6 érdekesség az évszázad mérkőzéséről

6 ÉRDEKESSÉG A MECCSRŐL 1. Rákosi engedélye is kellettA londoni találkozó ötlete az 1952-es helsinki olimpia döntője után merült fel Stanley Rousban, az angol szövetség elnökében, ám a hivatalos meghívóra fél évet várni kellett. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány előzetesen a belegyezését adta, hogy pályára lépnek a szigetországi szövetség fennállásnak 90. évfordulója alkalmából rendezett meccsen, de természetesen tárgyalnia kellett erről Rákosi Mátyással. A pártvezér leszidta a szakvezetőt, hogy nem volt joga lekötnie a meccset, és megkérdezte tőle, mi lesz, ha kikap a csapat. Sebes azt felelte, hogy ez előfordulhat, de garantálja, hogy nem okoznak csalódást, és következő évben sor kerül a budapesti visszavágóra. Ezután Rákosi az áldását adta a találkozóra, ám állítólag előtte még engedélyt kért Sztálintól is.  2. Sebes angol labdát hozatottTíz nappal a londoni meccs előtt a Népstadionban rendezett első válogatott találkozón csak 2:2-t játszottak a magyarok a svédekkel, ráadásul Puskás büntetőt hibázott. Walter Winterbottom angol kapitány lekicsinylően beszélt a magyarokról, kijelentette, még tizenegyest sem tudnak rúgni. Ekkor először és utoljára fütyülte ki a közönség az Aranycsapatot. Puskásék mentségére szolgál, hogy az összecsapást a Sebes által hozatott angol labdával játszották, amely jóval nehezebb volt megszokottnál, a Wembley-ben viszont így már nem érte meglepetés a magyar csapatot. Sebes egyéb húzásokkal is próbálta felkészíteni csapatát a londoni körülményekre (ködgéppel imitálta a várható időjárást, a Wembley-vel megegyező méretűvé alakíttatta az edzőpályát). Remek döntés volt a magyar kapitány részéről az is, hogy svédek elleni kudarc után elvitte a népharag elől a fiúkat: a londoni összecsapás előtt öt napra Párizsba utazott az együttes, ahol edzőmeccsen 18:0-ra elpáholta a Renault cég csapatát. A legnagyobb gondot a gólok számlálása okozta Buzánszkyéknak, akik így jó hangulatban érkezett az angol fővárosba. 3. Kötött posztok helyett újításSebes Gusztáv meglepte az angolokat azzal, hogy a fedezet Zakariás a védőket segítette, míg a középcsatár Hidegkuti hátravonva játszott. A magyar válogatott a világon elsőként 4-4-2-es felállásban szerepelt, amit később sikerrel alkalmaztak brazilok. A hagyományos WM-rendszerben (3–2–5) szereplő vendéglátók középhátvédje, Johnston végig Hidegkutit kereste, aki hátulról indulva három parádés gólt lőtt. Abban az időben kötött posztok voltak, de a magyar csapat ebben is újított. Czibor balszélső létére a jobbszélen szaladt el, Puskás balösszekötő létére a jobbösszekötő helyén volt, s a labdát a felejthetetlen hátrahúzós csel után úgy csavarintotta a sarokba, hogy a kapus és a kapufa között épphogy elfért. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"129226","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] 4. Hidegkuti volt a legjobb„Talán élete legjobb formájában játszott” – értékelte a mesterhármast elérő Hidegkuti Nándor teljesítményét a Népsport, amely nem fukarkodott a jelzőkkel: „Fáradhatatlanul küzdött, ragyogó labdákat adott társainak, veszedelmesen lőtt és a fejelés terén is kitűnt.” A magyar csatár volt a hetedik olyan játékos (öt skót és egy német futballista után), aki három gólt rúgott az angoloknak, az évszázad mérkőzése óta pedig ez csak négy labdarúgónak sikerült: a jugoszláv Alekszandar Petakovicsnak 1958-ban, a perui Juan Seminariónak 1959-ben, a holland Marco van Bastennek az 1988-as Eb-n, tavaly pedig a svéd Zlatan Ibrahimovicnak, aki egy barátságos meccsen felül is múlta Hidegkutit, ő egyedüliként négyszer talált az angol hálóba.  5. Magyar cím az Evening StandardbanA 6:3 megrázta az angol sajtót. Az Evening Standard aznap este magyar címmel közölt cikket a meccsről: „Micsoda csapas” (így, ékezet nélkül) – állt öles betűkkel a fekvő kapus képe alatt. A Times „a futballistenek alkonyáról” írt: „A magyarok történelmet írtak azzal, hogy földön, levegőben és taktikában egyaránt megverték Angliát.” Áradozott a Daily Mail is: „Az angol játékosokban csalódott közönség bámulattal adózott a magyarok lenyűgöző labdaművészetének. Húsz éve nem láttak olyan labdarúgást Angliában, mint amilyent a magyarok bemutattak, akik klasszisokkal múlták felül az angolokat.”A meccsnek a nemzetközi sajtóban is óriási visszhangja volt. „Ami nem történt meg 90 évig, arra most elég volt 90 perc. A magyaroknak elegendő volt egy félóra, hogy a szó szoros értelmében megsemmisítsék a brit oroszlánt” – írta a Corriere Dello Sport, a Rudé právo pedig arra biztatott: „A csehszlovák labdarúgásnak fel kellene használnia a magyarok tapasztalatait.” 6. Hatszáz verset írtak róla„Költők, írjatok verseket!” – kiáltotta az éterbe emlékezetes közvetítése végén Szepesi György, és szavai következményeként hatszáz vers érkezett a Népsport szerkesztőségébe. A diadalt akkoriban munkával is illett ünnepelni, országszerte „6:3-as műszakokat” rendeztek, ahol a dolgozók „minden eddig teljesítményüket felmúlva” több száz százalékkal teljesítették túl a terveket. A „hathárom” kultusza ma is él, született róla dal („4:2 a félidőben, a végén 6:3” – énekli Hobo az „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” dallamára), film (6:3, avagy Játszd újra, Tutti!, a főszerepben Eperjes Károly és Kern András), rengeteg könyv, újságcikk, de van Aranycsapat-mozdony és hathármas borospalack is. A Magyar Labdarúgó-szövetség 1993-tól A magyar labdarúgás napjaként ünnepeli november 25-ét, az Aranycsapat még ma is élő két tagja, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő pedig a Nemzet Sportolója.  + 3 RÉSZTVEVŐ VISSZAEMLÉKEZÉSE Buzánszky Jenő: „Azt sem tudták, hol lakik a jóisten”„Londoni megérkezésünkkor nagy felhajtásra számítottunk, de csak az angol szövetség titkára várt ránk. Puskás viccesen meg is jegyezte: „Gyerekek, ezek berezeltek, s lefújták a meccset.” A rendezők csak egy nappal a mérkőzés előtt engedtek be bennünket a Wembleybe, ám ez sem zavart minket. Hidegkuti már a 45. másodpercben a hálóba lőtt, s akkor sem ijedtünk meg, miután kiegyenlítettek a hazaiak. Úgy szétziláltuk őket, hogy azt sem tudták, hol lakik a jóisten. Csak szegény Grosicsnak fájdult meg a háta, amiért háromszor is a hálóba kellett visszanyúlnia a labdáért. És hogy a 6:3 hatása mennyire erős, ezt bizonyítja, hogy 1998-ban meghívott minket – Puskást, Hidegkutit, Grosicsot és engem – egy milliomos Torontóba, aki úgy kezdte a beszédét: 1953. november 25-én én is ott voltam a Wembley-ben – a pályán. Nézünk egymásra, vajon ki lehet ez az ember? Erre hozzáteszi: mint labdaszedő. Ő már erre is hallatlanul büszke, hogy labdaszedőként ott volt az évszázad mérkőzésén” – mesélte lapunknak Buzánszky Jenő, aki hozzátette, reméli, még egy ideig nem szólítja magához Gábriel arkangyal. Grosics Gyula: „Nem egyeztettem a kapuscseréről”„Nem volt megbeszélve, hogy kapuscsere lesz a végén. Ezért is haragudott rám többek között Sebes Gusztáv, mert soha nem egyeztettem vele, de minden olyan mérkőzésen cseréltem az utolsó 15-20 percben, amelyen biztos volt már a magyar csapat győzelme. Akkor még csak sérülés esetén lehetett kapust cserélni, hát el kellett játszani, mennyire fáj a vállam meg a könyököm... A meccs után amúgy a közös vacsorán ott volt egy kilencvenes éveiben járó bácsi, aki úgy kezdte a mondandóját: „Tisztelettel köszöntöm az Osztrák–Magyar Monarchia sportküldöttségét…” Életében nem látott valószínűleg futballmeccset. Oldalba bökték, megsúgták neki: „Sir, hát az Osztrák–Magyar Monarchia már 1919-ben megszűnt.” Nem zavartatta magát, de aztán már úgy mondta, kedves magyar küldöttség... A bankett után olyan köd volt, hogy kézen fogva araszoltunk az első metróállomásig – de kit érdekelt ez akkor? Boldogok voltunk, ez nem volt lényeges” – mesélte az évszázad mérkőzéséről Grosics Gyula az Új Szónak adott interjújában.  Szepesi György: „Biztos voltam benne, hogy győzünk”„Amikor a meccs reggelén lementem a Cumberland Hotel éttermébe, Sándor Csikar azzal fogadott: „Jézusom, Gyuri, elment a hangod!“ Na, több se kellett a csapatnak, Öcsi máris fújta, két tojássárgája cukorral, gyorsan bekanalazni. Aztán a többiek sorolták, hogy a nagymamájuk erre milyen receptet használ. A végén a pincérek őszinte döbbenetére 10 pohár cukros tojássárgáját kellett elfogyasztanom, de szívesen tettem, mert látszott, hogy ez is eltereli a fiúk figyelmét a nagy feszültségről. Én biztos voltam benne, hogy győzünk. Meg lehet nézni az akkori rádióújságot. Annyira biztosra mentem, hogy tíz nappal előtte betetettem a műsorba a délutáni közvetítés esti ismétlését. Nem terveztem el, mit fogok mondai, a mikrofon előtt jól tudtam rögtönözni. Az „All right, Mr. Wright!”-ot sem találtam ki előre. Imádom a humort, de nekem nincsen humorom. Kivéve, ha a mikrofon előtt álltam. Ott teljesen átalakultam. Transzba estem“ – mesélte a 6:3-ról a riporter Szepesi György Búcsú a mikrofontól c. könyvében.  Összeállította: Szabó Zoltán és Bőd Titanilla