„A Dakar egész éves elfoglaltság”

Štefan Svitko tavaly az ötödik helyen végzett a Dakar-ralin, és idén is jól muzsikál, a harmadik szakasz után az élen állt, öt szakasz után pedig a második. A 33 éves motorossal még a versenyre való elutazása előtt, az Év sportolója-gálán beszélgettünk.

2013-ban Ivan Jakeš lett hatodik az Év sportolója-szavazáson, 2015-ben ön a tizedik. Idén melyiküket várhatjuk a legjobbak közé?

Nagy siker a szlovákiai motorsportnak, hogy van képviselője a tíz legjobb sportoló között. Őszintén szólva nagyon meglepődtem azon, hogy itt lehetek a gálán – úgy, mint annak idején Ivan –, mert tudjuk, a motorsportot Szlovákiában kissé más mércével mérik, mint a többi sportágat. Ez kicsit szomorú, mivel mi is sokat szenvedünk és teszünk azért, hogy bekerüljünk a televíziós híradásokba.

Hasonlóan szokott nyilatkozni Jakeš is – milyen egyébként a viszonyuk? Szokták egymást zrikálni a Dakaron?

Nem szoktunk együtt kávézgatni a szezon folyamán. De a Dakaron segítünk egymásnak, ha valamelyikünknek szüksége van valamire, egymás rendelkezésére állunk. A rivalizálás lényegében minden sportolóra jellemző, így egy egészséges versengés közöttünk is van. Világos, hogy én előtte akarok végezni, ő pedig énelőttem, de a többi riválisra is figyelni kell. Én semmiképpen sem elégednék meg azzal, hogy Ivan előtt végeztem, ennél nagyobb céljaim vannak. Úgy kell venni, hogy két szlovák is ott van a világ legnehezebb raliján, és az embereknek automatikusan össze kellene minket kapcsolniuk.

Mennyire befolyásolja a Dakarra való felkészülését az előző évi verseny? Meg-megnézi a korábbi szakaszokon történteket?

Az eddigi évekkel összehasonlítva csak egy lényeges dolgon változtattam, a két Dakar között most jóval többet tartózkodtam nagyobb tengerszint feletti magasságban, főleg a Tátrában. Egész télen igyekeztem a motoron ülni, és minden szombaton és vasárnap menni eleget, hogy ne maradjon ki hosszabb időszak.

Egy-egy Dakar után mikor kezd gondolni a következő évi versenyre?

Ez a rali egész évet kitöltő elfoglaltság, rengeteg az ügyintézés, hogy egyáltalán rajthoz állhassak. Tavaly például január 20. táján érkeztem haza, és két hét múlva már jelentkeztek a KTM-gyárból, hogy ha szeretnék tőlük motort a következő kiírásra is, és azt akarom, hogy időben elkészüljön, már le kell adnom a rendelést. Akkor elkezdődik a tervezés, hogy lesz-e elég pénz az induláshoz, hogy megéri-e megvenni a motort, ami úgy 30 ezer euróba kerül. Vagyis véget ér az egyik Dakar, és máris a következővel foglalkozunk.

És ha sokkal rövidebb időszakot nézünk: sokat elemez egy letudott etapot? Vagy rögtön a másnapi újabb szakaszra koncentrál?

Az mindig úgy van, hogy ha ötödik, hatodik, hetedik helyen végzek egy etapon, akkor utána arra gondolok, a fenébe is, ott vesztettem egy percet, amott követtem el egy hibát, és összeszámolom, ha ezek nem lettek volna... De a Dakaron nagyon sok az ilyen „ha”. Ha nem estem volna el, ha nem tévedtem volna el, ha kicsit gyorsabb lettem volna, még a hibákkal együtt is nyerhettem volna, és így tovább.

Akkor nem tudja gyorsan elfelejteni a történteket...

El tudom felejteni, de csak néhány órával később. Minden sportolót bántja az ilyesmi, elemzi, hol hibázott, mit csinált rosszul. Én is ilyen vagyok. A Dakaron becsúszhat egy hiba a 13. szakaszon, közvetlenül a cél előtt, de az első etap során is, vagyis nagy adag szerencse is kell a jó szerepléshez.

Miután megkapta az idei motorját, rögtön az első útján sikerült egy kisebb, kétezer eurós kárt „összeszednie”. Ezt leszámítva minden rendben volt?

Igen, százszázalékosan felkészítettük a ralira. Teljesen új, remélem, ugyanolyan jó szolgálatot fog tenni, mint a korábbi Dakarokon, és biztonságban elvisz a célig.

Sajnálja, hogy a tervekkel ellentétben majdnem az egész rali csak Argentínában lesz?

Az embernek így is sok minden meglepetést okozhat, és vannak új szakaszok is. Mindig az éppen aktuális etapra kell összpontosítani, főleg arra, hogy elkerüljem az eséseket. Dél-Amerikában még sosem történt meg, hogy fenyegetve éreztem volna magam a nézőktől, ők inkább örültek nekünk. Persze olyanok is vannak, akiket zavar a verseny, mert például amikor Buenos Airesből rajtolunk, két napra lezárják az óriási várost, ami korlátozza a helyieket. Ezért kevésbé lelkes fogadtatásra számítok.