A fekvenyomás csillaga

Húga, Dana Matejová csalta el magával egyszer a Duna Kupára. Aztán még elment néhány közeli versenyre, hogy ne kerüljön sokba az utazás és az ottlét. Megtetszett neki a fekvenyomás, az erőemelés egyik versenyszáma. „Eredetileg azért kezdtem járni a konditerembe, hogy jó alakom legyen. Tornázás közben derült ki, hogy remek adottságaim vannak a fekvenyomásra. Biztosan örököltünk is valamit, hiszen édesanyám tornásznő volt” kalandozik vissza világra szóló sikerei gyökereihez Eva Svjanteková, akinek két húga ugyancsak az erőemelésben (a fekvenyomáson kívül a guggolásból és a holthúzásból áll) versenyez, ő pedig egy bártfai fitneszközpont alkalmazottja. A legidősebb Oreniččnővér a 44 kilósok között aratja győzelmeit. Olyannyira, hogy már két világ- és Európa-csúcs birtokosa, az utóbbi két évben mind a vb-n, mind az Eb-n elsőséget szerzett. Idén Luxemburgban (vb) és Ny-burkban (Eb) már harmadik trónfoglalására készül.

Múlt hét végén a németországi Riesában hívta fel magára figyelmet: súlycsoportjában hat induló társaságában 95,5 kilós világcsúccsal nyerte a fekvenyomást, összetettben pedig ötödikként zárt az erőemelő vb-n. „Feállítottam saját világcsúcsomat, amelyet a fekvenyomók önálló versenyén értem el, erőemelésben még nehezebb ezt teljesíteni, mert a három versenyszám mindegyikére kell tartalékolni az erőből, nem lehet csak egyre összpontosítani. Számomra az erőemelés kiegészítő versenyzési lehetőség.” Riesában sikerszámában alaposan megleckéztette vetélytársait, hiszen tizennyolc kilóval emelt többet, mint a második legjobb. Már első kísérlete után az élre került, s további két próbálkozása csak tetézte fölényét. „Becsületesen edzek, megfelelően táplálkozom és sok mindenről lemondok. Ez mind közrejátszik abban, hogy a fekvenyomás legjobbjai közé jutottam” árulja el az alacsony termetű hölgy, akinek a versenyek előtt a legtöbb gondot a súlyleadás okozza. Plusz két kilótól mindig meg kell szabadulnia.

Kis sportágban öregbíti az ország hírnevét. Sikerei után itthon nem fogadják tömegek, pedig az ő a nyakában is ott lóg az aranyérem. Nagyobb elismerést érdemelne. Útba hazafelé Pozsonyban eljött az újságírók közé, aztán vonatra ült, s talán csak otthon, Bártfán szűk baráti és családi körben juttatják újra eszébe, hogy megint micsoda fegyvertényt hajtott végre. Világcsúccsal verte meg a világ legjobbjait. (jmk)