Védett és ritka. Ne bántsuk!

Valóban ez a magyar neve, mivel Aldrovandi neves botanikusról nevezték el. Nem csoda, hogy népi neve nem ismeretes, mivel csak a hatvanas években fedezték fel jelenlétét Felső-Bodrogköz néhány sekély mocsarában, Királyhelmec környékén.

Egy apró, gyökértelen, tehát lebegő vízi hínárról van szó, amely közvetlenül a vízfelszín alatt él. Néha virágzik is, de az apró szirmok, amelyek kinyúlnak a víz fölé, elég jelentéktelenek. Érdekessége a leveleiben rejlik. Ha nagyítóval, vagy netalán mikroszkóppal megfigyeljük ezeket a furcsa alakú leveleket, azonnal feltűnik, hogy kitárt csapdára hasonlítanak. És valóban, arra szolgálnak, hogy velük apró vízi állatkákat – dafniát (vízibolhát), ciklopszokat stb. fogjon. Érintésre az inger 0,09 másodperc alatt működésbe hozza a „mozgató mechanizmust”, és a csapda 0,2 másodperc alatt bezáródik. A zsákmányt nem mechanikusan öli meg – erre egyébként egyetlen ún. „húsevő” növény sem képes – hanem emésztőnedveivel (enzimekkel) felbontja és értékesíti a fehérjéket.

Ez a különleges táplálkozási mód – amely csak kiegészítő – hisz levélzöldje, azaz klorofilja is van – azért alakult ki, mert olyan közegben él, ahol kevés a lehetőség a nitrogén felvételére, és ezt az állati fehérjékből kénytelen pótolni.

Az egész Alföldön – Magyarországot, Romániát és Szerbiát is beleértve – eddig csak a Felső-Bodrogközben találták meg a botanikusok.

Akváriumban vagy kerti medencében nem érdemes – és nem is szabad – szaporítani, mert védett, és mert különleges kémhatású és lágyságú vizet igényel, amit mesterséges körülmények között nem tudunk biztosítani.

Debreceni torma (Armoracia macrocarpa)

Az előbbi növényhez képest ez már régóta ismert, hisz sokaknak feltűnt, hogy a gyökere – ellentétben a közönséges tormával – alig, vagy egyáltalán nem csípős. ĺgy sokan édes tormának, vagy – élőhelye után – vízi tormának is nevezik. Valóban, elsősorban a tocsogós helyeket vagy vízpartokat kedveli. A másik alaki különbség abban van, hogy míg a közönséges torma terméstokjában 4 mag van, a debreceni torma 10 magot produkál.

Ennek a növénynek az értéke abban rejlik, hogy az ún. „bennszülött” (szaknyelven: endemikus) fajok közé tartozik, mivel az egész világon csak az Alföld keleti peremén található.

Ezért is védeni kell lelőhelyeit, és védettsége miatt – gyökerének nincs élvezeti értéke – ne bántsuk!