Szükséglakásból az istállóba?

A másfél év alatt – amióta a javarészt roma családokat oda költöztették – a félmilliót is meghaladták a várossal szembeni tartozásaik, vannak olyan lakók, akik még egy fillér lakbért sem fizettek. Őket a lakások melletti egykori istállóban helyezik el, de majd csak akkor, ha rendbehozták, mert a lakók azt is teljesen tönkretették.

A nyitrai önkormányzat 2005-ben 36 alacsony komfortfokozatú szociális lakást építtetett állami támogatással, és azokat a Hôrka-lakótelepről kilakoltatott roma családokat költöztette oda, amelyek jövedelme elérte a létminimum másfélszeresét. Ennek kellett volna szavatolnia azt, hogy itt már fizetni fogják a minimális, körülbelül ezer korona lakbért, csakhogy hiba csúszott a számításokba. A majorban ugyanis nincs szennyvízcsatorna és a pöcegödör kiszivattyúzása úgy felemelte a szolgáltatások árát, hogy a nagyobb családok havi rezsiköltsége elérte a tizenhárom-tizennégyezer koronát – ezért a pénzért pedig már luxuslakást is bérelhettek volna Nyitra belvárosában.

Pavol Bielik, a városi lakásszövetkezet igazgatója annak idején abban látta a megoldást, hogy a lakók megtanulnak takarékoskodni a vízzel, de ez utópisztikus elképzelésnek bizonyult. Mint kiderült, a bérlők többsége még az áramot sem vezettette be a saját lakásába, mert a villanyórát is nekik kellett volna kifizetniük, sokuk számára pedig az is gondot jelentett, hogy naponta városi busszal utaztassák a gyermekeiket iskolába.

A 36 családnak alig egyharmada fizette úgy-ahogy a lakbért, a többi huszonhárom összesen 519 ezer koronás tartozást halmozott fel az eltelt kilenc hónap alatt. Őket a városi lakásszövetkezettel kötött szerződés alapján már három hónap után ki lehetett volna lakoltatni, de a téli hónapokban a hivatalnokok megkönyörültek rajtuk. „Tavasszal felszólítottuk a bérlőket, hogy rendezzék a tartozásaikat; aki legalább az összeg felét befizette, az maradhat, de a többieknek menniük kell. Még itt is kerestük a leginkább humánus megoldást, ezért kidolgoztunk egy tervet, miszerint azokban a családokban, ahol ez lehetséges, egy megbízott személy fogja felvenni a szociális segélyt. Tizennégy családban lesz arra mód, hogy így fizessék a lakbért és esetleg törlesszék az adósság egy részét, a többi család anyagi helyzete reménytelen. A város végrehajtó útján követelheti tőlük a lakbérhátralékot. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez pusztán jogi lehetőség, a gyakorlatban semmiféle esélyünk nincs arra, hogy ezt a pénzt megkapjuk” – mondta el lapunknak Pavol Bielik. A bérlők egy részének előző tartozását – mintegy ötmillió korona értékben – a város már elengedte, és az általuk teljesen tönkretett lakótelepi bérházat 16 millió koronáért felújíttatta.

Mi lesz a sorsuk?

Visszaeső lakbérhátralékosként az érintetteknek már nincs joguk újabb szociális lakásra, de az önkormányzat nem akarja teljesen a sorsukra hagyni őket, ezért a tervek szerint a tél beálltáig lakhatóvá teszi az istállóépületet. Itt még kisebb komfortra számíthatnak a rászorulók, mint a szociális lakásokban, ezért sokan vélhetően inkább rokonokhoz költöznek. Az üresen maradt lakásokba újabb lakbérhátralékosok kerülnek – ha az adott körülmények mellett lesz jelentkező. Diósmajor ugyanis öt kilométerre van a várostól, egy kilométerre a legközelebbi buszmegállótól. A telepen az óvodán kívül nincs semmilyen intézmény vagy szolgáltatás, és mostanra már a lakások is magukon viselik az első bérlők nyomait – alapos tatarozásra szorulnak. (vm)