Virrasztás a II. világháború hősi halottaiért és civil áldozataiért

Gyertyagyújtással és virrasztással emlékeztek a doni katasztrófa 74. évfordulóján azokra a magyar katonákra és civil áldozatokra, akik a II. világháborúban vesztették életüket.

Párkány

A rendezvény szervezői – a Limes- Anavum Regionális Honismereti Társulás és a párkányi városi művelődési központ – szombaton 16 és 22 óra között meleg teával és forralt borral várták a párkányi világháborús emlékműnél az emlékezőket. Az eseményen a Limes-Anavum Társulás nevében Bréda Tivadar hadisírkutató köszöntötte a jelenlevőket. Beszédet mondott Szabó Eugen, Párkány polgármestere és Illésfalvi Péter hadtörténész is. A virrasztáson az Oroszkai Hadtörténeti Múzeum hagyományőrzői álltak díszőrséget.

Máig tisztázatlan, hogy 1943 januárjában, a doni áttörés napjaiban a kétszázezer főt számláló magyar hadseregből pontosan hányan haltak meg, tűntek el vagy estek hadifogságba, de mintegy 120 ezer magyar katona soha nem tért vissza családjához. Szinte nincs is olyan család, amelynek felmenői között ne lenne hősi halott vagy a háborúban eltűnt hozzátartozó. Az egykori Esztergom vármegye Párkányi járásából is több ezer honvédet és munkaszolgálatost vittek a Don-kanyarhoz. A Limes-Anavum Regionális Honismereti Társulás tagjai 31 településről 1444 hősi halott nevét gyűjtötték össze, akik idegen földben, jelöletlen sírban nyugszanak. Nevük felkerült arra a hatalmas vászonra, mely az egykori Párkányi járás hősi halottainak nevét őrzi.

„Akik ottmaradtak, azokra nemes egyszerűséggel azt szoktuk mondani, hogy hősi halált haltak a hazáért. Persze kérdezhetik azt, hogy miként lehet a hazáért hősi halált halni távol az otthontól – kétezer kilométerre keletre innen, idegen érdekekért –, de az a helyzet, hogy azokat az emberet, akiknek neve ott sorakozik azon a textílián, nem kérdezte meg senki. Őket a haza küldte el, és a haza parancsára haltak meg. Nekik nem volt lehetőségük feltenni a kérdést, hogy mindez erkölcsileg helyes-e, hogy Magyarországnak részt kell-e venni ebben a háborúban. Megkapták a behívóparancsot, annak engedelmeskedtek. Megtették, amit meg lehetett tenni, sőt annál sokkal, de sokkal többet. A hősi halál kérdése nem attól függ, hogy erkölcsileg helyes volt-e a magyar honvédek által vívott háború, nem attól függ, hogy Magyarország elveszítette vagy megnyerte ezt a háborút, hanem a helytállástól tehetjük függővé. Ezek az emberek többszörösen megtették azt, amit tőlük elvárt a haza” – mondta Illésfalvi Péter hadtörténész.

A Limes-Anavum Regionális Honismereti Társulás ezentúl január 12-én, a hősök napján több helyszínen is szeretne megemlékezni a magyar hadtörténet egyik leggyászosabb napjáról, amikor a Don-kanyarnál a szovjet csapatok megkezdték a támadást a magyar királyi 2. honvéd hadsereg állásai ellen.