Templomszentelés Százdon

Az újraszentelési istentiszteleten Srna Zoltán gondnokhelyettes köszöntötte a megjelent egyházi méltóságokat, meghívott vendégeket és az egybegyűlteket. Hálát adott és köszönetet mondott azért, hogy a gyülekezet fél év alatt képes volt elvégezni a templom szinte teljes, a külsőre és a belső térre, illetve annak berendezésére is kiterjedő felújítást. A ráfordított anyagiak és a munka együttes értéke kb. 600 ezer korona; ebből 120 ezer a százdi egyházközség és ipolyszakállosi leányegyháza tagjainak adakozásából folyt be, 151 ezer forinttal pedig magyarországi evangélikus gyülekezetek és az Illyés Közalapítvány támogatta a nemes célt.

A szentelést végző Miroslav Dubek honti evangélikus esperes hangsúlyozta, a templomban szinte minden új, azért csak szinte, mert teljesen újnak 1885-ben az ősök emelték, akik ezután a gyülekezeti élet minden egyes mozzanatát élesen az emlékezetükbe és a szívükbe vésték, s így követendő példaként állnak a mai hívek előtt. „Nem feledhetjük el életünk egyetlen vonatozását sem: a nemzetit és a felekezetit sem” – mondta Dubek, utalva arra, hogy a 428 lakosú, 68 százalékában magyarok lakta Százd 78 lelkes evangélikus gyülekezete is zömmel magyar nemzetiségűekből áll.

Ivan Osuský, az evangélikus egyház nyugati egyházkerületének püspöke arra szólította fel a gyülekezetet, hogy a hívek élő kövekként a lélek templomát építsék tovább.

Köszöntötte a gyülekezetet Laborczi Géza nyíregyháza-kertvárosi evangélikus lelkész, az Illyés Közalapítvány titkára is. Emlékeztetett, hogy a százdi és a nyíregyházi gyülekezet története több ponton is kapcsolódik egymáshoz, hiszen a százdi evangélikusok utolsó választott lelkipásztora, az 1945-ben Magyarországra kényszerült Szabó Vilmos később éppen Nyíregyházán szolgált tovább. Laborczi szerint a felújítás az élni akarás jele. „Az Illyés Közalapítványnak a nemzeti és hitéleti identitástudat erősítése az egyik legfőbb feladata, s amikor egy kisebbségben élő magyar evangélikus gyülekezetet segít, akkor azt ennek jegyében teszi” – fogalmazott.

A szertartáson a liturgikus szövegek és az igehirdetés szlovák nyelven, míg az énekek magyarul hangzottak el. Az istentiszteletet követően a templomkertben felavatták a Nagy János és Nagy Mátyás szobrászművészek alkotta emlékoszlopot. „Sokan megkérdőjelezik, kell-e egyáltalán emlékezni, van-e létjogosultsága a történelmi visszásságok felemlegetésének, kell-e a sebeket újra feltépnünk. Azt mondjuk, a mi emlékezésünk nem ilyen. Csendben, nyugodtan, de azzal a határozott meggyőződéssel állítunk emléket, hogy a történelemből tanulni kell” – mondta ünnepi beszédében Bugár Béla, az MKP elnöke. Hozzátette: „Ez az emlékoszlop nemcsak egy egyszerű történelmi mementó, hanem arra is figyelmeztet, hogy egymásra is figyeljünk, s hogy ne engedjük újra megtörténni azt, ami már itt egyszer megtörtént.”