Több sebből vérzik a hazai szőlészeti ágazat

Szigorú eredetvizsgálat és -védelem, a külföldről behozott mustok és borok mennyiségének nyilvántartása és bejelentésének következetesebb ellenőrzése, a hazai, minőségi szőlőt termesztő borászok és a hazai szőlőből készült borok állami támogatása, valamint a borszaküzletekben a csapolt és folyó borok árusításának betiltása. Ezeket a fő pontokat tartalmazza a Magyar Közösség Pártjának készülő törvénymódosító javaslata, amelyet a párkányi régió neves borászainak, szőlészeinek jelenlétében ismertettek. 

Külföldit hazaiként

A javasolt öt pontban semmi rendkívüli nincs, mert a Szlovákiától jóval fejlettebb bor- és szőlőkultúrájú nyugat-európai országokban évtizedek óta hasonlóan támogatják a szőlészeket és a borászokat az Európai Unióban. Itt az ideje, hogy a méltányosság elve alapján a hazai szőlőtermesztők és borászok is hasonló védelemben részesüljenek – fogalmazott Farkas Iván, az MKP szakpolitikusa. Farkas szerint azért van szükség sürgős törvénymódosításra, mert a helyzet a szőlészeti ágazatban tarthatatlan. A rendkívül alacsony szőlőfelvásárlási ár, a sokszor részben külföldről származó szőlőből és mustból készült, de belföldiként eladott borok, az országba behozott must és kétes minőségű nedűk dömpingje, és ezzel összefüggésben a minőségi hazai szőlő termesztésének egyre nagyobb előállítási költségei pont azokat a szőlészeket sújtják, akik rajtuk kívül álló okok miatt, kétszeres hátránnyal kénytelenek piacképesek maradni, pedig országosan is a legkiválóbb szőlőt termesztik az Érsekújvár–Zselíz–Pár-kány háromszögben. 

A huszonkettes csapdája 

Becse József, a muzslai régió egyik legtapasztaltabb szőlésze és borásza elmondta, hogy a számtalan piactorzító hatás miatt arra kényszerül, hogy egyre nagyobb mennyiségben termeljen minőségi szőlőt a talpon maradás érdekében. Csakhogy, ez a jelenlegi viszonyok között tarthatatlan, a szőlőnél alapszabály, hogy minél többet termel valaki, a minőség egyre silányabb lesz, ezért optimalizálnia és korlátoznia kell a terméshozam nagyságát. Ha pedig ragaszkodik a minőséghez, akkor a kötött terméshozamnál nemhogy a munkásait nem tudja megfizetni (plusz géppark, üzemanyag, agrotechnika, vegyszerek stb,), hanem még a saját költségeit sem fedezi, előbb-utóbb feladni kényszerül a szőlészkedést. Becse József, aki a Szlovákiai Szőlőtermesztők Érdekvédelmi Társulásának alapító tagja is, elmondta, az utóbbi húsz évben volt olyan esztendő, amikor a minőségi szőlőt kilónként 85–90 centért is el tudta adni, ma már a 70 centet sem adják meg érte. Sőt, már a hatvancentes árnál is kinevetik a felvásárlók, közben hatvan centnél is veszteséges a minőségi hazai szőlő termesztése. A helyzet azoknak kedvez, akik óriási mennyiségben hozzák be a sokszor bevizsgálatlan, eredetigazolás nélküli mustot, bort és a szőlőt, majd ezeket hazai szőlőfajtákhoz keverve, illetve hazai borokkal házasítva már hazai borokként adják el a piacon. Nem beszélve arról, amikor a termelő még a kiváló szőlője után járó pénznek is bottal ütheti a nyomát. 

Szigorúbb eredetvizsgálat

Becse József szerint szigorítani kellene a hazai kereskedelemben piacra kerülő és Szlovákiában előállított borok eredetvizsgálatát is. Mert rengeteg az olyan úgymond hazai bor, ami valójában kisebb-nagyobb mértékben külföldi mustból, borból készül, minőségében pedig sokszor gyengébb, mint a valóban hazai bor. Ez így a borvásárlók megtévesztése is. A borász szerint létezik olyan műszer – amelyet Csehországban is alkalmaznak –, amely a bor víztartalma alapján ki tudja mutatni, hogy mennyi benne a bolgár, a moldáviai vagy a hazai víz. „A szőlőnek ugyanis van víztartalma, még ha sokan tagadják is. A gép pontosan ki tudja ezt mutatniˮ– mondta Becse József. 

Csak termelőtől 

Bolya Szabolcs, az MKP érsekújvári járási elnöke szerint a párt azt is javasolni fogja a szaktárcának és a kormánynak, hogy a törvénymódosításban tiltsák be a folyó és csapolt borok borszaküzletekben történő árusítását, mert ez jelenleg szintén visszaélésekre ad lehetőséget. Folyó és csapolt bort csak termelőnél, pincészetekben lehessen venni. Farkas Iván hangsúlyozta, nem a szabad piac és kereskedelem ellen szólnak, és nem védővámot akarnak, de a külföldről dömpingszerűen behozott, alacsony belépő áron értékesített, tisztázatlan eredetű mustok, nedűk esetében következetesebb mennyiségi nyilvántartás és beléptetési ellenőrzés kell, mert ez így most drasztikusan rombolja a hazai, minőségi szőlőt előállító vállalkozások piaci esélyeit. Farkas szerint kétfajta állami támogatást tudnak elképzelni. Az egyik, hogy a minőségi szőlőt termesztő hazai borászok kilónként minimum 30 cent állami támogatásban részesüljenek, a másik, hogy az állam a valóban hazai, minőségi bort palackozó borászokat is támogassa. Ez utóbbinál vagy anyagilag, vagy erős marketingtámogatással és termékelhelyezéssel az üzletláncokban is. 

Tudatos vásárló 

Palik László peszektergenyei borász megállapította, hogy míg neki a bortörvény értelmében és a Minőségi Ellenőrzési Hivatal (ÚKSUP) előírásai szerint pontosan meg van szabva, és ellenőrzik is, hogy hány kiló minőségi szőlőfajtából hány liter minőségi bort állíthat elő, addig egyáltalán nem tudni, hogy ez hogyan működik a külföldről behozott boroknál. „Több mint harminc évvel ezelőtt 475 szőlőtőkéről tudtam húszezer koronát produkálni. A munkabéremet nem számítva, majdnem a fele tiszta haszon volt. Tizenöt hektáron kezdtem szőlőt művelni, de mivel minőséget akartam, ezért hektáronként hatvan mázsáról harminc mázsára redukáltam a hozamot. Erről a területről 2008-ban szüreteltem szűztermést, de sajnos a belőle palackozott bor eladhatatlan, mert nem vagyok hajlandó minőségi bort 2 euró körüli áron értékesíteni. Egyáltalán, az a bor, amit 1 euró 20 centért árusítanak, az szerintem csalás. Mára oda jutottunk, hogy a minőségi szőlőt termő tizenöt hektárom veszteséges és egyre ráfizetésesebb. Kénytelen voltam a minőségből engedni, viszont a munka, a költség nem lett kevesebbˮ – taglalta Palik László. A borász hozzátette, hogy míg tapasztalatai szerint az osztrák vagy német vásárló nemhogy bort, de bioteméket sem vesz mást, csak hazait, és külföldit csak akkor, ha már hazai nincs a választékban, nálunk ez pont fordítva működik. Nálunk a vásárló eleve a nyugatit, a külföldit veszi, mert azt hiszi, az jobb. Főleg, ha még olcsóbb is. Szerinte hiányzik a tudatos vásárlói hozzáállás is, ezt viszont nem lehet kierőszakolni. 

Drágább vegyszerek

Zalaba József muzslai borász ehhez még annyit fűzött hozzá, nálunk Szlovákiában átlag kétszer drágábbak a szőlészetben használt vegyszerek és permetek is, mint például Magyarországon vagy Ausztriában. Ugyanakkor a hazai szőlészek ehhez nehezen jutnak hozzá a két szomszédos államban, mert ez regisztrációhoz kötött. „Ezért is nagyobbak a mi termesztési költségeink. Mi ahhoz tartjuk magunkat, hogy egytőkényi szőlőből 1 liter jó minőségű bor készülhetˮ – mondta Zalaba József. 
Az MKP a szőlészek és borászok érdekeit védő törvénymódosításról a mezőgazdasági miniszterrel és az OĽaNO kormánypárttal is tárgyalni fog, céljuk, hogy már január elsejétől életbe lépjen a módosítás.