Valódi értékek a semmi közepén

Eddig ugyanis azt hittem, hogy a Bodrogköznél lepusztultabb és elmaradottabb vidék nemigen létezik Szlovákiában. Ám felül kellett vizsgálnom eddigi álláspontomat, mert minél északabbra jutottam, annál szembetűnőbb volt a szegénység. Az út hepehupás, kátyúktól foltozott, a forgalom is egyre gyérebb, ipari termelésnek pedig nyomát sem láttam. Azt tudtam, hogy a hegyes, zord éghajlatú vidéken dús termőföldekre nem számíthatok, ám itt még a lakóházak körüli konyhakertek is hiányoztak. Ha a ruszin nyelvű helységnévtáblák mellett nem lettek volna ott a szlovák feliratok, joggal gondolhattam volna, hogy áttévedtem a szomszédos Ukrajnába. A látottak alapján már bánni kezdtem, hogy rászántam magam az útra, mert félő volt, a híres Warhol-múzeumban sem találok majd mást, mint egy-két másolatot, újságkivágások és fényképfelvételek közé állítva. Mezőlaborcra érve pedig szinte már biztos voltam abban, hogy balsejtelmeim beigazolódnak. A város a hatvanas-hetvenes évek szocialista realista stílusában épült településeinek jól ismert képét mutatja, s ha voltak is kétségeim afelől, hogy itt bizony néhány évtizede megállt az idő, a főtéren álló vörös csillaggal díszített emlékmű látványa végképp eloszlatta azokat.

Aztán a múzeumba lépve azt hittem, újabb időutazáson vagyok túl. Huszonegyedik századbeli, modern belső tér, színes Warhol-aláírást stilizáló neonfelirat, többnyelvű tájékoztatók valamint mosolygós alkalmazottak fogadtak. Kicsit várnom kellett, míg találtak valakit, aki körbevezet, mert épp nagy munkában voltak. James Blazej Dziak, az Amerikában élő szlovák kortárs képzőművész kiállítását készítették elő, illetve az aznap este bemutatandó rockmusical szervezésén dolgoztak. Ám néhány perc elteltével már Martin Cubjak, egy fiatal művészettörténész-hallgató szakszerű magyarázatait hallgatva sétáltunk a múzeumban. Az idegenvezető először a létesítmény történetét mondta el. A mezőlaborci Warhol-múzeumot 1991-ben nyitották meg, megalapításához és működéséhez az amerikai Andy Warhol Alapítvány nyújtott segítséget. A pop-art királyának testvérbátyjai, Paul és John Warhola is segítettek, sőt az alapítvány meghatározatlan időre több mint tíz eredeti Warhol művet bocsátott a múzeum rendelkezésére. A színvonalas és minden igényt kielégítő létesítményben Andy Warhol életútjáról is tájékoztattak.

A világhírű művész Andrew Warhola néven 1928. augusztus 6-án született Pittsburgban. Szülei 1913-ban a közeli Mikováról vándoroltak ki Amerikába. Apja bányász volt, korán meghalt, így az édesanyjának csak nagy nélkülözések árán sikerült a három fiúgyermeket fölnevelnie. Andy 1949-ben végezte el a pittsburgi Carnegie Institute of Technologyt, majd nevet változtatott és New Yorkba kötözött, ahol a Vouge, a Seventeen és a The New Yorker magazinnál dolgozott grafikusként. Nagyon hamar elismerték művészetét, néhány év alatt hihetetlen népszerűségre tett szert. Warhol életére és munkásságára nagy hatást gyakorolt az édesanyja, akivel annak haláláig egy háztartásban élt. Az aszexuális, neurotikus zavarokkal és egyéb betegségekkel küszködő művészt egy Valery Solanas nevű feminista 1968-ban megpróbálta megölni, ám a merényletet szerencsésen túlélte. A hihetetlenül gazdag és sikeres művész a saját fukarságának áldozata lett. 1987-ben egy egyszerű epeműtétet kellett rajta végrehajtani. Bár a legnevesebb klinikák versenyeztek azért, hogy ők végezhessék el a műtétet, ő mégis egy névtelen és olcsó külvárosi kórház mellett döntött. A beavatkozás után fellépő komplikációk következtében február 22-én meghalt. Egy évvel később a New York-i Sotherby aukciós ház a műveinek egy részét már 25 millió dollárért árverezte el, a hagyatékát kezelő alapítvány pedig jelenleg mintegy 700 millió dollárra becsült vagyon felett rendelkezik.

Miközben a beszámolót hallgattuk, az eredeti Warhol-művek mellett megtekinthettük a művész fényképezőgépét, ruháit és kéziratait, a családi fényképeket, a szitanyomatokat és sok más relikviát. Megtudhattuk azt is, hogy a tárlatot nemcsak hazaiak látogatják, de Európa különböző országaiból és a tengeren túlról is érkeznek érdeklődők. A mezőlaborci múzeum már csak azért is kuriózumnak számít, mert a világon csak itt, valamint Pittsburgban van ilyen. A múzeumlátogatás után Michal Byckoval, a létesítmény egyik alapítójával és kurátorával beszélgettem, aki elmondta, hogy már az intézmény megalapítása sem volt zökkenőmentes. Andy Warhol Szlovákiában élő hozzátartozói semmit sem tudtak világhírű rokonukról, ezért a hazaküldött rajzait és terveit egyszerűen kidobták a szemétbe. A hivatalok értetlenségével is meg kellett küzdeniük. Bár az amerikai alapítvány szívesen segítette volna a létesítményt, az erre a célra eredetileg kiszemelt régi posta épületét hosszú évek elteltével sem voltak képesek renoválni. A múzeumot később a helyi kultúrház épületében sikerült elhelyezni, ám a gondjaik ezzel még nem oldódtak meg. Mivel az épület a város tulajdonában volt, önálló pályázatokat nemigen dolgozhattak ki. „Mi, ruszinok mostoha gyerekei vagyunk a szlovák államnak. Míg huszadrendű művészkék tárlataira milliós támogatásokat adnak, az Andy Warhol-múzeum mindössze 80 ezer koronát kapott a Pro Slovákiától. A működésre az idén 2,7 millió koronát adtak, bár már a kilencvenes években is évi 4 millióra lett volna szükségünk. Évente harminc kulturális és zenei rendezvényünk van, és könyveket is kiadunk. Most egy koronáért megkaptuk az épület egy részének tulajdonjogát, ám a fűtési rendszert és a tetőt is renoválnunk kellene. Ha esik, a víz a milliós értékekkel teli kiállítótermeinkbe csorog be. Rossz rágondolni, hogy mi történne, ha ezt az alapítvány képviselői látnák. Az Eperjes Megyei Önkormányzattól ígértek 3,5 milliót, de kíváncsi vagyok, megkapjuk-e valaha. Pályáztunk a régiófejlesztési minisztériumhoz is, ám formai hibára hivatkozva egy koronát sem adtak. Az illetékesek úgy gondolják, ha az amerikaiak támogatnak minket, akkor nekünk nincsenek anyagi gondjaink. Ám ez azért nem igaz, mert ők konkrét kulturális rendezvényekre és kiadványokra adnak pénzt, és nem a fűtési költségek fedezésére.” Hazafelé autózva azon gondolkodtam, hogy ha ez a múzeum bárhol másutt volna Európában valószínűleg egy egész régió profitálna belőle. Warhol-relikviákat, Warhol-albumokat és Warhol-trikókat árusítanának úton-útfélen. Kirándulásokat szerveznének a művész családjának szülőfalujába, és egymást érnék a tárlatok, a fesztiválok, a zenei rendezvények, a filmvetítések. A különben csodaszép, de szegény vidék lakói munkát találhatnának, az isten háta mögötti település pedig zarándokhellyé válhatna. Van erre példa világszerte sok száz, sok ezer. Igaz, Kelet-Szlovákiában egyetlen ilyenről sem tudok...