Tardoskedden is ünnepeltek

Tardoskedd. Március 7-én, vasárnap a Csemadok helyi Alapszervezete ünnepi kultúrműsorral emlékezett meg 55 éves fennállásáról a helyi szabadidőközpontban. „Fontosnak tartottuk ezen a kerek évfordulón kifejezni köszönetünket egykori és jelenlegi tagjainknak, akik az elmúlt évek során néptáncosként, amatőr színjátszóként, énekkarosként vagy zenészként tevékenységükkel nemzetünk megmaradását szolgálták, hiszen a Csemadok léte mindig is az ilyen önkéntesek áldozatkész munkáján múlott” – hangsúlyozta a tardoskeddi szervezet elnöke, Fekete László, aki 2003 januárjától tölti be ezt a tisztséget. A szervezet élén korábban Varga Katalin, Fugli Gyula, Brenkus Sándor, Póč István, Tóth Vendel, Zahrádka Lajos, Batyka Valéria, Batyka Károly és – a megalakuláskor – Borbély Vince állt.

A meghívott vendégek között volt a falu szülöttje, Méry Margit néprajzkutató, aki a helyi alapiskola pedagógusaként az ötvenes években országos viszonylatban is ismert néptánccsoportot vezetett a községben, felújítva a kiveszőfélben lévő egykori néphagyományokat: a váskatáncot, a szinalázást, a fonót és a bukós csárdást. Kopasz-Kiedrowska Csilla újságíró mint egykori tardoskeddi színjátszó vette át az emléklapot egy 1955-ben, a Párizsi vendég című színdarabban nyújtott alakításáért.

Az egykori szereplők, azaz mintegy nyolcvan meghívott vendég tapsolhatott a jelenlegi hagyományőrző csoportoknak, hiszen színpadra lépett a Fehér Akác asszonykórus, a Váska néptánccsoport, a gyermek citerások és a férfikar. A múlt és a jelen a megható rendezvényen nem csak ilyen módon találkozott: a jelenlévők megtekinthettek egy, az elmúlt 55 évről szóló, fényképekből és korabeli dokumentumokból készült kiállítást is.

„Alapszervezetünknek jelenleg 160 tagja van, többségük a jelenlegi kultúrcsoportokon belül aktív – mondta Mojzes Erzsébet titkár, aki maga is énekel a sikeres népdalkörben. – Az elmúlt év folyamán 54 alkalommal szerepeltünk valamilyen rendezvényen a faluban vagy a környéken, esetleg a határon túlra utaztunk fellépni. Ez azt jelenti, hogy hetente módunkban áll menteni a helybéli néphagyományokból azt, ami még menthető.”