Túszszabadítás naponta kétszer

Kézbe lehetett venni a pisztolyokat. A Press jelvényt viselő kolléga például a szimpatikus, duplatáras kilencest mustrálja. Vajon mire gondolhatott közben? Somogyi Tibor felvételeiA sokak által végigizgult, ám nyilvánosan cikinek tartott akciófilmek a fegyverkereskedőket külvárosi bárok hátsó traktusában üzletelő, tarra borotvált hústornyokkal őrzött gonosz emberekként mutatják be. Ezt a sztereotípiát el kell oszlatnunk. A hazai fegyverkereskedők kedves, jó modorú emberek, akiket komoly állami apparátus ellenőriz, és bármikor készségesen állnak a sajtó rendelkezésére. Termékeiket pedig olyan haditechnikai kiállításokon mutatják be, mint például a Trencsénben kétévente megrendezésre kerülő IDEE (International Defence Equipment Exhibition). Idén a kiállításra május 5. és 8. között került sor. A fegyvermustrát Juraj Liška védelmi miniszter nyitotta meg Rudolf Schuster köztársasági elnök társaságában. Schuster ugyan megszemlélte a pavilonokat, de a sajtó munkatársaival nem nagyon akart szóba elegyedni. Mindegy, azt a kis id#t már kihúzzuk valahogy... A miniszter sem mondott túl érdekeseket. Mindkettejüknél érdekfeszítőbb volt azonban az Albatrosok triójának légi bemutatója. A 13 050 négyzetméter alapterületű kiállításra idén 147 cég hozta el nem minden esetben halált osztó termékeit. Csehország, Dánia, Franciaország, Izrael, Németország, Lengyelország, Oroszország, Szlovénia, Svájc, Svédország, Olaszország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is képviseltette magát; összesen 81 külföldi és 66 hazai cég állította ki termékeit.

Újra együtt a csehekkel

Az IDEE a Brünnben tartott IDET testvérrendezvénye. „Az egyik évben Brünnben, a következő évben pedig Trencsénben találkozunk” – tudom meg Karel Torntól, a cseh kiállítás topmenedzserétől. „Erről nincs semmiféle írásos megegyezés. Megegyeztünk, hogy ez így lesz, kezet fogtunk, és azóta ez így működik, és remélem, még nagyon soká így fog működni” – villantja fel a fegyverkereskedők közti üzletelési módit a menedzser. Oldřich Hlavička, a cseh védelmi minisztérium képviselője az IDEE-t az egyik legfontosabb európai hadiipari kiállításnak tartja. „Alkalom ez arra, hogy a két ország megint közelebb kerülhessen egymáshoz. Együtt vagyunk az EU-ban, együtt vagyunk a NATO-ban, remélem, a hadiipar terén pedig a két ország szétválása után sem szakadtak meg teljesen a kapcsolatok, bár gyengültek. Remélem, a jövőben tovább erősödnek majd” – mondja. Csehországban egyébként mintegy 135 cég foglalkozik fegyver és hadianyag előállításával, így ez az iparág meghatározó szegmense a cseh gazdaságnak. A hadiiparban ugyanis hatalmas pénzek forognak. A kiállítókkal beszélgetve úgy vettem ki, a hadiipari cégek médiastratégiája valamelyest megváltozott. Azt hangsúlyozzák, hogy a kis létszámú profi hadseregeknek profi módon kell felfegyverkezniük. Ezt pedig úgy érhetik el, ha megvásárolják a cégek általában nem olcsó csúcstechnikáját. Mert minek sok száz emberrel őriztetni a határt, ha termokamerákkal is lehet. És ha már észlelték a határsértést, nem kell olyan ásatag módszerekhez folyamodni, mint a kutyás üldözés. Hisz ha egy hőérzékelőt erősítenek egy helikopter aljára, azzal ugyanúgy megtalálják a határsértőket.

Egy fogadáson, díszegyenruhás katonatisztek és öltönyös fegyverkereskedők közt szerencsés módon összeakadok Jiří Hynekkel, a Csehországi Fegyvergyártók Szövetségének elnökével. Hynek szerint nem szabad megelégedni azzal, hogy a két ország kölcsönösen fegyverzetet és hadianyagot ad el egymásnak. Közös projektekre van szükség, különösen az elektronika, a kommunikáció és a szolgáltatások területén. A kiállítás keretén belül sor került a Visegrádi Négyek tanácskozására is. Hynek még ezt megelőzően mondta el lapunknak, a Mi-24-es helikopterek modernizációs projektjének bukása után szkeptikus a V4-es együttműködéssel kapcsolatban. Inkább a kétoldalú tárgyalásokra kell helyezni a hangsúlyt, és tovább kell bővíteni az együttműködést, például Romániával vagy Bulgáriával, mondja.

Ejtőernyős ugrás fél méterről

Kommandósok „túszszabadítás” közben A VIP- és sajtópavilonból kikeveredve fegyverropogás fogad. A kiállítás részét képező gyakorlótéren kommandósok tartanak bemutatót. Egy fontos személyt szállító BMW elé bevág egy Škoda Favorit, és megkísérli elrabolni a fontos személyt. Élesben a Közjogi Méltóságokat Védő Hivatal kötelékébe tartozó sofőr gázt adna, és elsodorná. Ezzel azonban elrontaná a bemutatót figyelő népes gyereksereg örömét. ĺgy fékez, és megvárja, hogy a festett arcú katonák szabadítsák ki szorult helyzetéből. Az SA 58 V-s gépkarabéllyal felszerelt legények érkeznek is minden irányból, helikopteres támogatással, hogy kiszabadítsák a fontos embert, és ártalmatlanná tegyék a gonosz terrorista bácsikat. A nyitott tribünön helyet foglaló közönség tombol, a gyerekek önfeledten ujjonganak. Eddig legfeljebb ha televízióban láttak hasonlót. A katonák meg épp hogy csak meghajolni nem jönnek ki a bemutató után. A szervezők láthatóan mindent megtesznek azért, hogy az 500 koronás belépőt kifizető látogatók jól érezzék magukat, a túszszabadítást naponta kétszer is bemutatják. A két bemutató között a nézők között sétáló harcosok egyike elmondja, örülnek a négynapos fesztiválnak, mely színesíti az unalmas kaszárnyai életet, ráadásul csajok is vannak. Bár nem tudom, a zöld-feketére festett arc mennyire menő a hölgyek körében.

Az egyik pavilon sarkában nagy a tolongás. Itt az ejtőernyős ugrást lehet gyakorolni. Nem toronyból, hanem szimulátoron. A bátor jelentkező eligazgatja magán a hevedereket, majd felvesz egy maszkot, mely olyan vizuális élményt garantál, mintha ejtőernyővel ugrana. Az ejtőernyő kioldását követő iszonyú rántást és a földre érkező manővert leszámítva tényleg minden olyan, mint az igazi. A fiatalember küzd erősen, bár nem tudom, hogy a feladat vagy az őt figyelő tömeg miatt gyöngyözik-e homloka. A „földet érés” után megtapsoljuk.

A Zbrojovka standjánál szintén sokan nézelődnek. A nagy múltú, sport-, vadász-, önvédelmi és precíziós fegyvereket gyártó cég pultjánál ugyanis kézbe lehet venni az általuk gyártott pisztolyokat. Egy Press jelvényt viselő kolléga szimpatikus, duplatáras kilencest tart a kezében. Gyermeki önfeledtséggel forgatja, szinte simogatja a tekintetével. Vajon kire vagy mire gondolhat közben? Magam is megmarkolok egy 45-ös mordályt. A filmeken látott mozdulattal felhúzom. De mivel a tárban nincs golyó, a szán hátul marad. Kétségbeesetten nézek az eladóra. Ő viszont egy szerzetes nyugalmával magyarázza el, mit kell tenni ilyen helyzetben. Gondolom, el#ttem már tömegek jártak ugyanígy... A cég egy mesterlövészpuskát is kiállít, mellyel bárki becélozhatja a büfében ülő vendégeket. Elnézem a komoly katonatiszteket, az izzadó tenyerű suhancokat, az unokáikat vezető nagyapákat, a vihogó csitriket, amint arcukon kéjes vigyorral befognak a célkeresztbe egy mit sem sejtő söröző vendéget. Hiába, ez a közeg kihozza az emberből a lelke mélyén lakó állatot.

Az egyik pavilon emeletén az egyik izraeli kiállító levegő-föld és föld-levegő rakétákat mutat be. A rakétafej elejében elhelyezett kamerán az irányító nyomon tudja követni az útvonalát, és a vezérsíkok segítségével korrigálni tud a röppályán. Vajon melyik típussal lőhették ki Jaszin sejket, töprengek. Mellettem egy kisfiú meghatottan simogatja az egyik rakétát. Űrhajó, mondja mosolyogva nagypapájának.

Zuzana a legszebb

Természetesen a kiállítás igazi „nagyágyúi” (a szó összes lehetséges értelmében) a pavilonokon kívül kaptak helyet. Például Zuzana, a kiállítás legszebb darabja. Zuzana egy 155 milliméter kaliberű önjáró löveg. A második helyen a hozzá való gyakorlótöltény végzett. Az érdeklődők felküzdhették magukat egy lépcsőn, mely egyébként nem szériatartozék, és beülhettek a lövész helyére. Ugyanúgy bemászhattak különböző kerekes és lánctalpas páncélozott csapatszállító járművekbe, beállhattak a gépágyú- és géppuskaállásokba. Számomra meglepő volt, hogy a hölgy látogatók milyen intenzív érdeklődéssel fordultak a legkevésbé sem nőies gépezetek felé. Vagy a harceszközöket bemutató katonáknak szólt az érdeklődésük?

Božena sem rossz

Zuzanán kívül egy másik hölgy, Božena is felkeltette a látogatók figyelmét. Boženába nem lehet beülni, ugyanis nincs kabinja. Božena távirányítású jármű, melyet aknák hatástalanítására használnak. Elindítják az aknamezőn, az elöl forgó láncok felrobbantják a gyalogsági aknákat, miközben a gépet és a hidraulikát egy pajzs védi. És ha felrobbanna, legfeljebb egy méregdrága jármű veszett kárba. Félelmetes volt, ahogy a láncait rázó szörnyeteg a nézők felé közelített. Szerencsére irányítója időben megállította.

Kiállították a hazai hadiipar büszkeségét, az Aligátort is. Ne az agresszív kétéltű idomított változatára tessék gondolni. Az Aligátor egy szlovákiai fejlesztésű, könnyű, páncélozott kétéltű jármű, melyre a külföld is felfigyelt már. A terepjárót 7146 köbcentis motor hajtja, melynek teljesítménye 146 kW. A hatfokozatú sebességváltóval ellátott, négykerék-meghajtásos 5,7 tonnás gép 120 km/h sebességgel képes száguldani, miközben tereptől függően 22-30 litert fogyaszt. A vízen 7 km/h sebességgel közlekedik. A járműből külön változatot gyártanak a rendőrségnek, de van egy aknakereső verzió is az utászok számára. És természetesen parancsnoki modell, extrákkal. Kivárom a soromat, és én is beleülök az egyikbe. Kicsit szűk, a pedálok lenyomásához is némileg nagyobb energiát kell kifejteni, mint egy személykocsiban. De a műszerfal full extrás, nem is beszélve a hátulra beépített számítógépes rendszerről.

Persze, amit mi, egyenruhátlanok, és a fegyverbizniszben nem utazók látunk, láthatunk, az csak a felszín. Ez a kiállítás – ahogy a kísérőprogramok is mutatták – igazából egy szűk szakmai réteget szólít meg. A trencséniek mindent megtettek, hogy vidám családi programot varázsoljanak belőle. Ez vélhetően sikerült. Az utolsó nap már csak 150 koronáért árulták a belépőt – fiatalok és idősebbek, babakocsit toló anyukák és apukák, katonaidejükre emlékező nyugdíjasok sétáltak a harcjárművek között. A felszín alatt viszont komoly küzdelem folyik, melyről jobb, ha fogalmunk sincs.