VIDEÓ: Gondolatébresztő érsekújvári emlékezés Márai Sándorra

Az igazságot kereső Márai Sándor emlékműsorban kitértek a jeles személyiség életútjára és életművére, a vendéglátó intézmény nevében Kovačic Gizella, a családi könyvtár részlegvezetője üdvözölte az irodalomkedvelőket.

Márai és a foci

Drančík Mária a hétfői rendezvény egyik szervezőjeként elmondta, eredetileg 2020-ban tartották volna az emlékműsort Érsekújvárban, mert akkor lett volna Márai születésének 120. évfordulója, de a járványhelyzet miatt nem volt rá lehetőség. Az estét Márai alkotásokból vett idézetekkel, részletekkel gazdagították, ezeket tardoskeddi fiatalok adták elő. Mivel Drančík Mária felolvasott egy részletet kedvenc könyvéből, az Egy futballfüggő naplójából, Gazdag József kedves anekdotával ajándékozta meg a közönséget Márai egyik frappáns, nem túl hízelgő definíciójával a fociról. „Átmenet a kocsmai verekedés és a pubertásos futási inger között, ezt írta naplójába, amikor a fiával sétált, és láttak a nápolyi kikötőben egy focimeccset” – mondta Gazdag József, még mielőtt kitért volna a további részletekre. „Nem Márai az egyetlen, akit ilyen közel érzek az írók közül, mert akár Kosztolányit, vagy Franz Kafkát is lehetne említeni, de Márait talán azzal érzem közelebbnek, hogy ő is kassai volt, ő is óvárosi volt Kassán mint én, ez adott egy ilyen különös rokonság érzetet az elejétől. Az ember részben azért olvas folyamatosan az élete során, mert mankókat keres. Mankókat a világnézete számára, meg egyáltalán túlélni a mindennapokat. Számomra Márai egy ilyen nagyon erős mankó, akihez mindig vissza lehet térni, és nem a regényíró Márai, hanem a naplóíró Márai az, akinek én nagyon sokat köszönhetek, mert sok mindenen túllendíti az embert” – tette hozzá Gazdag József.

Márai és Kassa

Jitka Rožňová javaslatára címszavak segítségével gördültek át Márai életútján, és az első ilyen címszó Kassa volt. „Márai fiatal felnőttkoráig volt csak Kassán, de annyira meghatározó volt számára az indulás és Kassa, hogy aztán bárhová került később – lett légyen az Párizs, Németország, Budapest, vagy az emigráció évtizedei, amikor Olaszországban és az Egyesült Államokban élt több mint negyven évig –, de mindent Kassához viszonyított. Ez nagyon szépen visszaköszönt az írásaiban, hogy bármerre járt a világban, mindig azokat az otthonos jeleket kereste, amiket Kassán megtapasztalt” – egészítette ki az elmondottakat Gazdag József. Kitért arra, hogy volt idő, amikor a Kassai Napló húszezres példányszámban jelent meg, aminek a vasárnapi kulturális melléklete egy Nyugat folyóirat volt kicsiben, ahová első közlésre adott verseket József Attila, vagy Kosztolányi. Márai fiatalon Párizsból a Kassai Naplónak és a Kassai Újságnak is írt. Még egy visszacsatolással élt Gazdag József Kassához. „Budapesthez nem volt olyan viszonyulása Márainak, mint Kassához. Nagyon ritkán megy át Márai ilyen szentimentális nosztalgiázóvá a naplóiban, de amikor átmegy, akkor ezek kassai szimbolikájú bejegyzések. Számára Kassa a magyar Kassát jelentette. Van egy olyan bejegyzése, hogy a hetvenes években vonattal utaztak a feleségével Olaszországban, és egy cseh illető volt a kupébeli szomszédjuk, aki Košiceként említette a várost. Összenéztek Lolával, és fel is függesztették onnantól fogva vele a beszélgetést. Amikor kap egy színes fényképalbumot ugyanilyen Košice felirattal, felháborodik azon, hogy elhallgatják a város magyar múltját. Azt is egy öregkori naplójában írja, hogy az emlékeiről faggatják és azt válaszolja: Kassa egy európai város volt”.

Márai és a családja

Ennek a szellemiekben gazdag polgári városnak egyik kiemelkedő személyisége volt Márai édesapja, Grosschmid Géza ügyvéd, politikus. Az előadó szerint Márai egy helyütt úgy jellemzi édesapját, hogy az a típusú úriember, aki egyszerre volt konzervatív és liberális, akinek az adott szava, kézfogása többet jelentett egy pecsétes szerződésnél. „Amikor azt észlelte, hogy a négy gyermeke közül a két fiú inkább művészi életpálya felé kacsingat, azt mondta: Nem bánom, ha pojácát csináltok magatokból, de ne az én nevem alatt. A családi legendárium így magyarázza, hogy Sándor emiatt vette fel a Márai nevet, és Géza Radványi néven vált világhírű rendezővé, a Valahol Európában című film rendezőjeként ismert” – tette hozzá Gazdag József, majd a teljesség kedvéért azt is elmondta, Márai nehéz természetű volt, emberkerülő, hihetetlenül szigorú és sokat követelt a társas érintkezés során, nagyon kevés barátja volt. Az előadó utalt arra, hogy Márai ismert naplóíró volt, 18 kötetben, több mint 8 ezer oldalon jelent meg a Naplója, a szenzációs naplósorozatban a világot értelmezi.

Lola naplója

Az emlékezés során megtudtuk, a felesége naplója ellenben feljegyzések sorozata a mindennapokról, súlyos anyagi gondjaikról, történetek arról, hogyan nézett ki a család élete. Márai 1923-ban vette feleségül a zsidó származású Matzner Lolát, akivel élete végéig együtt maradt. 1948-ban elhagyták Magyarországot, Márai 48 éves, felesége 49 éves ekkor, Svájc érintésével Nápolyba kerülnek. Az előadó mesélt arról is, hogy száműzetésük első karácsonyán a neje rokonai érkeztek látogatóba, erre Márai olyan mérges lett, hogy napokra elment hazulról. A futballmérkőzésekről továbbra is szó esett az érsekújvári találkozón, mert amikor 1970-ben Márai kórházba került, mert összeesett egy kávézóban, Salernoban egy közkórházban ápolták négy hétig. „A naplójában plasztikus leírást ad egy közkórházról, ahol tíznél is több szobatársa volt, és hétvégenként minden szobatársához bejött az egész rokonság teljes pereputtyal, rádióval, és hallgatták az olasz meccsközvetítéseket, amit Márai infernális lármaként jellemzett. Hogy ne érje szó a ház elejét, amikor az olaszok 1970-ben világbajnoki döntőt játszottak, megnéztek ők is futballmérkőzéseket tévében. Hajnalban ugyanis arra ébredtek, hogy autók tülkölnek, karneváli forgatag van az utcákon meccs idején” – részletezte Gazdag József. Jitka kérésére külön fejezetben emlékeztek Márai utolsó éveire. Mindkettejük hamvait kérésükre egy hajóról az óceánba szórták. Lola 1986 januárjában hunyt el, Márai 1989 februárjában San Diegóban egy pisztollyal véget vetett az életének.

Gondolatébresztő emlékezés volt az érsekújvári előadás és felolvasóest, számos címszó mentén. Több, a tavaszi szünidőt már élvező pedagógussal is találkoztunk a könyvtárban. Többen is úgy érezték, izgalmas és tartalmas időtöltés lesz ismét a kezükbe venni Márai könyveit, naplóját, vagy Lola naplóját. A közönség már most nagy szeretettel várja Gazdag József, Márai életét összefoglaló könyvének megjelenését.