Tinik estek egymásnak az utcán - hogyan látja a pszichológus

Az interneten, majd a közmédiában is közzétett videóról Hadas Katalin pszichológus nyilatkozott lapunknak. „Felvetődött az is, hogy pénzt szedtek a nézőktől. Akár komoly sérülést is okozhattak volna egymásnak: egy erős ütés rossz helyre, vagy egy szerencsétlen esés és máris megvan a baj. Szemmel láthatóan valami elhomályosította az agyukat, csak a verekedés volt a fontos” – nyilatkozta a videó láttán a pszichológus, aki szerint nem kizárt, hogy valóban a pénz volt a háttérben, de ez nem lehet bizonyítani. „De az is könnyen meglehet, hogy valamin összeveszhettek a lányok, és verekedéssel rendezték le a vitát. De az is lehet, hogy heccből estek egymásnak” – tette hozzá Hadas. A pszichológus szerint az agresszió megnyilvánulásai sokfélék lehetnek, az életkortól függően is. Ranschburg Jenő magyarországi pszichológus meghatározása szerint agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy – nyílt vagy szimbolikus formában – valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzunk.

Agresszivitás már a gyerekkortól

„A meghatározásból kiderül, hogy mindig egy másik személy (vagy tárgy) ellen irányuló negatív és szándékos viselkedésről van szó. A „másik” ellen irányuló viselkedés feltétele az én és a másik megkülönböztetése, amely a két, két és fél éves korra tehető. Eleinte azt tapasztaljuk, hogy a gyerek gyakran rongálja a tárgyakat, a játékait, alattomosan és váratlanul csíp, rúg vagy harap. Később megjelennek olyan viselkedések, mint a durva beszéd, a szitkozódás, az állatok kínzása, verekedés kezdeményezése” – mondta Hadas Katalin. A szakember szerint az iskoláskortól tovább „színesedik a paletta”: rossz magatartás az iskolában és az iskolán kívül, öncélú pusztítás és rombolás, rágalmazás, becsmérlés, valamint bosszúvágyó és indulatos viselkedés jelenhet meg. „Amikor az iskolai agressziót elemezzük, fontos figyelembe venni az említett viselkedések gyakoriságát és erősségét. Nagyon fontos lenne, hogy a pedagógusok minél korábban észleljék az ilyesmit, mert ezek a későbbi antiszociális magatartás előjelei lehetnek. Számos országban már felismerték, hogy az agresszió körébe tartozó jelenségek és ezek hatásai a gyerekeket és a fiatalokat érintik leginkább. Külföldi kutatási eredmények, tudományos elemzések jelzik, hogy az agresszív viselkedés, az erőszakos és bűnözői magatartás között összefüggés van” – állítja a szakember. Egy diagnosztikai skála szerint, ha 10–18 éves korban az alábbi megnyilvánulásokból három vagy annál több megtalálható egy gyerek viselkedésében, akkor fennáll az antiszociális viselkedés kialakulásának veszélye. Az agresszív színezetű megnyilvánulások közé tartozik például a rendszeres csavargás, a rossz iskolai magatartás, a törvénybe ütköző cselekmények, éjszakai elszökések otthonról, tartós hazudozás, ismétlődő alkalmi szexuális kapcsolatok, gyakori részegség vagy kábítószerezés, lopás, vandalizmus, rossz iskolai teljesítmény, az otthoni és az iskolai szabályok rendszeres megszegése, verekedések kezdeményezése. 

A családnak nagy szerepe van

A felmérések ebben a témában azt mutatják, hogy bár a pedagógusok többsége észleli tanítványainál ezeket a viselkedéseket, mégsem gondolják tanítványaikról, hogy veszélyeztetettek lennének. „A valóságban az agressziónak belső és külső okai is lehetnek, és örökölt hajlamok alapján is létrejöhet. Ilyen örökölt tényező lehet a biotípus, a dupla Y kromoszóma, valamint alkati és idegrendszeri adottságok. Az ikerkutatások eredményei azt valószínűsítik, hogy az örökölt hajlam szerepe az agresszió létrejöttében 25–30 százalék között van. Bár az agresszió belső okai vitathatatlanok, a főszerepet mégis a külső környezeti tényezők játsszák. A leggyakoribb külső tényezőket elsősorban az anya–gyermek kapcsolat hiánya vagy valamilyen zavara, a negatív családi minták, a család belső patológiája, a pozitív családi értékrend hiánya, a brutális, rideg, dresszúra jellegű, elhanyagoló nevelés, az iskolai hatások (eltúlzott konformizmus, „beskatulyázás”), a kortársak által nyújtott negatív minták, illetve a média (televízió, filmek, számítógépes játékok) által közvetített agresszió” – nyilatkozta a pszichológus, aki külön felhívja a figyelmet a média negatív hatására. A zavarok korrekciója csakis a kiváltó okok feltárása alapján tervezhető meg. Fontos szeretettel és bizalommal bánni a gyerekkel.

„Ez támaszt jelent a gyereknek, de határozott követelményeket is jelent. A megelőlegezett szeretet nem lehet indokolatlan kényeztetés, babusgatás. Ezzel párhuzamosan feladatokat kell adnunk a gyereknek. Ezek a feladatok segíthetnek a feszültség levezetésében és közösségbe való beilleszkedésében. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az agresszió fokozott energia, amely valamilyen cselekvésre sarkall. Éppen ezért fontos lehetővé tenni az agresszív feszültség csökkentését például sport, fizikai munka, művészi tevékenység stb. segítségével Szintén nagyon fontos a gyerek helyes viselkedésmintáinak rendszeres jutalmazása és a negatív viselkedések megfelelő büntetése, arra vigyázva, hogy mindig a jutalmazás legyen túlsúlyban. Feltétlenül kerülni kell, hogy indulatkitöréssel, agresszióval, megszégyenítéssel és fizikai bántalmazással reagáljunk a gyerek viselkedésére, mert ezzel újabb mintát nyújtanánk az agresszióhoz, illetve fokoznánk a gyerek indulatait. Szintén elkerülendő, hogy visszafojtott ingerültséggel bánjunk a gyerekkel, amikor indulatos vagy durva, így nem fogja megérteni tettének helytelenségét és súlyosságát. Az is helytelen magatartás, ha a felnőtt verbálisan vagy nem verbálisan (például egy elégedett mosoly) megerősíti a gyerek másokon elkövetett agresszióját. A „jól tetted fiam”, „ne hagyd magad” és az ehhez hasonló megjegyzések megerősítik a gyerek negatív viselkedését. Nem szabad következetlennek lenni, mertuk a felnőtt tekintélyét” – zárta Hadas Katalin pszichológus.