Füst Milán, Máli néni - bemutató: 2024. január 18. -án a kassai Thália Színházban

A kassai Thália Színház 54. évadának második bérletes bemutatója egy különleges sorsú darab különleges előadása lesz. Füst Milán Máli néni című bohózata több, mint ötven évig lappangott, a szerző a harmincas évek elején írta és csak 1984-ben mutatták be. Paradox módon éppen ez csavaros francia típusú komédia hozta meg a komor, súlyos, veretes nyelvű drámáiról ismert szerzőnek, természetesen jóval a halála után, azt a színpadi sikert, amire egész életében áhítozott. Az előadás Czajlik József rendezésében, a dunaújvárosi Bartók Kamara Színház és a kassai Thália Színház koprodukciójában jött létre. Czajlik József 2019-től egyfajta polgári trilógiát hozott létre Dunaújvároson, az első Molnár Ferenc Üvegcipője volt, a második Barta Lajos Szerelem című darabja és most a Máli néni. Mindhárom darab a két világháború közötti időszakban játszódik és egyedi hangú, sokszor lírai hangulatú, sokszor abszurd humorú vígjáték, különleges tekintettel az erős női karakterekre. Az előadásban a címszerepet az Örkény Színház művésze Kerekes Éva játssza, a vezérigazgató szerepében pedig a dunaújvárosi színház igazgatója Őze Áron mutatkozik be.  Aki látta az ő emlékezetes, megejtő duettjüket a Szerelem című eladásban, az nem csodálkozik, hogy a Máli néni is nagyrészt rájuk épít. A főbb szerepekben Lax Judit, Varga Lívia, Ollé Erik és Jerger Balázs láthatók. A kisebb szerepekben pedig Szabadi Emőke, Holecskó Orsolya, Kiss Attila lépnek színpadra, gyerekszereplőként pedig Dubai Bertalan debütál. A dunaújvárosi bemutató szeptember 22-én volt. A kort egyedi szemlélettel megidéző díszletet és jelmezeket Őry Katalain tervezte. A rendezőasszisztens Palkó Panka volt.

Forgács Miklós dramaturg szavai a darabról:

Máli néni a szegény nagynéni kérni jött a gazdag rokonoktól, hogy meglegyen a mindennapi betevő rántott szelet, de amint körülnéz úgy látja itt neki kell segíteni. Segíteni kell Margit kisasszonynak, a szép titkárnőnek, akinek három férfi egyszerre udvarol és annyira nehéz bármelyiket is kikosarazni. Segítségre szorul Tilda is, aki egy nehéz helyzetbe került kedves barátnőjét próbálja kihúzni a csávából, annak törvénytelen kisfiát akarja elhelyezni és a nőt pedig a gyárba igyekszik beprotezsálni. Segítségére siet a három férfinak is, akik rajonganak Margit kisasszonyért és mindannyian egyre hevesebben és kétségbeesettebben próbálják elnyerni a szívét. Máli néni mindenkinek tanácsokat ad, mindent megold, soha nem jön zavarba, és ennek köszönhetően egyre bonyolódik a helyzet. Minden egyre zavarosabb, az összes szereplő egyre inkább elveszik a kusza, átláthatatlan bonyodalmakban.  Az egyre bolondosabbá váló bohózatban olyan kérdések merülnek fül, mint a nők helyzete a társadalomban, a mások elvárásainak való görcsös megfelelés, az erkölcs és erkölcstelenség nehezen kibogozható gubancai, hogyan válnak az ártatlan füllentések gigantikus hazugságokká, és hogy mennyire törékeny dolog az emberi méltóság. Talán tényleg az a legfontosabb, hogy összeáll a darab végére egy boldog család? Esetleg az, hogy mindenki elfogadja saját magát olyannak amilyen és ez segít mindent tisztábban látni? Vagy tényleg az a cél, hogy a végén ott zakatoljon a publikum fejében a kínzó kérdés, de akkor mégis ki kinek a kije?

Őze Áron gondolatai a darabról, a szerepéről és a két színház együttműködéséről:

Furcsa, bohózatnak álcázott keserédes füsti filozófia van ebben a darabban. Füst korának jellegzetes életérzése, a jócskán túlcsordult, kicsit hedonista hangulat, pontosabban a hedonizmus másnapossága köszön vissza belőle. Színészileg nagyon izgalmas, mert nem bohózatként kell fölfogni és játszani, de épp a szomorkásságát kell észrevenni, a felszín mögé kell pillantani, sok mély szintet rejt ez a szöveg, ki merem mondani az adott elrajzolt helyzetek, a bohócjelenetek mélylélektani rétegeket, fontos húsbavágó témákat kínálnak. A mi Málinkban a Vezérigazgatót játszom, egy kapuzárás előtti idősebb, de magát még férfinak érző alakot, akinek el kell fogadni, hogy már nem huszonnyolc éves hódító csávó, hanem valaki, akinek szerényen be kellene ereszteni magába a bölcsességet, a nevetséges kapkodás helyett. Szép íve van a szerepnek. A darab végére ide kell eljutni, a szelíd tudáshoz. Összeáll egy család, és ez az ő felelőssége.

Minden néző a maga életkora, neme, habitusa, tapasztalatai alapján talál benne saját szerepet. Amit le is oszthat magának. Széles társadalmi metszetet kínál az előadás. Szép tükröt fog mutatni az emberi természetről. A darab kifutása és végeredménye mégiscsak a család felé vezet, a családra mutat, ami egy olyan biztonság az életben, ami elementárisan fontos.

Regionális színház mindkettő és ez átír egy csomó mindent, főként a felelősség, a nézőinkhez való viszony szempontjából. Egyik színház sincs könnyű helyzetben, de Kassán színházat csinálni még nehezebb, a Bartók most erősebb, ami a működésének finanszírozását illeti. Ezért is jók ezek a koprodukciók, hogy tudunk segíteni, hogy a mi biztonságunkból adhatunk más színháznak. Nagy örömmel élem meg azt, hogy a nehezebb helyzetben lévő intézmények meríthetnek a mi helyzetünkből. Nagyon nagy kíváncsisággal várjuk a januári kassai ottlétünket, a várost, a színházat, a játékot.

Kerekes Éva így látta a szöveg és a folyamat kihívásait:

A darab verbális része adott egy plusz feladatot, ami talán első olvasásra nem feltétlenül derült ki. Nem lehet ezt a szöveget, ezeket a szituációkat olyan általánosan kezelni, mint amilyennek tűnnek. A kapcsolati összetartó szálakat sokkal mélyebbre kell ereszteni. Csakis úgy tud megélni ez a sok félreértés, amire a darab épít. Nekünk tisztázni kell mindent, hogy értsük a szöveget, hogy egyszer csak evidens legyen. Hosszabban tartott a megértés szakasza, mint általában. Furcsa logikai rendszert kellett színészileg megértenem és fölépítenem és megokolnom, amire nehezen állt rá az agyam. A szerepem fő iránya az a szándék, az a hajtóerő, hogy Máli nénit az emeli, ha teremt és a teremtésében mindenki más is tud emelkedni. Az a sok kör, amit végig kell neki járni és vele az érintetteknek is, azt szolgálja, hogy mindenki ehhez a szellemi feladathoz emelkedhessen, hogy rácsatlakozzon erre a logikai útra. A vége könnyed és magától értetődő kell, hogy legyen és ez maga lesz a humorforrás.

Mindig örülök az új találkozásoknak, főleg azoknak, amelyeket nem feltétlenül én kezdeményezek, hanem az élet osztja nekem. Azt hiszem mindenki megtalálta a csatlakozási pontokat, amiken keresztül közünk lett egymáshoz, emberileg és a szerep szerint is. A játék, az mindenütt játék, a bolygó minden pontján. A nyelv is közös és az öröm is. Ebben nincs különbség. Az egymás felé fordulás és a kíváncsiság kölcsönös volt.

Az előadást élménynek szánjuk. Felemelő élménynek. Talán sok olyan pillanat történhet ebben az előadásban, ami valaki számára megvilágítja a még sötétben lévő utat, talán lehet egy ébresztő hatása az öröm útján.

Lax Judit, aki Margit kisasszonyt játssza az eladásban, így látta a munkát:

A darab első olvasása után nagy káosz voltam a fejemben, kavargott minden. Ami elsőre izgalmas volt az a Margit és Tilda viszonya, és a köztük lévő markáns különbség, mennyire más ez a két nő, más hangulat lengi körül őket, az elején ez volt a fogódzóm. (Margitot én, Tildát Varga Lívia játssza). Mindenki küzd a füstmiláni nyelvezettel, én is, de olvasás közben elfogadtam teljesen, bohózati humorforrásként kezeltem, behúzott, vitt, sodort magával, aztán amikor fölraktuk a színpadra, na akkor ütközött ki, hogy úristen ez milyen nehéz. Kifinomultan, finomságokból akartam fogalmazni, nem feledve a bohózati jelleget. De kifakadni is lehet nem teljesen realisztikusan. Meg akartam mutatni ennek a nőnek a könnyedebb, lágyabb oldalát és ez megadja a helyzetek humorát is. Margit tudja mit akar, de mégis felmerülnek dilemmák, hiszen a maga módján mindhárom lovagja szimpatikus neki, kedveli őket, lát lehetőségeket, de mégis a helyén kezeli a dolgokat. Meg az nem rossz, ha az ember azt érzi kívánatos és szeretik. Margitban van egy megfelelési kényszer, hogy eleget tegyen minden elvárásnak, nem akar senkit megbántani, nem akarja, hogy csalódjanak benne, és ezért gabalyodnak össze a dolgok, elnyújt bizonyos döntéseket.

Szerintem a fantasztikus színészek remek alakításai miatt kell látni ezt az előadást. Természetesen a kollégákra gondolok. Mindenki a maximumig megy, mindenki elmegy a falig. Nagyon jó alkotóenergiák szabadultak föl, mindenki nagyon akarja csinálni, mindenki belead apait-anyait.