Tiszacsernyőn végre otthonra találnak a romák

Súlyos lakásgondokkal küszködnek a tiszacsernyői romák, Damoklész kardjaként lóg a fejük fölött a kilakoltatás veszélye. Két választási időszak kellett hozzá, hogy Németh Klára polgármester végre megkapja a hőn áhított tulajdonlapot, mely lehetővé teszi az azonnali továbblépést.

„A város előző vezetése akkor kezdett foglalkozni az épületvásárlással, amikor egy koronáért meg lehetett venni az állami tulajdonban levő vasúti szakmunkásképző kollégium épületét, melyben a város szociális lakásokat szándékozott kialakítani. Állítólag csupán egy aláírás hiányzott ahhoz, hogy megvalósuljon az elképzelés, de véget ért a választási időszak, és az elképzelésekből semmi sem lett” – meséli Németh Klára.

Az 1998-as választások után az újdonsült polgármester ott folytatta, ahol elődje abbahagyta.

„Véleményem szerint, ha Tiszacsernyőn megoldjuk a romagondokat, megoldjuk a város ezzel kapcsolatos gondjait is. Ezért több képviselőtársam a romák szószólójának tart, amiért persze nem haragszom, sőt, vállalom. S bár nekem is egy választási időszakba tellett, mire végére jártam a dolognak, de most már fellélegezhetünk. Kezünkben az épület tulajdonlapja, melyet tíz koronáért kaptunk meg, s ez feljogosít arra, hogy belátásunk szerint rendelkezzünk az objektummal. Igaz, az évek során tovább romlott az állaga, legalább egyszer annyiba fog kerülni a felújítása, de állami támogatással meg tudjuk oldani a tatarozást.”

A romaközösség vezetése többször kérte az MKP politikusait, segítsenek a lakásgondok megoldásában, azért is, mivel az 1998-as választások előtt az akkori Roma Kereszténydemokrata Mozgalom együttműködési szerződést írt alá a Magyar Koalíció Pártjával. Sajnos, az ígéretekből semmi sem lett.

„Legutóbb a múlt év karácsonya előtt találkoztunk Csáky Pál miniszterelnök-helyettessel Királyhelmecen, ahol újból felvetettük lakásgondjainkat, hiszen a helyzet tarthatatlanná vált számunkra, a kilakoltatás veszélye fenyegetett bennünket. Akkor Csáky úr megígérte, hogy közbenjár az ügy meggyorsítása érdekében, amely szerinte a pénzügyminisztériumban akadt el” – nyilatkozta Balogh Bertalan a romaközösség nevében. „A lakásgondok nemcsak Tiszacsernyőre jellemzőek térségünkben, hanem Királyhelmecre és Nagykaposra is” – összegezte a romaképviselő.

Balogh Bertalan nem akart hinni a fülének, amikor a polgármester asszony elmondta neki, kezében az épület tulajdonlapja. „Berti szívén viseli a helyi romaközösség gondjait, kár, hogy társai közül egyesek akadályozzák igyekezetében és kétségbe vonják munkája eredményességét. Holott a többi roma, akiket beválasztottak az önkormányzat egyes bizottságaiba, már az ülésekre sem jár, miközben Bertivel rendszeresen konzultálok és megbeszélek minden lépést, mielőtt döntenék ” – mondta a polgármester.

A sok és hosszan tartó utánajárást azt okozta, hogy megváltozott az a törvény, amely korábban lehetővé tette, hogy az állami tulajdonban levő ingatlanokat egy koronáért megvehessék. Arra viszont nem volt pénze a városnak, hogy piaci áron vegye meg az épületet.

Az időközben módosított törvény azonban már lehetővé tette, hogy a közlekedési minisztériumtól, valamint a vasúti-szakmunkásképzőtől tíz koronáért kapják meg a kollégium épületét. A mintegy húszmilliós felújítási költségek nyolcvan százalékát az Állami Lakásfejlesztési Alapból kapják, a maradék húsz százalékot minden család, amelynek kiutalnak egy-egy lakást, saját munkájával „termeli meg”. A kétemeletes épületben 36 család és közel kétszáz személy kap szociális szükséglakást. Minden család kap egy helyiséget. Az épület felújítását persze minél előbb szeretnék elkezdeni, hogy még a tél beállta előtt beszerelhessék az ablakokat és az ajtókat, bevezethessék a gázt.

A tiszacsernyői romáknak nemcsak lakásgondokkal, hanem megélhetési problémákkal is küszködnek. A hajdan „szárazföldi kikötőnek” nevezett vasút 7500 dolgozója közül ötezret elbocsátottak, s mivel a romáknak nem volt szakképesítésük, közülük nem maradhatott egy sem a vállalatnál. Az ötezer lakosú kisvárosban hétszáz roma él, legfeljebb 3–4 százaléka dolgozik, a többi vagy munkanélküli-, vagy szociális segélyből él.