Vidéki kúriák különös örökösei

Az ügy érdekessége, hogy követelésüket mindkét esetben az állítólagos grófi sarjak özvegyei jelentették be. A nagysurányi Zerafín Pečimúth özvegye azt állította, hogy férje Forgách Károly grófnak az egyik cselédlánnyal folytatott titkos viszonyából született fia volt, és ezt a halálos ágyán vallotta be. Az ugyancsak nagysurányi Rudolf Tvrdoň szintén a halála előtt árulta el, hogy kék vér csörgedezik az ereiben – édesanyja, Károlyi Lajos gróf konyháján dolgozott, és amíg hites férje a háborúban volt, addig intim kapcsolatba került a gróf úrral.

A két özvegy egy lévai ügyvédnő, Beáta Hilvertová közvetítésével apasági keresetet nyújtott be a Lévai Járási Bíróságra, ahol mindkét ügy Eva Koczánovához került. A bírónő a volt uradalmi kocsisok vallomásai alapján, akik arról számoltak be, hogy tanúi voltak a gróf urak és a cselédlányok légyottjainak, mindkét esetben elismerte az apaságot. Az erről szóló határozat alapján pedig az özvegyek joggal tarthattak igényt a több száz hektáros birtokokra.

Már a földhivatalban intézkedtek, amikor Károlyi gróf törvényes örököse, a Svájcban élő Károlyi Lajos a szlovák főügyészséghez fordult panasszal, az pedig vizsgálatot rendelt el az ügyben. Forgách gróf hagyatékával kapcsolatban a tótmegyeri birtokon gazdálkodó Állami Erdőkezelő Vállalat kért felülvizsgálatot, és így derült ki, hogy a bírósági aktákból eltűnt a gróf apaságát elismerő határozat. A helyén egy elutasító határozatot találtak, ezért felmerült a gyanú, hogy a bírónő később hamisította azt. Az ügyészségi vizsgálat során az is kiderült, hogy az érvényes családjogi törvények alapján nem ismerhette volna el a bírónő a grófok apaságát, a kérelmezők anyakönyvi kivonatában ugyanis az anyák törvényes férje szerepel apaként.

A bírónő büntetőjogi felelősségrevonását az ügyet vizsgáló korrupcióellenes hivatal még 2006 végén követelte, az alkotmánybíróság idén júniusban adta a beleegyezését, és augusztusban vádat is emeltek ellene – ennek ellenére még mindig dolgozik. Az igazságügyi miniszter nem vonta meg tőle hivatása gyakorlásának a jogát, ezért épp úgy kapja az ügyeket, mint öszszes többi kollégája. A Nyitrai Kerületi Bíróság szóvivője, Lenka Drahošová szerint ugyanis az ártatlanság vélelmének elve szerint járnak el.

Az igazságügyi minisztériumban is érdeklődtünk az eset iránt és a sajtóosztály munkatársától, Jana Révayovától megtudtuk, hogy a miniszter bekérette a főügyésztől az ügy aktáját áttanulmányozásra. „Ezt az aktát a mai napig nem kaptuk meg. Az igazságügyi minisztérium azért választotta ezt az eljárást, mert a múltban többször is előfordult, hogy egy bírótól megvontuk a hivatása gyakorlásának jogát, majd később a bíróság felmentette őt, és a minisztérium több millió koronát volt kénytelen kártérítésként kifizetni. Štefan Harabin igazságügyi miniszter áttanulmányozza az aktát és csak utána dönt, mit tegyen” – áll a minisztérium állásfoglalásában. Vagyis a szaktárca lassúsága mögött óvatosság húzódik meg.

A szövevényes ügyben tovább folytatódik a rendőrségi vizsgálat is, mert felmerült a gyanú, hogy az özvegyeket félrevezették. Milena Tvrdoňová még tavasszal feljelentést tett az örökség intézésében közvetítői szerepet vállaló Marek Sýkora és az ügy jogi részét intéző lévai ügyvédnő, Beáta Hilvertová ellen, mert ő soha nem kérte azt, hogy férjét ismerjék el Károlyi gróf fiaként. Az ügyvédnő egyébként azt állítja, hogy az özvegyekkel soha nem is találkozott, a grófi apaság elismerésére vonatkozó kérelmeket Sýkora juttatta el hozzá, és neki nem volt oka kételkedni az aláírások hitelességében. Marek Sýkora ezzel szemben azt mondja, ő csak segíteni akart az özvegyeknek, hogy visszaszerezzék az államtól jogos tulajdonukat. A döntés joga viszont a bírónőé, aki ha tévedett, akkor ez csakis az ő hibája.