nézők legfeljebb diszkréten tapsolnak, mindegy, hogy tízzel vezet-e a csapat, vagy épp döntetlen az állás. Magyarországon megszállottak a drukkerek. A múltkor a Győr már húsz góllal vezetett Debrecenben, de a hazai szurkolók rendíthetetlenül biztatták a csapatukat. Norvégiában már régen hazamentek volna. Nagyon tetszik ez az itteni szurkolói hozzáállás, remek a hangulat a meccseken.

Milyen gyakran jár magyar bajnokikra?
Amilyen gyakran csak lehet. Szeretem a játékot, és meg is akarom ismerni a különböző csapatokat, sportcsarnokokat. Szeretek meccsekre járni, de megvan a saját munkám is. Először az volt a fontos, hogy szerezzek valamilyen átfogó áttekintést a játékosokról, később viszont szeretnék több időt eltölteni az egyes klubokban, megnézni az edzéseket. Decemberben össze fogom hívni az összes edzőt egy nagy eszmecserére, ahol mindenki elmondhatja a véleményét. Mind egy hajóban evezünk, egy a célunk: hogy a játékosok jók legyenek. Nálam évente csak öt-hat hetet töltenek, a fennmaradó 300 napot a klubjukban, a klubedzőikkel töltik, szóval nagyon fontos, milyen munka zajlik ott.

Katrine Lunde Haraldsen, a Győr norvég válogatott kapusa azt mondta, Magyarországon többet edzenek a kézilabdázók, mint Norvégiában, de az edzéseken kevesebb a tulajdonképpeni kézilabda.
Ez így van. Norvégiában nem töltenek együtt olyan hosszú időt a csapatok, mint itt, vagyis amikor együtt vannak, arra kell koncentrálniuk, ami az elsődleges feladatuk, ez pedig a kézilabdázás. Az erőnléti edzéseket mindenki akkor végzi, amikor ideje van rá. Én szeretném ötvözni a kétfajta stílust, mert szerintem Norvégiában már túl kevés az edzés. Ha a világ élvonalában akarnak maradni, többet kell edzeniük. Heti négy-öt tréning kevés. Nekem jobban tetszik a magyar edzésmódszer, de úgy érzem, egy kicsivel kevesebb erőnléti edzés kellene, viszont nagyobb intenzitással kellene végezni őket. Láttam a legtöbb klub futóedzéseinek a tervét. Mindenki rengeteget fut. Heidi (Löke – Böhn kedvese, a norvég válogatott és a Győr beállója – a szerző megj.) kevesebbet fut, de nagyobb intenzitással. Ennek eredményeképpen rövidebb távokon mindenkire ráver öt métert. Ezt át lehetne venni a norvég stílusból.

Miben különbözik a munka egy klubban és a válogatott mellett?
A Larviknál majdnem tíz évig dolgoztam, de néha még ott sem értették a lányok, mit is akarok tőlük. S amikor először találkoztam a magyar válogatottal, mindent egyetlen nap alatt akartam megtanítani nekik. Türelmesnek kell lennem a lányokkal, többször is elmondani ugyanazt. Mivel nem látom őket gyakran, e-maileket kell nekik írnom, DVD-ket kell nekik adnom, hogy megértsék, mit is várok tőlük. Abban bízom, hogy a klubedzők elvégzik a munkám egy részét, ahogy én is elvégezhetem az ő munkájuk egy részét.

A Larvikkal annak ellenére számtalan norvég bajnokságot és kupát nyert, BL-elődöntős és KEK-győztes lett, hogy a játékosok nem mindig értették.
Amikor játékos voltam, magam is úgy gondoltam, hogy mindent tudok, és csak tíz-tizenöt évvel később jöttem rá, hogy dehogyis tudtam akkor mindent. A kézilabda a tapasztalat játéka, minél több a tapasztalatod, annál jobb leszel. A kézilabdázók, ha megvan a megfelelő fizikai felkészítésük, évről évre jobbak lesznek. A norvég válogatott sikerei csúcsán nem egy harminc fölötti játékos játszott a csapatban, sokszor a norvégoknak volt a legidősebb csapatuk, és ők voltak a legjobbak.

A magyar válogatottnál is a tapasztalt játékosokra akar építeni?
Igen. Remélem, még nem akarnak visszavonulni, mert csak jobbak és jobbak lesznek.

Tervezi, hogy megtanul magyarul?
Meg kell tanulnom. Ez lesz a legnehezebb számomra. Egyelőre minden időm azzal ment el, hogy jártam a csapatokat, figyeltem, mi hogyan működik... Szeretek nyelveket tanulni, de nem vagyok túl jó bennük. Ráadásul Norvégia rossz részéről, délről származom, ezért nem tudom helyesen kimondani az r hangot. Reménytelen. Heidi húsz mérfölddel északabbról származik, neki nem probléma az r hang. Neki sincs viszont sajnos sok ideje a nyelvtanulásra, edz, alszik és eszik, ez minden. De remélem, még sok éven át Magyarországon leszünk, és lesz alkalmunk megtanulni magyarul. Az is lehet, hogy néha még talán előny is, hogy nem értek mindent. Ha beszélnék magyarul, akkor folyamatosan kellene a játékosok érzéseivel is foglalkoznom. Csakhogy nekem elsősorban az eredménnyel kell törődnöm. Most, mivel nem értem, miről beszélgetnek, úgy veszem, amíg nem sírnak, minden rendben van. Ez persze csak vicc, jól fogok bánni a lányokkal. Mindig. Nem kell félniük tőlem. Megígérhetem, hogy mindig mellettük fogok állni. Ez a munkám, hogy 100%-ban támogassam őket, minden körülmények között.

Szeret Magyarországon élni?
Nagyon. Az egyetlen, amit nem bírok megszokni, az a budapesti közlekedés. Nem szeretek zsúfolt városokban vezetni, de ez az egyetlen probléma. Szeretem a magyar ételeket, az emberek gondolkodásmódját, az itteni időjárást... Mindent szeretek. El tudom képzelni, hogy életem végéig itt éljek.

S mi lesz akkor, ha Heidi Löke máshová igazol?
Itt fog maradni. Egyébként pedig támogat engem ebben a munkában, és tudja, hogy mit kíván meg ez a pozíció, szóval nem lesz gond.

A Larvikot azért kellett januárban otthagynia, mert Heidi, aki 2008 óta ott játszott, aláírt a Győrhöz. Mi történt pontosan?
A vezetők tudták, támogattam Heidit abban, hogy igazoljon Győrbe, ezért vissza akartak vágni. De ez rendben van így, az edzők sorsa mindig bizonytalan. Az én esetem persze speciális volt, mert a Larvikkal éveken át veretlenek voltunk Norvégiában, jól végeztem a munkámat. De végül is szerencsés döntésnek bizonyult, hogy Heidi Győrbe igazolt. Ha nem így lett volna, sosem jöttem volna Magyarországra, és most nem én lennék a szövetségi kapitány. Számunkra nagyon jól végződött a történet, nagy kaland nekünk, hogy itt lehetünk.

Mikor szólította meg először a magyar szövetség?
Augusztusban tudtam meg, hogy én is a jelöltek között vagyok. Természetesen hallottam róla, hogy Mátéfi Eszter lemondott, és új válogatott edzőt keresnek, de nem hittem volna, hogy engem választanak. Hallottam, hogy néhány magyarországi edző nem tud megbékélni ezzel a döntéssel, mert magyar edzőt akartak, és egyet is értek velük. Ha nekem kellett volna dönteni, biztosan nem saját magamat választottam volna.

Miért?
Mert külföldi vagyok. Az első edzőtábor után viszont rádöbbentem, én vagyok a megfelelő ember erre a munkára. Egyszerűen imádom. Nagyon motivált vagyok, alig várom a meccseket, lelkesen vetem bele magam a munkába. Nem tudom, mennyi ideig maradok a válogatott élén, de abban biztos vagyok, tudok olyat nyújtani, ami hasznára lesz a magyar kézilabdának. Az a célom, hogy kicsit javítsak a dolgokon, az én tapasztalatomat egyesítve a magyarok szorgalmával, játékstílusával. Ez életem legjobb munkahelye. Már csak akkor lehetne szebb az egész, ha még Heidi is játszhatna a magyar válogatottban! Persze ezt nem gondolom teljesen komolyan, nagyon jó magyar beállók vannak, nincs szükségünk rá, de néha szép lenne, ha ő is mellettem lehetne.