Tanácstalanok az ingázók a határzár miatt

Az ingázók többsége nem igazán tud felkészülni a koronavírus megfékezése érdekében elrendelt vagy várható intézkedésekre. Ilyen jellegű szigorításokra ugyanis még nem volt példa. A megkérdezettek a határzár elrendelése előtt válaszoltak lapunk kérdéseire.

Mindenki a magyar oldalra

Martina Redenkovičová és családja Máriakálnokon épített házat, néhány éve ott laknak. A család fő bevételi forrása a Pozsonyban működő ingatlaniroda, melynek tulajdonosa, Martina naponta ingázik a két település között.

„Természetesen engem sem hagynak hidegen a napi hírek, fejlemények, nálunk nincs pánikhangulat, de a közeli szomszédunk még múlt héten bespájzolt mindenféle élelmiszerből. Az emberek inkább az osztrák, mint a szlovák határ lezárásától tartanak. Pillanatnyilag élvezem a dugók nélküli közlekedést Pozsony felé és a főváros területén. Ha mégis határlezárásra kerülne sor, remélem, nem egyik percről a másikra fog történni, és egyrészt hazajutok, másrészt a fiam és családja is át tud majd jönni a határon hozzánk” – bizakodik Martina Redenkovičová.

Kettéválna a család

Katona Miklós és családja Győrben laknak, de egy dunaszerdahelyi pékségben dolgoznak, ahol társtulajdonosok.

„Éppen ma beszélgettünk a feleségemmel arról, hogy ha valóban elrendelik a határzárat, hogyan fogjuk kezelni a helyzetet. A fiunk Győrben jár iskolába, most fog érettségizni, szóba sem jöhet, hogy egyedül hagyjuk Győrben. Hasonlóan, mint az Audi gyár szlovákiai dolgozói, mi sem tudjuk, hogyan fogunk kezelni egy ilyen szigorú intézkedést Szlovákia és Magyarország között. Valószínűleg úgy, hogy egyikünk marad Szlovákiában felügyelni a céget, a másik pedig marad Győrben a fiunkkal. Nagyon remélem, hogy ez a pesszimista forgatókönyv nem fog bekövetkezni. A fokozott ellenőrzés a határokon, például a lázmérés elfogadható, de ha minden lezárul, minden le is bénul” – nyilatkozta Katona Miklós.

Nem lehet felkészülni

Bertha László rajkai lakost Prágában értük el, ahol egy baráti összejövetelen vett részt.

„Este hívott a rajkai szomszédom azzal, hogy nem biztos, hogy hazajutok. Egyrészt azt gondolom, egy kicsit túl van lihegve a probléma, de ugyanúgy vallom, nem szabad elbagatellizálni a veszélyt. Prágában érezhetően és láthatóan csökkent a forgalom, de nem katasztrofális a helyzet”

– mondja Bertha László, aki szlovákiai állampolgár és Ausztriában dolgozik vállalkozóként. Hozzátette, hogy egy esetleges határzár a család megélhetését is érintené. 

Otthonról dolgozhat

Gyetven Miklós, a Vadas fürdő egykori igazgatója jelenleg Esztergomban lakik, ott él, de Párkányban dolgozik. Azt kérdeztük tőle, fel van-e készülve arra, hogy ha esetleg a koronavírus miatt ellenőrzést vezetnének be a Mária-Valéria hídon illetve, ha karanténba kerülne 2 hétre, miképp oldaná meg a munkába járást és egyáltalán a munkavégzést. Gyetven Miklós akkor távmunkában dolgozna tovább.

„Ez egy könyvelőcég, telefonon, e-mailben és interneten lennénk kapcsolatban a kollégákkal, persze az ügyfelek személyes látogatása elmaradnaˮ

– mondta Gyetven Miklós, aki szerint, ha neki esetleg Párkányban kellene, hogy maradjon karanténban, családi, baráti háttérrel akkor is meg tudná oldani a helyzetet, távmunkában pedig tovább dolgozna. 

Vezetők gondban

Csonka Béla magánvállalkozó a Tőketerebesi járásban, Királyhelmecen. „Egy hónappal ezelőtt még naponta ingáztam Szlovákia és Magyarország között a munkahelyem miatt. Az egyik sátoraljaújhelyi öntödében dolgoztam vezető pozícióban, de egy hosszabban tartó betegség miatt elbocsátottak. Én azt hiszem, ha bevezetnék a határzárat, az a magasabb funkciókban levő vezetőknek valószínűleg sokkal több gondot okozna, mint az átlagmunkásoknak. Ők vagy fizetetlen, vagy fizetett üzemi szabadságra mennének. Persze ha egy-két hétnél tovább tartana a határzár, valószínűleg a gyártásban dolgozók állása is veszélybe kerülne. Most magánvállalkozóként dolgozom, saját üzletem van, de így is heti rendszerességgel megyek áruért a szomszédos Magyarországra. Ha lezárnák a határokat, erre nem lenne lehetőségem, és valószínűleg rendelni sem tudnék, mert a csomagszállítókat sem engednék át a határon. Úgy vélem, a vírus megállítása szempontjából a karantén nagyon jó dolog, számomra a családom egészsége a legfontosabb. A vállalkozásomra való tekintettel már korántsem olyan jó a helyzet, egy hosszan tartó karantén vagy határzár a kisvállalkozókat teljesen lenullázhatjaˮ– nyilatkozta lapunknak Csonka Béla. 

Nincs B terv

Szabó Géza ápoló, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (HU), Hidasnémetiben. „Mi közvetlenül a szlovák–magyar államhatár közelében elterülő települések egyikén lakunk évek óta. Napi szinten ingázom a két ország között. Mivel egy idősotthonban dolgozom, nekem nincs sok lehetőségem. Vagy bejövök munkába, vagy nem. A vírus terjedésével kapcsolatos óvintézkedéseket, az esetleges határzárat, illetve a pánikkeltő híreket nem szeretném kommentálniˮ– mondta Szabó Géza. 

Gyorsabban véget érne

Komárom esetében meglehetősen vonzó célpontot jelent a magyarországi túloldal munkahelykínálata, hiszen karnyújtásnyira vannak a gazdaságilag legfejlettebb megyék. A szlovák oldalról nemcsak Dél-Komáromba, de Győrbe, Tatabányára is rendszeres ingáznak az emberek. Mind a vasúti, mind a közúti összeköttetésnek hála Budapest is vállalható távolságra van. Az Új Szó két fiatal munkavállalót ért el. A komáromi Vajlik Noémi értékesítőként dolgozik Dél-Komáromban. Neki kényszerszünetet jelentene a határzár.

„Azt érzem, hogy az emberek folyamatosan a vírusról beszélnek, de komolyabb óvintézkedéseket nem tesznek. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, nagyon gyorsan pörögnek az események, de egy biztos, ha a határok lezárása miatt pihenni kényszerülök és nem tudok majd dolgozni, viszont ennek köszönhetően hamarabb véget ér ez az állapot, mindannyiunk érdeke, hogy kövessük az utasításokatˮ – mondja.

A szintén Komáromban élő Méri Balázs pénzügyi munkakörben dolgozik egy multinacionális cégnél Budaörsön: „Nem látom egyelőre reálisnak, hogy lezárják a határt. Szerintem itt ez nem fog megtörténni. Az olasz esetből tanulva itt már döntöttek olyan óvintézkedésekről, amelyek megelőzhetik itt a kór elterjedését. A pánik- és félelemkeltés meg szerintem sokkal nagyobb veszélyforrás, mint maga a vírus. A munkahelyemen hál istennek most is van lehetőség az otthoni munkavégzésre, amit ki is használok. Úgyhogy ez a helyzet, amelyben vagyok, egyáltalán nem okoz gondot. Otthonról ugyanúgy el tudom végezni a munkámat. Akár egy egész hónapon át dolgozhatnék így, noha a főnököm nem lenne boldogˮ.

(sk, buch, nr, vp)