A bronzmeccsen kárpótolta magát a Veszprém

Mikler ezer fokon

Mindkét csapat egy góllal kapott ki az elődöntőben, de a veszprémi játékosok alig néhány perccel az óriási csalódást hozó meccs után már arról beszéltek, mindent meg fognak tenni azért, hogy megszerezzék a bronzot.

Ez az első perctől fogva érezhető volt rajtuk, az első félidőben vezettek már négy góllal is, de a szünetben 18:17 volt az előnyük.

A második félidőre Mikler Roland állt be a magyar kapuba. Egy nappal korábban Mikler úgy fogalmazott, a bronzmeccsre felpörögni nem lehetőség, hanem kötelesség, és ő maga pontosan így is viselkedett: szavaihoz hűen ezer fokon égett. Fontos lövéseket fogott meg, hetest is védett, de talán még fontosabb volt, az a hihetetlen energia, ami sugárzott belőle – majd’ szétvetette a kaput. Hergelte a közönséget, biztatta a társakat, óriási diadalordítással ünnepelt minden veszprémi gólt.

Kellett ez a bronz

A veszprémiek profi módon túlléptek az előző napi csalódottságon, és nagyon akarták a bronzérmet. Pálmarsson szórta a gólokat, nyolc találattal a bronzmeccs legeredményesebb játékosa lett, mintha egyszer s mindenkorra el akarná felejteni a szombati napot, amikor hat kísérletéből csak egy gólig jutott. Andreas Nilsson is megmutatta, milyen az, amikor elkapja a bejátszást, öt gólt vágott a Barcelonának.

Lékai, Ugalde és Nagy László egyaránt hat-hat gólt szerzett. Öröm volt nézni a harciasságot, amivel a veszprémiek 66-osa újra és újra áthámozta magát a védelmen, Ugalde visszahúzásait és Nagy László kőkemény átlövéseit.

A Barcelonának esélye sem volt, a 40. percben volt utoljára egyenlő az állás, onnantól már egyértelműen a Veszprém dominált, hat góllal is elhúzott, és végül 34:30-ra nyerte a meccset.

„Mi is szerettünk volna győzni, de a veszprémiek pontosabbak voltak” – nyilatkozta a katalánok balszélsője, Victor Tomas, aki bekerült az idei szezon álomcsapatába, de a Final Four-hétvégén összesen két gólig jutott.

Sabaté búcsúja

A meccs után zengett a „Szép volt, fiúk” a Lanxess Arénában. „Szerettük volna megnyerni a BL-t, de most annak is örülünk, hogy a bronzot megszereztük. A szurkolóink nagyon megérdemelték. Mi harmadikok lettünk, de a szurkolóink az elsők” – nyilatkozta a mixzónában Mirsad Terzic, a veszprémiek védekezésben jeleskedő játékosa.

Aron Pálmarsson, aki kétszer nyert már BL-t a THW Kiel játékosaként, kevésbé volt lelkes. „Nyilván sokkal jobb egyszer veszíteni és egyszer nyerni, mint kétszer veszíteni, de alapvetően nem ezért jöttünk” – mondta az izlandi irányító.

Xavi Sabaté utolsó meccsét töltötte a Veszprém kispadján. „Örülök, hogy győzelemmel búcsúzhattam, az ellen a Barcelona ellen, amelyet korábban sosem sikerült megvernünk, legalábbis az alatt a öt év alatt, amit a klubnál töltöttem” – nyilatkozta a spanyol tréner. A Veszprém utoljára 2011 márciusában, a BL nyolcaddöntőjében verte meg a Barcelonát, de akkor is kiesett a katalán együttessel szemben.

Minimális különbségek

Mikler Roland számára kárpótlást jelentett a bronzérem. „Aki látta ezt a négyes döntőt, azt is láthatta, hogy az első és a negyedik helyezett között minimális, talán egy gólnyi különbség van” – mondta a magyar kapus.

Nagy László is egyetértett vele: „Nem tudtunk többet tenni. Egy gól döntött az elődöntőben. Nem tudom, volt-e valaha ennyire kiegyenlített négyes mezőny. Objektívan kell nézni a kézilabdát, látni kell, hogy a Veszprém mellett van itt három másik csapat, és ők is ugyanúgy kézilabdáznak. Vagy olykor egy kicsit jobban. De a tavalyi elvesztett döntő sokkal jobban fájt. Az kegyetlenül fájt, de most örülök ennek a bronzéremnek.”