Varázslatos érzés

Az adventi időszak nem csupán a napok visszaszámlálásáról szólt, hanem arról a varázslatos érzésről is, amely gyermekkoromban minden reggel izgalommal töltött el. Az illatok keveredése, a közös nevetések és a mesék olvasása során éreztem, hogy valami különleges készül. Emlékszem, hogyan nézegettem a szobámból az ablakon kívüli hóesést, és hogyan vágyakoztam a karácsonyfa csillogására és az áhított ajándékokra.

A mobiltelefonok térnyerésével leszoktunk a képeslapok írásáról, és hozzászoktunk ahhoz, hogy a fényfüzérek egyre több utcát és fát öleltek körül, és ekkor egyre inkább úgy éreztem, hogy a karácsony nem csupán az ünnepi díszletekről szól, hanem azokról az értékekről is, amelyeket évről évre tanít nekünk. Szeretet, összetartozás, barátság – ezek az ajándékok a legfontosabbak, melyeket megoszthatunk egymással.

A karácsony lehetőséget ad arra is, hogy egy kicsit megálljunk, elgondolkodjunk az elmúlt éven, és hálát adjunk mindazért, amink van. Ekkor válik igazán jelentőségteljessé, hogy egymásra figyelünk, hogy az apró örömöket is értékelni tudjuk. A frissen sült bejgli illatával, a forró csokoládéval és a közös díszítéssel nem csupán az otthonunk, hanem a szívünk is díszbe öltözik.

A karácsonyfa fénye köré gyűlve, együtt énekelve emlékezzünk arra, hogy a legszebb ajándékok nem mindig az ajándékcsomagokban rejlenek. Az időt, amit egymásra szánunk, a beszélgetéseket, a közös élményeket sosem lehet megfizetni. Ezzel az üzenettel közeledjünk hát a karácsonyhoz: nyissunk meg a szívünket, osztogassuk a szeretetet, és éljük meg a varázslatot, amit ez az időszak magával hoz.

Higgyünk abban, hogy ez a tél helyetti hosszú őszutó – egy meghatározhatatlan évszak vég nélküli hétköznapokkal és egyre szaporodó feladatokkal – is tartogathat számunkra csodákat. Mert a karácsony nem csupán egy nap, hanem egy érzés, és ha ezt tápláljuk, örömmel és reménnyel telve érkezhet el hozzánk.

Ing. Párkány Antónia, a Szenczi Molnár Albert Alapiskola igazgatóhelyettese