Veszélyeztetett felszín alatti világörökség

A szennyezés következtében zavarossá, ihatatlanná vált az ivóvízSomogyi Tibor felvétele „Röntgenszem kellene ahhoz, hogy tudjuk, mi mindent rejt e föld” – mondogatta a karszt mészkőplatóit szemlélve egykori természetrajztanárom – mellesleg elkötelezett barlangkutató –, s bizony igaza volt.

A karszt sok tekintetben különleges – például szerkezete miatt. Mint a szivacs, engedi át az évmilliók során kialakult, több száz méter vastag mészkőtakaró a felszínre hulló vizet, s a föld mélyében és felszínén kialakult táj, illetve annak növény- és állatvilága is egyedülálló. Az erdőssztyepp jellegű növénytársulások, az átlagosnál melegebb klíma, a barlangászok által több ezerre becsült barlang, szakadék, zsomboly, illetve víznyelő kiváló életkörülményeket biztosít az itt élő több száz állatfajnak – a barlangok vaksi ászkáitól a bajszos sármányig. Az országban élő huszonhat bőregérfajtából huszonöt megtalálható itt; egyebek közt a déli patkósorrú denevér, amely Európa-szerte ritkaságnak számít.

A karszt barlangjainak egy része az őskorban lakott volt; a Domica-cseppkőbarlangban például a bükki kultúra emberei telepedtek meg, számtalan nyomot hagyva maguk után. A fennmaradt tárgyi leletek, pontosabban azok töredékei, valamint az életmódra utaló jelek alapján a közelmúltban filmre vitték, miképpen is élhetett a Domica- és az Aggteleki-barlang lakója. Az alkotást a barlangi szezon kezdetétől a Domica-cseppkőbarlang belépőcsarnokában újonnan kialakított multimédiás oktatóteremben tekintheti meg a nagyérdemű. Hogy milyen sikere lesz az őskori filmnek, egyelőre talány.

A jelhagyásnál maradva: e téren ugyancsak kitett magáért a jelenkor embere is. Például az alig több mint másfél évtizede letűnt rendszer gondolkodó embere mérgező vegyi anyagokkal pakolta meg a karszt barlangjainak, zsombolyainak némelyikét.

Egy lépéssel közelebb

Kísértet járja be a karszt barlangjait, a kommunizmus kísértete – kívánkozik ide a poén kedvéért, ám annyi pozitív kezdeményezésnek lehettünk tanúi a közelmúltban e tájon, hogy ezt most kihagyom.

A mészkőfennsíkokon korábban intenzív mezőgazdálkodás folyt, szövetkezeti csordák, nyájak lege-lésztek mindenfelé, traktorok törték fel a három éve nemzeti parkká nyilvánított terület földjét. Mivel a lehető legnagyobb hektárhozam elérése akkortájt fontosabb volt a környezet védelménél, műtrágyával „biztatták” a földeket – a fölöslegessé vált vegyszereket pedig nemes egyszerűséggel a karszt zsombolyaiban helyezték el, mert ott nem voltak szem előtt. De használták a természetes hasadékokat dögtemetőnek is, beledobálva az állati tetemeket.

Arra, hogy mindez a száz-százötven méter magas fennsíkok lábánál felszínre törő források vizébe kerülhet, első ízben 1980–81-ben figyeltek fel a hatóságok. A különben kiváló minőségű ivóvíz ihatatlanná, zavarossá vált, és több megbetegedést is észleltek a környező falvakban. Ekkor vált szemponttá a vízforrások védelme.

Az ország barlangjait felügyelő, liptószentmiklósi székhelyű Szlovákiai Barlangok Igazgatósága önkéntes barlangászok bevonásával is folyamatosan ellenőrzi a feltárt és feltáratlan barlangok tisztaságát. A közelmúltban számos, nem kis költséggel megvalósított akciót kezdeményeztek, melyek célja éppen a karsztvíz tisztaságának megőrzése volt. A részletekbe Gaál Lajos, a Szlovákiai Barlangok Igazgatósága rimaszombati részlegének igazgatója avatott be.

„A barlangokban található hulladékra, illetve a szennyeződésre a barlangász őrszolgálat hívta fel az igazgatóság figyelmét – mondja. – Munkatársaink mintát vettek a barlangok vizéből, illetve az itt felgyülemlett talajból, és valóban kimutatták, hogy mérgező anyagokat tartalmaz. Ezt követően a terv kidolgozása, majd a versenypályázat kiírása következett, és 2005. október elsején a kiválasztott cég munkához látott. A Szilicei-fennsík három zsombolyából, illetve szakadékából – az Ikri-zsombolyból, a Fonottságból és a szilicei Csengőlyukból – összesen 84 tonna szennyezett talajt emeltek ki, ami emberfölötti teljesítmény. A munkálatokat részben kézzel, részben pedig emelőszerkezetekkel végezték, és november 16-án fejezték be. A beruházás több mint hárommillió koronát emésztett fel.”

Barlangban, zsombolyban az orvosság

Mi mindent tartalmazott a jó gömöri föld, és mi került a felszínre?

Elsősorban műtrágyaszármazékok, valamint állat-egészségügyi gyógyszerek maradékai, melyekkel a munkálatokban részt vevők több tucatnyi zsákot töltöttek meg. A talaj egyebek közt a megengedettnél nagyobb minőségű arzént, higanyt, ólmot, fenolt, poliaromatikus szénhidrátokat, antracént, pirént, flór-antént, naftalént és egyéb klórhidrátot, illetve kőolajszármazékokat tartalmazott.

„A szennyeződés mértékét nagyon nehéz meghatározni, hiszen ezeket a zsombolyokba folyó esővíz évtizedek óta mosta a mélyebb rétegekbe – fűzi hozzá Gaál doktor. – A karszt a folyóvölgyek kavicsos hordalékával ellentétben nem szűri meg a vizet, így a mérgező anyagok is szabadabban áramlanak. A csapadéktól függ, milyen mértékben oldja ki ezeket, és ez határozza meg azt is, hogy belekerülnek-e a barlangok, illetve a mészkőplatók lábánál eredő források vizébe.”

Csapadékból bőven hullott e télen; a kérdés az, mi mindent hoz a felszínre tavasszal az elolvadt és a karsztba szivárgó hólé? Avatott barlangászok szerint még néhány évre való kiemelendő hulladék és szennyeződés található a karszt barlangjaiban, zsombolyaiban. Míg lenn van, időzített bomba, mely évtizedek óta ketyeg.