Egy büszke bősi: Gróf Árpád díszpolgár

Polgármesterségem alatt mi is azon voltunk, hogy város lehessen Bősből, de ez akkoriban, a lakosság megkérdezését követően nem valósulhatott meg. Várossá válásunk Fenes Iván közbenjárásával sikerült, aminek én is nagyon örülök.

– emlékszik vissza Gróf Árpád, Bős előző polgármestere, díszpolgára. A községházát egy akkoriban igen kecsegtető ajánlatért elhagyó faluvezető azóta is büszke bősiként éli életét, és ma sem döntene másként. A polgármesteri irodát ugyanis egy benzinkútra váltotta, ami akkortájt egy nagyon fontos és megbecsült pozíció volt. S nem mellesleg sokkal kevesebb stresszel járt, mint egy község vezetése. Jelenleg a város műfüves pályájának lelkiismeretes gondnoka, aki munkájával boldogan segíti az iskolás fiatalok és a sportolni vágyók szabadidős tevékenységét.

Gyermekkorában a mezőgazdaságból és a háztájiból éltek a környékbeliek, ahogy az ő családja is. Később, az ötvenes éves tájékán következett a tsz-es időszak, de persze ott is voltak nehézségek. Az emberek többségének nem tetszett, hogy belekényszerítik őket ebbe az új formába.

Nálunk egy elég rosszul menő tsz volt akkoriban, biztos amiatt is, mert a gyakorta kiöntő víz sokszor sokaknak elvitte a terményét. Irigyeltük is a többieket, a nyárasdiakat például, ahol azt mondták, hogy csak hízó libával lehetett bejutni.

– emlékszik vissza Gróf Árpád. 1977-ben megkezdődött a vízi erőmű építése, ami megváltoztatta Bős község arculatát. Sokan érkeztek ide dolgozni, s ezzel párhuzamosan megépültek a helyi nagyobb munkásszállók.

Ez abban az időben Közép-Európa legnagyobb építkezése volt. Már a kezdetekkor voltak nagyobb demonstrációk ellene, ahol magam is kint voltam. A kultúrháztól indult a tömeg. Betoncölöpökre álltunk és úgy mondtuk el a véleményünket. Azonban tudtuk, hogy hiába tüntetünk, ezt már megállítani nem fogjuk tudni. Akkor még Bős nem is volt nagyközség, viszont a vízi erőmű miatt az infrastruktúra kiépítése nagyot lépett előre, és Bős neve is egyre jobban hangzott az országban. Csicsay Ottó, az előttem lévő polgármester 1982 végén váratlanul elhunyt, az ő helyét vettem át. Én már akkor képviselő voltam, amellett az építkezési, illetve a pénzügyi bizottság elnöke is. Hamar tudatosult bennünk, hogy azoknak az embereknek, akik itt élnek és dolgoznak, kultúrát, szórakozási lehetőséget is adnunk kell. Az építkezésnek köszönhetően minden efféle kezdeményezésünket támogatták fentről, valamint számos új munkahelyet teremtettünk.

– emlékszik vissza a volt polgármester. A demonstrációk, melyekhez több járásból is csatlakoztak, nagy hatást gyakoroltak a bősi lakosokra is. Még csak tervben voltak azok az előnyök, melyekkel már számolt a faluvezetés, de a lakosok ebből még nem láttak semmit.

Idővel belátta a település is, hogy előnyünk is származhat ebből. Elkészültek a fejlesztések és azóta ez az ellenszenv is enyhült. Elfogadtuk a helyzetet, mert el kellett.

– tette hozzá.

A következő döntő momentum Bős életében akkor következett be, amikor 2016-ban a község város lett. Mi már azelőtt is munkálkodtunk ezen, majd jött a rendszerváltás és más dolgok lettek fontosak. Pár évvel később kikérte a község a lakosok véleményét, amire akkor még nemleges választ adtak a polgárok.

– folytatta Gróf Árpád.

Ritka példa, hogy olyan két polgármester követi egymást a posztján, akik  karöltve segítik egymás munkáját. „Mi mindig is jóban voltunk” – mondja mosolyogva Fenes Iván, aki már 1993-tól Bős polgármestere.

Egyedüli gyereke vagyok a szüleimnek, ezért nekem a testvérek mindig is nagyon hiányoztak. Mindig úgy vettem a többieket, mintha mindenki a testvérem lenne. Ebből kifolyólag sokakkal jóban voltam. A rendszerváltás után Fenes Iván még Nyékvárkonyon dolgozott, de mégis bejárt hozzánk a tanácsülésekre. Majd 1993-ban szerettük volna elérni, hogy egy komolyabb benzinkút épüljön nálunk. Sokat jártam emiatt Pozsonyba, míg végre sikerült elintézni. Elfogadtam a vállalkozó ajánlatát, aki akkoriban üzemeltetni kezdte ezt a benzinkutat. Szerettük volna, ha olyan ember kerül a helyemre, akiről azt gondoltuk, hogy megfelelő a pozícióra és a lakosság is el tudja fogadni. Ez a választási időszak közepén történt és nem bánom, hogy így alakult. A 90-es években sok minden történt a településvezetés élén, aminek én már nem szerettem volna részese lenni.

– emlékszik vissza a váltásra Gróf Árpád.

Később mondták a barátaim, hogy fogjak valami másba. Ekkor alapítottam egy felvásárló helyet, ahol vassal és papírral is foglalkoztam. Magam voltam, egyedül hordtam a nehéz csomagokat a talicskával. A város közepén állt az üzlet, ami négy évig üzemelt. Jóakaróim, barátaim tanácsára, hogy tegyem végre le a fizikai munkát, azt javasolták, hogy fogadjam el Fenes Iván ajánlatát, és legyek az akkoriban épült műfüves pálya gondnoka. Mivel már 65 éve része vagyok a bősi sportéletnek, örömmel elfogadtam.

– tette hozzá.

2012 decemberében tüntette ki Fenes Iván a Bős díszpolgára címmel Gróf Árpádot, aminek köszönhetően sok-sok rendezvényre hívják.

Azt hiszem, hogy Bős ma is példát mutat abban, hogy a legnagyobb megértésben segítik egymás munkáját a leköszönt és az új polgármesterek. Ma már más körülmények között kell igazgatni egy várost, mint az én időben, amikor még csak kisközség voltunk. Úgy érzem, hogy nekem már nem kell tanácsot adnom egy olyan embernek, aki már csaknem 30 éve vezeti a települést.

– tette hozzá.

Ezzel szemben én elvárom, hogy Árpi bácsi tanácsot adjon. Minden héten találkozunk a vasárnapi misén, illetve többször közösen ebédelünk. Halljuk, figyeljük, hogy mi történik a városban, amit aztán megbeszélünk egymással. Ez nekem is, és neki is jó. Aki kívülről látja ezt a viszonyt, azt mondja, hogy ennek így kellene működnie. Miért is lennénk egymás ellenségei?

– mondta Fenes Iván újdonsült nagypapa, akivel a volt polgármester is együtt ünnepelt.

Gróf Árpád régi anekdotáinak és templomi emlékeinek gyakori szereplője Fenes Iván. Munkájukban és magánéletükben is segítik egymást, legfontosabb közös céljuk azonban mégis Bős városának gyarapítása és fellendítése.

Az utóbbi tíz év alatt sokat fejlődtünk. Büszkék vagyunk a városunkra. Szép az élet, Bősön pedig talán még szebb, mint máshol.

– mondta el Gróf Árpád.

Tudtuk, hogy hiába tüntetünk, ezt már nem fogjuk tudni megállítani. Viszont a vízi erőmű miatt az infrastruktúra kiépítése nagyot lépett előre, és Bős neve is egyre jobban hangzott az országban.