A Győr után a szlovák kézilabdát is fellendítené

Áprilisban lett a szlovák szövetség alelnöke. Hogyan jött létre ez az együttműködés?

Számomra ez nem annyira új, mert mindig nagyon jó kapcsolatom volt a szlovák szövetséggel. Sokszor beszélgettünk különféle témákról, egy-egy kávé mellett felmerült, mi lenne, ha egyszer együtt dolgoznánk. Ez a pillanat idén tavasszal érkezett el, öt perc alatt megállapodtunk. Nagyon jól érzem magam ebben a pozícióban, sok pozitív benyomást szereztem az elmúlt időszakban. Megnyugtató, hogy sok olyan ember van itt, aki akar tenni ezért a sportért.

Viszont az ön döntése, hogy lemond a győri klub elnöki posztjáról, és valami újba kezd, bizonyára nem öt perc alatt született meg. Milyen érvek játszottak közre abban, hogy így határozott?

Az öt év alatt Győrben végzett munkám alapján szerintem látható volt, merre akartam ezt a klubot vinni. Igyekeztem ezt a munkát százszázalékos vagy még annál is magasabb szinten bebiztosítani. Ám az utolsó időszakban világossá vált számomra, hogy az elnökség nem mindenben gondolkodik úgy, mint én. Ezek az eltérő megközelítések egyre nyilvánvalóbbá váltak. Én a saját utamat szerettem volna folytatni, és úgy gondoltam, 56 évesen már tényleg szeretném azt csinálni, amit én gondolok. Jól jött, hogy volt ez a lehetőség a szlovák szövetségnél, és gyakorlatilag kiesés nélkül tudtam folytatni a kézilabdát, amit imádok.

Azért a Final Fourra elment megnézni a Győrt?

Természetesen, hiszen azt gondolom, ez az én csapatom, sőt, még a következő szezon Győrje is az én csapatom. Én tárgyaltam Nora Mörk megszerzéséről hosszú heteken keresztül, személyesen is kötődöm a csapathoz. Elmentem a Final Fourra, és nagyon sajnáltam, hogy a pillanat nem velünk volt, amikor velünk is lehetett volna.

Egy európai élklubból egy Európában nem meghatározó szövetséghez került. Mik a fő különbségek a munkában, mit tart a legnagyobb kihívásnak?

Klubot és szövetséget nagyon nehéz összehasonlítani, nem is szeretném. A döntésemben az is szerepet játszott, hogy szerettem volna kipróbálni az itteni szövetségben végzett munkát. 2011 és 2015 között négy évig dolgoztam a magyar szövetség elnökségében, láttam, mi, hogyan és miért történik. Úgy gondolom, Szlovákiában jó lehetőség van arra, hogy előrelépjünk, fejlődjünk. A legnagyobb különbség a két ország között, hogy Szlovákiában 6000 ember kézilabdázik, Magyarországon pedig 30 000. A pénzügyi hátteret sem lehet összehasonlítani semmilyen szempontból, de én előre nézek. Meghatároztunk egy stratégiát az elkövetkező hat évre, már elkezdtük megtenni az első lépéseket a regionális központok életre hívásával, valamint Heine Jensen személyében egy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező kiváló edző szerződtetésével. Jensen Dániában és Norvégiában volt játékos, később edző, majd elszerződött Németországba, ahol a BL-ben szereplő Lipcsének volt három évig az edzője, majd három évig a német női válogatottat vezette Eb-n és vb-n. Legutóbb pedig a férfi Bundesliga 2-ben tevékenykedett. Fiatal, negyvenéves, dolgozott gyerekekkel, felnőttekkel, válogatottal és klubbal is, minden tapasztalata megvan ahhoz, hogy technikai igazgatóként eredményes munkát végezzen nálunk.

Mennyire volt nehéz meggyőzni, hogy Szlovákiába jöjjön?

Nem volt nehéz. Hozzátartozik a történethez, hogy hét jelölt közül választottuk ki, mind külföldi volt. Mindannyiuk számára nagyon inspiráló volt Szlovákia mint kihívás, mindenki érezte benne azt a lehetőséget, amit én is. Előre rögzítettük, hogy ez a projekt nem a pénzről szól, hiszen Szlovákiának korlátozottak a lehetőségei, viszont ez egy szakmai előrelépés lehet. Heine maga ezt úgy fogalmazta meg, hogy szeretne itt olyasmit végrehajtani, amit a hollandok az elmúlt tíz évben, amikor hátsó pozícióból indulva egy világbajnoki döntős és olimpiai esélyes válogatottat tudtak összerakni.

Mikor áll Jensen munkába?

Augusztus 1-jével, de már június közepén is itt járt, amikor tartottunk egy kiválasztást az általa edzett korosztálynak. Azonkívül, hogy ő lesz a technikai igazgató, a jövő évi U17-es Eb-re ő fogja felkészíteni a csapatot. Négy régió játszott egymással egy egésznapos tornát, ott választotta ki azt a 28 játékost, aki elkezdi a felkészülést. Nagyon pozitív benyomásokkal távozott.

Szlovákiában elterjedt nézet, hogy a szlovák mentalitásnak nem felel meg egy külföldi edző, ide legfeljebb Csehországból lehet hozni trénert.

Én ilyenekben nem hiszek. Van egy munka, egy cél, azt kell elérni. A szlovák kézilabda olyan helyzetben van, ahonnan akkor tudunk elmozdulni, ha teszünk érte. Vannak játékosok, testnevelők, akikből edzőt szeretnénk képezni, ez is egy nagyon fontos feladat, megfelelő edzőképzést és edzői kultúrát kialakítani. Száz százalékban számolunk azokkal a hazaiakkal, akik dolgozni akarnak, de új arcokat is szeretnénk behozni a sportágba. Heine angolul és németül is perfekt, itt fog élni Szlovákiában, szóval meg fogjuk találni azt az utat, hogy jól menjen a kommunikáció.

Milyen egyéb lépéseket terveznek a szlovák kézilabda fellendítésére?

A hatéves stratégia meghatározza a feladatokat egészen lentről, az iskoláktól kezdve. 2017-től létrehozzuk a regionális központokat, ahol a 14–18 év közötti korosztály képzése zajlik majd. Ezeket a centrumokat a szövetség fogja finanszírozni, és a szövetség választja ki az embereket is hozzá. Főkoordinátorokat is fogunk alkalmazni, akik ellenőrizni fogják a munkát. Készítünk egy metodikai kézikönyvet, ezt olyan edzők állítják majd össze, akik ismerik a nemzetközi trendeket, de a szlovák kézilabdát is. Ez alapján meg lehet majd mondani, mit várunk el a különböző korosztályoktól, és ellenőrizni lehet, hogy tényleg az történik-e.

Hány regionális központot terveznek?

Az előzetes kiírásra 15–16 klub jelentkezett, de mi 4–7 központban gondolkodunk az ország nagyságát és földrajzát is figyelembe véve.

Az ön számára különleges helyzet lehet, hogy a dél-szlovákiai tehetséges lányok gyakran Győrben folytatják, majd a magyar állampolgárságot is felveszik. A szlovák szövetség alelnökeként azonban az az érdeke, hogy a legjobbak szlovák válogatottak maradjanak.

Múlt csütörtökön játszottunk a magyar ifjúsági válogatottal egy edzőmeccset, ahol Lakatos Rita és Hudák Emma is magyar színekben szerepelt. Nekem ez nehéz helyzet volt, ők az én elnökségem alatt kerültek Győrbe. Azt gondolom, hogy azok a játékosok, akik elérik a Győr szintjét, játsszanak ott, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy szlovák válogatottak maradjanak. Viszont azokat, akik csak a létszám miatt mennének el Győrbe, mindenképpen szeretnénk itt tartani Szlovákiában, annak érdekében, hogy a bázis szélesedjen. Erre látok reális esélyt. De a kérdés időszerű, mert már most tudjuk, hogy Gútáról egy 191 centis, 16 éves kapuslány Győrbe megy, ugyanúgy ott folytatja Vágsellyéről egy 14 éves, nagyon tehetséges balkezes lány is, aki nem beszél egy szót sem magyarul.

Végig hatéves stratégiáról beszélt. Mivel lenne elégedett a hat év után?

A stratégiában kitűztünk egy számszerű célt: hatezerről 15 000-re szeretnénk a játékosok számát felemelni, ha ez sikerül, elégedett leszek. Ahogy az is fontos, hogy a regionális központok úgy működjenek, ahogy elterveztük. Egyébként a magyar futballban éppen most hoznak létre hasonló regionális központokat, szinte ugyanazoknak az elveknek a mentén, tehát ez egy nemzetközi irány. Fontos, hogy rendszeres résztvevői legyünk a világversenyeknek, de nem az eredményekre helyezem a hangsúlyt, hanem hogy ténylegesen képezzük a játékosokat, és a felnőttválogatottak részére hozzunk létre egy erős bázist.