Sosem múló fáradtság

Vannak olyanok, akik az évszakváltástól függetlenül akár hónapokig erőtlenségtől, gyengeségtől, fáradtságtól szenvednek, amit semmilyen kúra, vitamin vagy fitneszprogram nem képes csökkenteni. Ők krónikus fáradtság szindrómától szenvednek.

Valamennyien jól ismerjük a fáradtság lelki és testi tüneteit, a koncentrációkészség csökkenését, a lelassultságot, a lehangoltságot, az érdektelenséget, amely izomfáradtsággal, gyengeséggel, csökkent fizikai aktivitással és terhelhetőséggel párosulhat. Ösztönösen érezzük, hogy gyógyszerünk leginkább a pihenés volna, ám gyakran még az alvás sem lendít túl ezen az állapoton. Ha panaszaink hosszabb ideig, akár hetekig, hónapokig fennállnak, s az orvos semmiféle szervi okát nem találja tüneteinknek, akkor erősen gyanítható, hogy a krónikus fáradtság szindróma jeleit tapasztaljuk magunkon. Bár a tünetegyüttest több orvos már a múlt században leírta, csak 1988 óta tartja számon önálló kórképként a tudomány. Mivel a betegségekre jellemző objektív tünetek hiányoznak, s csak a páciens szubjektíven megélt panaszaira hagyatkozhat az orvos, ezért a kórkép, illetve tünetcsoport gyakorisága nehezen határozható meg pontosan. Sok esetben a krónikus fáradtság szindróma hirtelen kezdődik, mégpedig influenzaszerű vagy vírusfertőzésre hasonlító tünetekkel, ezért is gondolták úgy sokáig, hogy e betegség is fertőzés következménye. (Az esetek legalább harmadában a tünetcsoport kialakulása valóban egy fertőző betegséget követ.) Csakhogy ez esetben a fejfájás, hőemelkedés vagy láz, illetve az ízületi és izomfájdalom, s az azt kísérő fáradtság egy-két hét alatt elmúlik, míg a szindrómában a panaszok akár hat hónapig is fennállnak, illetve viszsza-visszatérnek. A betegség kialakulásának létezik lassú, alattomos változata is, amikor a kimerültség a vezető tünet, de a megannyi, nem túl jellegzetes panasz miatt „nem áll össze a kép”.

A gyanú jeleként értékelhető, ha megfelelő mennyiségű alvás és pihenés ellenére sem szűnik az állandó, kínzó fáradtság, a kellemetlen testi és lelki közérzet. Az orvosi kivizsgálás a szakma szabályait követve természetesen először a legnagyobb veszélyt jelentő megbetegedések után kutat a panaszok hátterében, hiszen a szindróma léte csak a sok negatív lelet és a beteg panaszai alapján mondható ki, amikor a szakember már minden mást kizárt. Ez nem könnyű feladat, hiszen a tünetek között jó pár olyan akad, ami más-más betegségre utal, például a klimaxra jellemző kellemetlenség, ízületi fájdalom, gyulladást jelző állandó hőemelkedés. Ráadásul a felmérések szerint a krónikus fáradtság szindrómához gyakrabban társulnak szorongásos, depressziós lelki tünetek, sőt allergiás panaszok.

Ugyanakkor a tünetcsoport a beteg életkilátásait nem veszélyezteti, a tünetek hosszú ideig fennállhatnak, de nem súlyosbodnak, s általában maguktól múlnak el, azaz a betegség spontán gyógyul. Az ismert adatok alapján az esetek felében nem is tér vissza. (n-a)