Sztálin nem díszpolgára többé Trencsénnek

A képviselő-testület szerdai ülésén végül visszavonták a Generalissimus díszpolgári címét, melyet még 1947-ben ítélt oda a városi nemzeti bizottság. A szovjet diktátornak "a felszabadított Trencsén város hálájának jeleként" ítélte oda a kitüntetést. Az akkori indolkás szerint Sztálin és a Szovjetunió népei "elévülhetetlen érdemeket szereztek a német elnyomással szemben folytatott felszabadító küzdelemben." A képviselők közül egy kivétellel mindannyian támogatták a polgármester javaslatát. Danica Birošová független képviselő tartózkodott, indoklása szerint azért, mert a díszpolgári cím a kitüntetett halálával amúgy is érvényét vesztette. "Alapjában véve Sztálin nem is ember volt, hanem gyilkos, ezzel én is egyetértek. De a testület elé terjeszteni egy ilyen javaslatot, amikor egy csomó problémával kellene foglalkoznunk? Nem fogok ilyen hülyeségre szavazni, valamire, amit amúgy sem lehet véghezvinni" - mondta Birošová. Képviselőtársa, Miloš Mičega pedig emlékeztetett: a díszpolgári cím odaítélésekor (1947-ben) Sztálin a Vörös Hadsereg főparancsnoka volt, amely a románnal karöltve felszabadította Trencsént. A polgármester szerint ugyanakkor a javaslat alapvető fontossággal bír. "Ne bagatellizáljunk el alapvető fontosságú dolgokat. Mind a fasizmus, mind a kommunizmus bűnös rendszerek voltak, amelyek több millió ember haláláért felelősek. Ez egy olyan tény, amelyet soha nem vonhatunk kétségbe. Mindig vissza kell térnünk rá és emlékeztetni, kik is követték el (ezeket a bűntetteket). Ellenkező esetben jönnek a kotlebák és a hozzá hasonlók, akik elbagatellizálják az egészet, és azt mondják, hogy koncentrációs táborok tulajdonképpen nem is voltak (...). Ma is elhangzott, hogy ő (Sztálin) már meghalt, hagyjuk békében. És az a 20 millió ember, akik miatta haltak meg? Elbagatellizáljuk a dolgokat, aztán csodálkozunk majd, miért törnek előre Európában és máshol a szélsőséges eszmék." Sztálinon kívül eddig heten nyerték el Trencsén városának díszpolgári címét, köztük Tomáš Masaryk, Edvard Beneš és Milan Hodža is, legutóbb, 1994-ben pedig Vojtech Zamarovský író.