„Az 1980-as évek első felében városrendezés címen lebontották az utcánkat, és elvették a házakhoz tartozó kerteket is, ahol állítólag egészségügyi intézményt kezdtek építeni, de azóta sem fejezték be. Jelenleg csak romhalmaz van a helyén. A házak helye is üresen áll, benőtte a gaz.
„Az 1980-as évek első felében városrendezés címen lebontották az utcánkat, és elvették a házakhoz tartozó kerteket is, ahol állítólag egészségügyi intézményt kezdtek építeni, de azóta sem fejezték be. Jelenleg csak romhalmaz van a helyén. A házak helye is üresen áll, benőtte a gaz. Bennünket az akkori törvények és árak szerint fizettek ki. A földért talán 30 fillért adtak négyzetméterenként. 2004 tavaszán felkeresett a városi hivatal két alkalmazottja, hogy volna vevő a volt kertünkben álló romhalmazra, hajlandó volnék-e eladni? Kiderült: a telek a mai napig a nevemen van, ugyanúgy a szomszédok telkei is.
Azt szeretném kérdezni, ha akkor kártalanítottak bennünket, az új földtörvény értelmében követelhetjük-e a föld mostani árát? És ha már semmilyen dokumentumunk nincs, hol kezdhetjük el az intézkedést?“
Jelige: Kártalanítás
Az ingatlanok, épületek és földterületek közérdekben történő kisajátítása a 80-as években – ugyanúgy ahogy ma is -, az 50/1976 T. t. számú építési törvény (§§108-116) értelmében történt. Az előírás természetesen időközben számtalanszor változott, de alapszabályai ugyanazok maradtak. A leírt esetben is kisajátítás történhetett, amikor is az álam a saját céljai érdekében elvette a tulajdonosoktól az ingatlant, s ezért jelképes kártérítést fizetett. Az akkor érvényes törvény szerint ezeket az ingatlanokat a tulajdonos akkor kérhette vissza az államtól, ha azokat a kisajátítástól számított két éven belül nem használták fel az eredeti célra. A visszaigénylést pedig a két év letelte után legkésőbb három hónapon belül kellett indítványozni. Egy 1992-es törvénymódosítás értelmében egy ideig lehetőség volt arra, hogy a két év letelte után az ilyen ingatlanok esetében bármennyi idő elteltével kérni lehessen a kisajátítás megszüntetését. Egy későbbi módosítás azonban ezt a rendelkezést eltörölte, és a jelenleg érvényben lévő építési törvény szerint a 2 év letelte után további 2 évig lehet indítványozni a kisajátítás eltörlését. A jelenlegi törvény előnye a 80-as években hatályos változattal szemben az, hogy a tulajdonosnak fizetendő kártérítés nagyságát a kisajátított ingatlanok szakértő által megállapított piaci értékéből számítják ki.
A fent leírt esetben elsősorban azt kell tisztázni, hogy jelenleg a hivatalos nyilvántartás szerint kinek a tulajdonában vannak a szóban forgó ingatlanok. Ha sem a tulajdonlapok, sem pedig a parcella számát nem tudja, de azt igen, hogy melyik kataszterben vannak az ingatlanok, akkor az lesz a legegyszerűbb, ha személyesen megy be az illetékes telekkönyvi hivatalba és megkérdezi, hogy milyen ingatlanok szerepelnek az Ön nevén az adott kataszterben. Ha kiderül, hogy az ingatlanok nincsenek az Ön nevén, hanem valóban ki lettek sajátítva, akkor ma már sajnos semmit nem lehet tenni, nem követelheti az államtól, hogy adja azokat vissza, vagy fizessen Önnek kártérítést. A leírtak alapján azonban valószínűbb, hogy a kisajátítás nem lett bejegyezve a telekkönyvi nyilvántartásba. Ez azt jelentené, hogy az összes ingatlan vagy egy része jelenleg is az Ön tulajdonában van. Ha ez ténylegesen így van, akkor az ingatlanokkal szabadon rendelkezhet, bárkinek eladhatja. Ebből a szempontból nem számít, hogy annak idején a kisajátítás jogcímén kaptak kártérítés-e vagy sem, egyszerűen úgy kell tekinteni, mintha a kisajátítás soha nem történt volna meg, hiszen a tulajdonjog mindig is az Öné volt.
Gulyás Éva ügyvéd
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.