A GYŐZTESEK MONDTÁK

JANICA KOSTELIĆ, a női alpesi összetett győztese: „Taktikát kellett változtatnom, amikor kiderült, hogy nem a műlesiklással, hanem a lesiklással zárjuk a versenyt. Riválisaim inkább az utóbbi számban erősek, ezért az volt a célom, hogy nagy előnyt szerezzek az utolsó futamra. Ez sikerült, mindkét műlesiklást megnyertem. El sem tudom mondani, milyen boldog vagyok. Rengeteg sérülés után végre győztem! Ha végzek a doppingvizsgálattal és a díjkiosztóval, elmegyek bulizni a testvéremmel és az apukámmal.”

CATRIONA LEMAY–DOAN, a női gyorskorcsolyázók 500 m-es számának bajnoka: „Már túlságosan sokat kivesz belőlem egy-egy nagy verseny. Remélem, a győzelem nem kényelmesít el, és még egy szezont képes leszek teljes erőből végigküzdeni. Nem volt egy színvonalas verseny, de az időm elegendő volt az aranyéremhez.”

ALEKSZEJ JAGUGYIN, a férfi mű-korcsolyázás legjobbja: „Már négy évvel ezelőtt erről álmodtam Naganóban. Ott tudatosítottam, képes leszek az elsőségre. Most bekövetkezett. Majdnem tökéletes programot mutattam be, így megérdemlem az első helyet. Én léptem jégre utolsóként, és tudtam, hogy ha nem hibázok, nincs mitől tartanom. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan trénerem van, mint Tatjána Taraszova. Neki köszönhetem, hogy már nemcsak az ugrásaim kifogástalanok.”

JOHANN MÜHLEGG, a férfiak üldözéses sífutóversenyének győztese: „Ez a legnagyszerűbb, ami velem történhetett. Több mint egy évig készültem a téli játékokra, rengeteg időt fordítottam az edzésekre, s örülök, hogy ez kifizetődött. Amikor az első kör után elhagytam a stadiont, már tudtam, az ellenfelek nem érhetnek utol. A jövőmet Spanyolországban képzelem el. Sajnálom Németországot.” (sr)