15 évesen a felnőtt extraligában

Somorján hosszabb ideje azt a célt követik, hogy az extraligás együttesbe légiósok helyett fokozatosan saját nevelésű játékosokat építsenek be. A tapasztalatszerzésre persze nem a hétvégén rajtolt felsőházi rájátszás (lásd keretes írásunkat) az ideális terep, a kisebb játékerőt képviselő riválisok ellen azonban több fiatal is átes(het)ett a tűzkeresztségen. Az év vége előtt két 15 éves tehetség, Kovács Rebeka és Németh Emma Luca is bemutatkozott a felnőtt élvonalban, teljes szinkronban: előbb néhány másodpercre beálltak a rózsahegyiek ellen, hogy aztán a Young Angels és a trencséniek ellen már szűk 8-8 percet a pályán töltsenek.

Süti süti hátán

„Nagyon jó volt már az is, hogy a kispadon ott ülhettünk, mert megtapasztalhattuk, hogy a női kosárlabdában jóval nagyobb az agresszivitás, gyorsabb, fárasztóbb ott játszani. A rózsahegyiek ellen eléggé izgultunk, nem is akartunk igazán felmenni, de az a 8 másodperc pont arra volt jó, hogy lássuk, nincs mitől félnünk – idézte fel lapunknak a debütálás pillanatait Németh Emma Luca. – Eleinte nagy volt a változás, tanultuk a figurákat, és fejben is nagyon ott kellett lenni. De ahogy egyre több edzésen vagyunk együtt a nagycsapattal, sokat fejlődünk.”

Kovács Rebeka is bevallotta, maga sem hitte, hogy ilyen fiatalon nyolc percekre is lehetőségeket kapnak. „Fura volt, hogy 15 évesen a felnőtt extraligában játszhatok. Nem voltam biztos, hogy pályára léphetek, de megbíztak bennem, ami nagyon jólesett. Meg lehet szokni, hogy több ember nézett minket, mint az utánpótlás-bajnokságban, de kosarazás közben ezt úgyis ki kell kapcsolni” – mondta az Új Szónak Rebeka.

A bemutatkozásuk pedig a játékpercek oszlopán kívül is nyomot hagott a statisztikai lapon: mindketten szereztek 2-2 pontot a trencséniek ellen, így – némi szülői besegítéssel – sürgölődhettek a konyhában. Az első pontokért ugyanis süti az öltözői „taksa”, sőt, már az első, felnőttekkel való közös készülésért „cserébe” is vittek a lányok egy kis édességet a csapattársaknak.

Korán kezdték

Bár mindketten csak 15 évesek, elég komoly sportmúlttal rendelkeznek. „Még ovis koromban kezdtem kosárlabdázni, nagyon egyszerű ok miatt: ha nem akartam aludni, délután, ez volt a másik lehetőség, így éltem vele. Anyukám és keresztanyum is kosarazott, de sosem gondoltam és nem is terveztem, hogy ilyen komolyan megmaradok a sportágnál. Többször felmerült, hogy abbahagyom, mert mellette táncoltam is a Csali néptáncegyüttesben, de végül a sportot választottam. Igazából nem tudnék egy dolgot kiemelni, ami megfogott benne, de örülök neki, hogy itt kötöttem ki” – magyarázta Rebeka.

Emma Luca egy picivel később kezdett el pattogtatni. „Elsős korom óta játszom. Nagyapám kosarazott, így amikor egy nap felvetettem, hogy én is kipróbálnám, másnapra már ott állt az udvarunkban egy palánk” – mesélte Emma Luca.

1-es és 5-ös

Rebeka magas növésűként rögtön közvetlenül a palánk alá került. „Ott érzem magam otthon. Most 177 centi magas vagyok, de azért már pár centinél többre nem vágyom – tette hozzá csajosan, és azt sem tagadja, a 4-es, 5-ös poszt nem épp a finomodásról ismert a kosárlabdában. – Nemegyszer jöttem már le úgy a pályáról, hogy jaj, de fáj itt, jaj, de fáj ott, és gyakran vagyok tele kék foltokkal, de ez, a palánk alatti küzdelem a dolgom.”

Ebből a szempontból Emma Lucának könnyebb a dolga a szélen vagy osztogatóként – másrészt utóbbi talán a legtöbb felelősséggel járó poszt a sportágban. „Mivel nem vagyok magas, adott volt, hogy ezekben a pozíciókban játsszak. Igen, irányítóként rajtam múlik sok minden, ha hiba történik az akció elején, akkor már nehezen lesz belőle pontszerzés. De hozzá lehet szokni a felelősséghez. Nagyon kedvelem Stephen Curry játékát az NBA-ból, igyekszem tőle is tanulni.”

Gimis élsportolók

Rebeka és Emma Luca mindennapjai nemcsak a kosárpályán fonódtak össze, az iskolában is osztálytársak. A Madách Imre Gimnázium kvintósaiként – hagyományos, jelenléti oktatás mellett, nem a sportolók esetében megszokott individuális tantervet alkalmazva – komoly időmenedzselést igényel a részükről, hogy a heti ötszöri edzés és a bajnokik is beleférjenek az idejükbe.

„Az évek alatt hozzászoktam, hogy nincs igazán szabadidőm. De nagyon megszerettem a kosárlabdát. A kadettcsapatban is Suja Tímea, az extraligás edző irányít minket az új idénytől, így még hozzá kell szoknunk az új rendszerhez. De látni a fejlődést” – mondja Emma Luca, aki már most biztos benne, hogy majdani egyetemistaként is szeretne kosarazni.

Mivel Somorján jelenleg nincs U16-os csapat, a 15 évesek is az U17-es korosztály számára kiírt utánpótlás-bajnokságban szerepelnek, így érthetően övék a legfiatalabb csapat a ligában. De nem is a mostani idényben várnak tőlük jobb eredményeket. „Nyolc csapat szerepel a nyugati csoportban. Általában szombaton és vasárnap vannak a meccsek, aztán egy hét szabad következik. Mi, U17-esek szerdánként szoktunk a nőkkel együtt edzeni – avatott be a részletekbe Rebeka, aki korosztályában a csapatkapitányi feladatokat is ellátja. – A közeljövőben Kassán az U16-os válogatottal fogok készülni, ahol egy nemzetközi torna vár ránk. Remélem, továbbra is fejlődni fogok a játékban.”