Rózsák tavaszi metszése

Ha a rózsákat hosszabbra metsszük, a tő rövidebb virágszárakat nevel, ezért a virágzás is korábban kezdődik. A túl rövid metszéssel viszont megfosztjuk a rózsáinkat a fás részekben tartalékolt tápanyagoktól. A vadhajtásokat tőből vágjuk ki. Aki nem tudja megkülönböztetni a vadhajtást a nemes sarjtól, jobb, ha megvárja, amíg a rózsatő kihajt. A hajtásokat a szem felett magasabb, az ellentétes oldalon alacsonyabb, ferde lappal várjuk. A metszés alsó széle a szemmel szemben lévő oldalra nézzen – 2 mm-rel magasabb legyen mint a szem magassága. A nagyobb sebeket sebkezelő balzsammal, vagy fémmentes festékkel kenjük be.

Remontáns rózsák: Ma már alig néhány fajta képviseli ezt a fajtacsoportot. Esetükben a hosszabb metszést válasszuk. Ezt a fajtacsoportot, 6–8 szemre (a Csallóközben 5–7, vagy még kevesebb szemre) metsszük.

Teahibridek, Floribunda rózsák: a hajtásokat általában 3–5 szemre vágjuk vissza, meszesebb csallóközi talajokon 3–4 szem is bevált. A gyengébb töveken és gyengébb növekedésű fajtákon 2–4 szemet hagyjunk. Az alacsonyabb fajtákon, pl. Bordure Rose csak könnyed metszést végzünk. Igyekszünk egy síkra metszeni, hogy a hajtáskor a rózsáink egyöntetűen nőjenek.

Polyantha rózsák. E fajtacsoportot alig metsszük. Vannak fajták, melyek hosszú, kiugró hajtásokon hozzák a virágzatot (pl. a Happy vagy az Anička stb.), itt 4–5 szemre vágjuk a főhajtást, a többit felére kurtítjuk.

Törpe, azaz mini rózsák; Ezeket alig metsszük. A hajtásokról, csak az elnyílott tavalyi ágak csúcsát távolítjuk el. Ez érvényes a mikro és mini alcsoportra is

Talajtakaró rózsák: ez a rózsacsoport nálunk alig ismert. A növekedési erény szerint három alcsoportra osztható:

– miniatűr növekedésű rózsák: Ezek alig 8–15 cm magas, 30–50 cm, szétterülő rózsák, ezeket nem kell megmetszeni.

– közepesen szétterülők: ezek a rózsák általában 15–25 cm magasak, szétterülők, 70–130 cm széles bokorral. A fő hajtásokat 50–60 cm-re kurtítjuk. A 3 évnél idősebb hajtásokat, tőből távolítjuk el.

– erős növekedésű rózsák: nagy növésű, 20–30 cm magas, erősen szétterülő, 140–180 cm széles rózsák. A fő hajtásokat 70–90 cm-re kurtítjuk.

A talajtakaró rózsák gyakran nevelnek felálló hajtásokat, ezeket leszorítjuk. Metszéskor a hajtásokon az utolsó meghagyott szem, talaj fele nézzen. A bokor erejéhez mérten, az erősebb töveken, 4–5 hajtást hagyunk meg, és azokat a fent említett módon kurtítjuk. A bokron, ha kevesebb az új hajtás, akkor a régi letermett karokon a virágnyeleket 2 szemre metsszük vissza. A talajtakaró rózsákat úgy is legyökereztethetjük, hogy a visszavágott hajtás végét, 10 cm mélyen a földbe szúrjuk, vagy a metszés előtt a tavaly levirágzott hajtásra 5 cm vastagon földet teszünk. Őszre jól fejlett gyökeres új növényeket nyerünk. Metszés után a hajtásokat csillag alakúra arányosan szétrakjuk.

Futó vagy kúszó rózsák: Ezeket általában támaszok, karók mellett, rózsaíveken, vagy kerítéseken neveljük. Ezért metszéskor vegyük figyelembe az adott lehetőségeket. Az ágakat legyezőszerűen kötjük le. A futórózsákat nem kell minden évben megmetszeni. Itt jól működik az önszabályozó mechanizmus, amely a körülményeknek megfelelően alakítja a bokrot. A futórózsák közvetlenül a fa mellett, érzékenyebbek a lisztharmatra, mint máshol. Ha mód van rá, húzzuk el a faltól a tartóvázat, és a fal, és a rózsa közé, magasabbra növő virágokat ültethetünk. Ezek a nyári forróságban mérsékelik az erős háttérsugárzást.

A futó rózsák két csoportra oszthatók:

– Az egyszer virágzó fajtákat tavasszal csak ritkítjuk, és a hosszú hajtásokat 1,5–2,5 m hosszúra szabjuk, majd lekötjük. Virágzás után a virágnyeleket egy-két szemre visszavágjuk. Hosszúra hagyott hajtások csúcsa, meszes talajon hajlamos a sárgulásra, ezért nem árt, ha megkurtítjuk.

– A többször nyíló futórózsák közé sorolhatók a remontáló futórózsák és a többi fajtacsoport futóalakja. Ezeket a rózsákat az első években nem, vagy alig metsszük, és a támaszhoz alakítjuk. A cél a támasz melletti nevelés, ezért a metszést és a lekötést a támasz alakja határozza meg. A hajtások lekötésekor számolni kell azzal is, hogy a hajtások tavasztól őszig megvastagodnak. Ezért csak laza lekötést alkalmazzunk.

A parkrózsákat is két csoportra oszthatjuk. Az egyszer virágzó fajtákat tavasszal csak ritkítjuk. Az erős és a nagy növésű rózsákat óvatosan kell metszeni, mert ezek a tövek a másodéves hajtásokon hozzák a virágokat. A többször nyíló rózsákon az első években rövid metszést végzünk. Később a hosszú alakító metszéssel irányítjuk a bokornövekedését. Ha gyengébb növekedésű fajtánk van, akkor elég a fagyos részek lemetszése.

A törzses rózsák esetében a tetszetős gömb alak vagy az egyenletesen lecsüngő korona kialakítása a cél. Ezt szabályos metszéssel érhetjük el. A hajtásokat 2–3 szemre metsszük vissza. Ha a korona „lyukas”, vagy „féloldalú”, azon az oldalon rövidebbre metsszük a szemeket, úgy, hogy a felső szemek, mindig a gyenge oldal felé álljanak. A lecsüngő koronájú alakoknál a hajtásokat csak megkurtítjuk, hogy a földtől legalább 30–40 cm-re végződjenek. A lecsüngő koronájú rózsákat, ha nem szeretnénk nagyon lerövidíteni, akkor egy ernyő alakú pergolával alátámaszthatjuk. A merevebb szárú kaszkád rózsákat úgy alakíthatjuk, hogy a zsenge hajtásokat nyáron lekötjük, így mindjárt a kellő alakot veszik fel.

Tavaszi metszéskor is dugványozhatuk. A jól fejlett egészséges hajtásokból, 20–254 cm hosszú dugványokat vágunk, legalább 4–5 egészséges szemmel. Az előkészített dugványokat sztimuláló oldatban áztatjuk, végül félárnyékos helyre dugványozzunk, majd félbe vágott műanyag palackkal letakarjuk. Dugványok földje mindig nedves legyen. A palackokat nyáron tűvel egy-két helyen kilyukaszthatjuk. Lehet, hogy nem lesz minden dugványból rózsa, de a sikerélmény minden kudarcért kárpótol.

A szerző rószanemesítő